Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

40 365. országos illés 1903 deczember 29-én, kedden. magát kormányozni. (Ugy van! Ugy van! bal­feW.) Magyarország népe örök időktől fogva az önkormányzásnak mestere, sőt művésze volt. De hogy ezen önkormányzat sikeres legyen, minde­nekelőtt kell, hogy szabad legyen, hogy a nép maga határozza el, hogyan kormányozza önma­gát. A mely népnek nem engedik meg, hogy magát a saját akarata szerint kormányozza, a mely pillanatban ezt nem engedik meg, abban a törvényhozás és a királyi hatalom között már elhidegülés támad; mert a nemzetnek feltétlenül joga van ahhoz; mert minden állami szervezet nem a trónért, hanem a nemzetért és a nemzet jólétéért és fenmaradásáért van. Maga a királyi hatalom is azért szerveztetett, hogy a nemzet egységes szervezetben csoportosítva, egységes erőt és szellemet tudjon kifejteni. A mely pillanat­ban a hatalom, a melyet a nemzet maga helye­zet maga fölé, hogy legyen az ő életműködésének legfőbb vezetője, nem vezeti a nemzeti életet, hanem akadályokat emel a nemzeti lét tovább­fejlesztése és a nemzeti állam megalkotása elé, a parlamentarizmus csak papiroson van, csak az elmékben van, de az életben nem létezik. És ha az alkotmányosságnak feladatai vannak, az az első feladata, hogy igyekezzük vitái által, cse­lekedetei által, a felidézett helyzetek kényszere által magát a koronát és a hatalmat arra szo­rítani, hogy a nemzet szabad fejlődésének útjá­ból akaratát, a mely akadályként áll ott, távo­lítsa el. (TJgy vau! Ugy van! balfelöl.) Azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy a mi politikánk veszélyezteti ennek az országnak alkotmányát, fejlődését és konfliktusokba kever. Konfliktusokba csak akkor keveredhetik a nem­zet, ha összeütközés van a nemzet és a király között. De ilyen összeütközésről én alkotmányos utón semmi tudomást még nem szereztem és nem is szerezhettem. Másféle beszédek és elő­adások lehetnek igen jó kortesfogások, de a ko­rona akaratának csak szabályosan és alkotmá­nyosan lehet megnyilatkoznia és előttem csak ez az akarat az, a melynek tekintélye van és a mely akarat előtt meghajolok, vagy hogyha azzal szemben áll az én meggyőződésem, hazám előmenetelére szolgáló legjobb tudásom, akkor igyekezem a koronát erről felvilágosítani. Én ilyen konfliktusról, a melylyel fenyegetnek, semmit sem tudok, de abban nem is hiszek. Mert bár sok rosszindulatú, sok gonosz tanácsost sejtek ő Felsége körül, sőt a mióta a chlopyi hadi­parancs megjelent, azóta már nem is sejtem, hanem tudom, majdnem látom őket, de ezek a tanácsosok, akármily irányban befolyásolják is a Felséget, az nem volna arra sohasem rábír­ható, hogy a magyar nemzetnek megnyilatkozó akaratával szembehelyezkedjék, A magyar nem­zetnek akarata pediglen elég világosan és hatá­rozottan nyilvánult. De egy uralkodónak nem áll egy nemzet akaratának határozottságára nézve más próba rendelkezésére, mint hogy azon akaratának nyil­vánulásában legyen bizonyos tartósság, bizonyos határozottság, bizonyos lankadatlanság. De hogyha azt látja az uralkodó, hogy ez a kitartás, ez a lankadatlanság, ez a folytonosság hiányzik, akkor azt az akaratot csak pillanatnyi felhevü­lésnek, az idők akkori rövid kihatásának tulaj­donítja. Az uralkodót tehát ebben a tekintet­ben vád nem érheti, a vád csak azokat érheti, a kik a nemzeti akarat nyilvánításába csüg­gedtséget visznek bele, a kik a megalkuvásnak, a meghajtásnak és a letörpülésnek szellemét és tanácsát hordozzák körül. Hogyan lehessen, hogy egy uralkodó a nemzet akaratára tartson valamit, a mely akarat az első nagy szóbeli akadályokra az egész táborával rögtön szétfosz­lik? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És ez a szétbomlás megtörténik jobbról is, megtör­ténik balról is; a kik hangosak valának a nem­zet jogaínak hirdetésében és annak megfogal­mazására bizottságot küldöttek ki, azok elné­multak ; azok, a kik az elv érvényesítésére és védelmére fegyvert öltöttek és a sikerért egy kitartó és meg nem szűnő harczofc Ígértek, el­párologtak, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Engedjen meg a t. ház, egy nemzet alkot­mányos életében csak annyi tiszteletet követel­het, akaratának csak azon mértékben való telje­sítését várhatja, a milyen erélylyel és kitartással tudja annak teljesítését követelni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogyha a nemzet a maga akaratának és harczának csak a szalma­láng tartósságát tudja megadni — akármennyire át vannak is hatva a nagy rétegek, sőt azt mondhatnám, hogy a népies tömegek véges-végig attól, hogy Magyarországnak kell, hogy magyar­nyelvű hadserege legyen — hogyha ez a tör­vényhozás maga nem áll erre az alapra, ha ettől az alaptól, — hogy hivatalos kifejezést használjak — eltekint, ezen kérdésnek megoldá­sát más időkre halasztja el: akkor, engedjen meg nekem a t. ház, ez a törvényhozás nem várhatja azt, hogy akarata érvényesülni fog egy idegen országban lakó, egy idegen ország taná­csosai által körülvett uralkodó körében; mert még az is kérdés, hogyha az a király itt laknék, itt tartózkodnék is, a férfiatlanságnak ilyen látá­sára vájjon hajlandó volna-e a maga akaratát alárendelni? B. Kaas Ivor: Még rosszabb volna! Ugron Gábor: De, t. ház, azt hirdette a miniszterelnök ur is, azt hirdeti a honvédelmi miniszter ur is, hogy csak nézzünk a Balkánra, micsoda válság készül ott, készen kell lennünk. Helyes. Keleten nagy érdekeink vannak; azokat a nagy érdekeket esetleg fegyveres erő­vel kell, hogy megvédelmezzük. Hanem akkor milyen hadseregre van szükségünk ? Olyan had­seregre van szükségünk, a melyben bizik a nem­zet és megbizhatik ez a törvényhozás. Olyan-e ez a mostani hadsereg? Nem. Egyetlenegy, ab­szolút hatalommal kormányzott hadsereg sem érheti el a fejlődésnek azt a fokát, a melyet el-

Next

/
Thumbnails
Contents