Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

40 365. országos illés 1903 deczember 29-én, kedden. magát kormányozni. (Ugy van! Ugy van! balfeW.) Magyarország népe örök időktől fogva az önkormányzásnak mestere, sőt művésze volt. De hogy ezen önkormányzat sikeres legyen, mindenekelőtt kell, hogy szabad legyen, hogy a nép maga határozza el, hogyan kormányozza önmagát. A mely népnek nem engedik meg, hogy magát a saját akarata szerint kormányozza, a mely pillanatban ezt nem engedik meg, abban a törvényhozás és a királyi hatalom között már elhidegülés támad; mert a nemzetnek feltétlenül joga van ahhoz; mert minden állami szervezet nem a trónért, hanem a nemzetért és a nemzet jólétéért és fenmaradásáért van. Maga a királyi hatalom is azért szerveztetett, hogy a nemzet egységes szervezetben csoportosítva, egységes erőt és szellemet tudjon kifejteni. A mely pillanatban a hatalom, a melyet a nemzet maga helyezet maga fölé, hogy legyen az ő életműködésének legfőbb vezetője, nem vezeti a nemzeti életet, hanem akadályokat emel a nemzeti lét továbbfejlesztése és a nemzeti állam megalkotása elé, a parlamentarizmus csak papiroson van, csak az elmékben van, de az életben nem létezik. És ha az alkotmányosságnak feladatai vannak, az az első feladata, hogy igyekezzük vitái által, cselekedetei által, a felidézett helyzetek kényszere által magát a koronát és a hatalmat arra szorítani, hogy a nemzet szabad fejlődésének útjából akaratát, a mely akadályként áll ott, távolítsa el. (TJgy vau! Ugy van! balfelöl.) Azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy a mi politikánk veszélyezteti ennek az országnak alkotmányát, fejlődését és konfliktusokba kever. Konfliktusokba csak akkor keveredhetik a nemzet, ha összeütközés van a nemzet és a király között. De ilyen összeütközésről én alkotmányos utón semmi tudomást még nem szereztem és nem is szerezhettem. Másféle beszédek és előadások lehetnek igen jó kortesfogások, de a korona akaratának csak szabályosan és alkotmányosan lehet megnyilatkoznia és előttem csak ez az akarat az, a melynek tekintélye van és a mely akarat előtt meghajolok, vagy hogyha azzal szemben áll az én meggyőződésem, hazám előmenetelére szolgáló legjobb tudásom, akkor igyekezem a koronát erről felvilágosítani. Én ilyen konfliktusról, a melylyel fenyegetnek, semmit sem tudok, de abban nem is hiszek. Mert bár sok rosszindulatú, sok gonosz tanácsost sejtek ő Felsége körül, sőt a mióta a chlopyi hadiparancs megjelent, azóta már nem is sejtem, hanem tudom, majdnem látom őket, de ezek a tanácsosok, akármily irányban befolyásolják is a Felséget, az nem volna arra sohasem rábírható, hogy a magyar nemzetnek megnyilatkozó akaratával szembehelyezkedjék, A magyar nemzetnek akarata pediglen elég világosan és határozottan nyilvánult. De egy uralkodónak nem áll egy nemzet akaratának határozottságára nézve más próba rendelkezésére, mint hogy azon akaratának nyilvánulásában legyen bizonyos tartósság, bizonyos határozottság, bizonyos lankadatlanság. De hogyha azt látja az uralkodó, hogy ez a kitartás, ez a lankadatlanság, ez a folytonosság hiányzik, akkor azt az akaratot csak pillanatnyi felhevülésnek, az idők akkori rövid kihatásának tulajdonítja. Az uralkodót tehát ebben a tekintetben vád nem érheti, a vád csak azokat érheti, a kik a nemzeti akarat nyilvánításába csüggedtséget visznek bele, a kik a megalkuvásnak, a meghajtásnak és a letörpülésnek szellemét és tanácsát hordozzák körül. Hogyan lehessen, hogy egy uralkodó a nemzet akaratára tartson valamit, a mely akarat az első nagy szóbeli akadályokra az egész táborával rögtön szétfoszlik? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És ez a szétbomlás megtörténik jobbról is, megtörténik balról is; a kik hangosak valának a nemzet jogaínak hirdetésében és annak megfogalmazására bizottságot küldöttek ki, azok elnémultak ; azok, a kik az elv érvényesítésére és védelmére fegyvert öltöttek és a sikerért egy kitartó és meg nem szűnő harczofc Ígértek, elpárologtak, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Engedjen meg a t. ház, egy nemzet alkotmányos életében csak annyi tiszteletet követelhet, akaratának csak azon mértékben való teljesítését várhatja, a milyen erélylyel és kitartással tudja annak teljesítését követelni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogyha a nemzet a maga akaratának és harczának csak a szalmaláng tartósságát tudja megadni — akármennyire át vannak is hatva a nagy rétegek, sőt azt mondhatnám, hogy a népies tömegek véges-végig attól, hogy Magyarországnak kell, hogy magyarnyelvű hadserege legyen — hogyha ez a törvényhozás maga nem áll erre az alapra, ha ettől az alaptól, — hogy hivatalos kifejezést használjak — eltekint, ezen kérdésnek megoldását más időkre halasztja el: akkor, engedjen meg nekem a t. ház, ez a törvényhozás nem várhatja azt, hogy akarata érvényesülni fog egy idegen országban lakó, egy idegen ország tanácsosai által körülvett uralkodó körében; mert még az is kérdés, hogyha az a király itt laknék, itt tartózkodnék is, a férfiatlanságnak ilyen látására vájjon hajlandó volna-e a maga akaratát alárendelni? B. Kaas Ivor: Még rosszabb volna! Ugron Gábor: De, t. ház, azt hirdette a miniszterelnök ur is, azt hirdeti a honvédelmi miniszter ur is, hogy csak nézzünk a Balkánra, micsoda válság készül ott, készen kell lennünk. Helyes. Keleten nagy érdekeink vannak; azokat a nagy érdekeket esetleg fegyveres erővel kell, hogy megvédelmezzük. Hanem akkor milyen hadseregre van szükségünk ? Olyan hadseregre van szükségünk, a melyben bizik a nemzet és megbizhatik ez a törvényhozás. Olyan-e ez a mostani hadsereg? Nem. Egyetlenegy, abszolút hatalommal kormányzott hadsereg sem érheti el a fejlődésnek azt a fokát, a melyet el-