Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-366

366. országos ülés 1903 deczember 30-án, szerdán. oo láttam az obstrukezió elemeiben ezt a szívósságot, ezt az állhatatosságot, ezt az erős elhatározást. (TJgy van! ügy van! íalfelöl.) Ámde azok a kijelentések, a melyeket itt hallottunk, a melyek itt elhangzottak, lehetetlen, hogy nekem is reményt ne csepegtettek volna a lelkembe. Tessék elolvasni az országgyűlés naplóját; az országgyűlési tárgyalások naplóiból is látni fogjuk, hogy azon kijelentések után. a melyek ez oldalról tétettek, senki ez országban nem hitte volna azt. hogy igy fog végződni az obstrukezió. Zmeskál Zoltán: En hittem! Mondtam is ! B. Kaas Ivor: Igen! Igen ! De a hazafias szónokok akkor azt állították, hogy nem. Csávolszky Lajos: Én, t. ház, szives engedelmükkel csak néhány mutatványt fogok felolvasni azon nyilatkozatokból, a melyek itt tétettek, és a melyek bennem is hitet és reményt keltettek arra, hogy ennek az obstrukeziónak sikere lesz. Az a néhány példa, a melyet bátor leszek felolvasni, megmutatja azt, hogy csakugyan nem volt ebben az országban ember, a ki feltehette volna, hogy oda fog jutni az obstrukezió, a hova jutott. Innen, erről az oldalról hallottuk, midőn Nessi Pál képviselő ur felszólalt és a következőket mondta: »Én kijelentem itt Isten és ember előtt, hogyha magam maradok is, küzdeni fogok mindaddig, a mig győzelmünk teljes nem lesz, a mig el nem érjük a czélt, a mit magunk elé tűztünk nemzeti nyelvünk érvényesülése tekinteté- • ben; és bárki jöjjön, a ki nem hozza meg a nemzeti sérelmek orvoslását, az nem fog itt kormányozni.* Egy másik beszédében azt mondja ílessi Pál képviselő ur: »Jegyezze meg magának mindenki, hogy én, a ki ismerem pártomnak minden egyes tagját, azt mondom itt a nemzet színe előtt, hogy ez a párt nem fog leszerelni, küzdelmét fel nem adja, mig győzelmet nem arat. Mert ha ki nem küzdhetjük nemzeti jogainkat, akkor pusztuljon és veszszen el az alkotmány, mert nem érdemes arra, hogy éljen.* Bátkay László képviselő ur pedig a következőket mondta: »Én csak a saját nevemben jelenthetem ki a következőket, de azt hiszem, ebben a kérdésben közösség van köztem és a mellettem ülő t. képviselőtársaim között: mi el vagyunk határozva inkább belemenni az abszolutizmusba, de a fegyvert le nem teszszük soha. Mi ezt elhatároztuk és nem megfontolatlanság és nem szenvedély szól belőlünk«. Zmeskál Zoltán: Hol vannak a hősférfiak ? Csávolszky Lajos: Polónyi Géza képviselő ur pedig a következőket mondta: »Arra határoztuk el magunkat, hogy a nemzet szine, a magyar törvényhozás előtt megkérdezzük a magyar kormányt s az annak élén álló miniszterelnököt: igaz-e, lehetséges-e, hogy a törvényekben biztosított és fejedelmi esküvel szentesitett alkotmányban körülirt nemzeti nyelv, magyar zászló és jelvények olyan klenódiumok-e, melyeket megtagadni joga van a koronának és inkább válságba döntheti a nemzetet, semhogy azokat megadja ?« »Hogyha ezen a területen a nemzetet teljesen megnyugtató nemcsak kijelentéseket, de biztosítékokat nem kapunk, akkor, t. ház, elérkezett számunkra az a történelmi pillanat, midőn érezve azt, hogy senkinek másnak utasítására szükségünk nincs, mint a lelkiismeretünkre, elszántan és becsületesen, ha kell, önfeláldozólag, teljesíteni fogjuk azt a kötelességet: — mert magyar képviselők vagyunk — megvédelmezni a magyar nyelvet, a magyar zászlót és jelvényeket.« Később ezt mondja: »Arra határoztuk el magunkat, hogy ezen kérdés elől pedig többé kitérni, bujkálni a t. miniszterelnök urat nem hagyjuk.« »E1 vagyok szánva ezt a harezot végigküzdeni, mert tudom, hogy csak nemzeti államként boldogulhatunk.* Más helyen pedig ezeket mondja Polónyi Géza képviselő ur (olvassa): » Hónapok óta nagy. fenséges és lélekemelő harcz folyt és folyik a parlamentben a magyar nemzet legvitálisabb jogainak, az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a magyar szolgálati és vezénynyelvnek kivívása érdekében* — és igy végzi: »Igenis állom ós állottam mindig, hogy ilyen kompromisszumot, a melyet a szabadelvű párt a saját táborában megköt, nem kompromisszumnak, hanem a magyar nemzet kompromittálásának tekintem.« Es mit mond most Polónyi Géza képviselő ur? Azt mondja, hogy egyszerű könnyelműség a harezot folytatni, a nemzetet, az országot veszélybe vinni akkor, a mikor eredményt elérni nem lehet. Most már nem lélekemelő és nem magasztos a harcz, hanem hiábavaló küzdelem, a melynek nem lehet más eredménye, mint szegény, nyomorult emberek sorsának tönkretétele; most már nem lélekemelő, magasztos a harcz, hanem dentomogerek harcza. Barabás Béla képviselő ur a következőket mondja: »Mit akarunk mi? Azt, a mihez Istentől, embertől és mindennemű hatalomtól jogunk van. nyelvünket érvényesíteni. Vagy most tudjuk ezt keresztülvinni, vagy soha; csak akarat kell ide, nem hajloDgás. Katonát nem adunk semmi szin alatt, mert ha katonát nem adunk, majd akkor vezónynyelvet ad ész nélkül a hatalom. Igenis, mi küzdeni fogunk elkeseredetten, de lelkesen, nem csüggedve és nem riadva viszsza semmitől sem. Megmaradunk helyünkön még akkor is, mikor keserű az élet és kívánatos a halál.« Ugyancsak Barabás Béla képviselő ur mondja máshelyütt: »Nem kell mindig obstruálni, csak kiváló nagy eszmék keresztülvitelében; de ha egyszer megkezdtük a harezot, akkor vagy győzni, vagy halni kell, de azt vé-