Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

3o5. országos ülés 1903 deczember 29-én, kedden. 41 érnek azon hadseregek, melyeket a népképviseletek is magukénak ismernek, melyekben a népképviseletek a nemzeti élet működésének legdrágább, legbecsesebb intézményeit látják, a melyeket tékát gondoznak, szeretnek, kényeztetnek. Annak a hadseregnek azonban, a mely ma, mint egy megszálló sereg, idegen nyelven vezéreltetik, a melynek tisztjei idegen nyelven tárBalognak, a mely egy állandó éket képez Magyarország közéletében, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) s lehetetlenné teszi, hogy e nemzet s?ive megdobbanjon, érzése a hadsereghez közeledhessék, — annak a hadseregnek, a melynek egész adminisztrácziója e törvényhozás szeme elől, befolyása elól el van vonva, a hol egy császári parancscsal minden el van intézve, s a hol az intézkedéseknek bírálata, hogy helyes-e az az intézkedés, vagy helytelen, helyet nem foglalhat, hanem csak az, hogy a parancs kiadatott-e vagy nem, — az olyan hadseregnek, a melynek a modern követelményekhez képest minden részében a legnagyobb tökéletességgel kellene kiképezve lenni, hogy minden kis rész abba a nagy egészbe beleüljék, mert hiszen az egyesek képzettségétől, elszántságától és határozottságától függ sokszor a csatáknak és igy a birodalmaknak is a sorsa: az ilyen hadseregnek, t. képviselőház, nemzetinek kell lenni, (Mérik helyeslés a baloldalon.) nemzeti érzületnek kell azt táplálni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, nincsen Európának ma már egyetlen állama sem, a mely megtartaná még a régi, kamariális jövedelmekből fentartott hadseregek mintáját; csak nálunk van az a balgatagság, hogy a közjövedelmekből, az állam terhére, az állam erejének igénybevételével, a nemzet ifjúságának és intelligencziájának felhasználásával egy teljesen idegen szervezetet állítunk fel, a mely idegen szervezet minket kiszív, kiél, de a mely nekünk semmit vissza nem ad, semmit vissza nem szolgáltat. (Ugy van! Ugy van! a, baloldalon.) Hiszen más országban a hadsereg az országnak hű kép?. Azt mondják, hogy Olaszországban a hadsereg az olasz egységnek az akadémiája. És ez igaz. A zónák szerint különböző gondolkozású, különböző dialektusu, különböző vérmérsékletű népek között a régi múlttal szemben az uj nagy Itáliában az egységes nagy hazának gondolatát a katonába a hadseregnél ültetik be; ott tanitják meg, hogy mi egy egész nemzetet magában foglaló ország; ott tanulja meg az a katona, hogy azt hazának hivják, hogy azt miként kell szeretni, és hogy egy apró kis fosz;lány egy nemzet testében, bármilyen boldog legyen is az, nem felelt meg a maga feladatának, a maga czéljainak, a mig a nagy nemzeti egész életműködésének nem képezi részét, a mig annak czéljait nem követi. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Itt van a mi szomszédunkban Románia. Nemrég ünnepet ültek ott. A királynak hadipagÉPVH. KAPLÓ. 1901 —1906. XXI. K6TET. rancsa ekként szólott: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Olvassa): »A hadsereg a természetes fejlődés utján van és az adott direktívák mindinkább ki fogják fejleszteni a vezetőkben a kötelesség és a felelőség érzetét, és a hadseregben azt a meggyőződést, hogy nemcsak az állam létének oltalmazója, hanem egyúttal a nép kultúrájának hatalmas intézménye.* Más országban tehát, mint a román király mondja, felismerték, hogy a hadsereg nemcsak a nemzeti fogalomnak, nemcsak az államhoz való hűségnek, ragaszkodásnak, s a király iránt való szolgálatkészségnek, de még a nemzeti kultúrának is hatalmas tényezője és eszköze. (Ugy van! balfelöl.) Ha egyes tudományoknak a nemzet nyelvén való müvelése megtermékenyíti annak a nemzetnek gondolkozását és a nemzet rétegei előtt uj világosságot gyújt, akkor egy oly hatalmas intézményben, a melynek körülbelül 600.000 magyar ember képezi tagjait, a nemzet kulturális érdekeinek szem előtt tartásával és előmozdításával együtt tartani, kioktatni és azután uj gondolatokkal, uj érzelmekkel, uj felfogással és uj látkörrel a társadalomba visszaküldeni az embereket: minő nagy és nemes feladat! (Ugy van! balfelöl.) Pedig azt látjuk, hogy alig van veszedelmesebb elem, mint a mi hadseregünkből visszakerülő egyének. Hónapok és évek kellenek, a mig azok a nemzeti élet kereteibe újból be tudnak illeszkedni, (Ugy van! balfelöl. Egy hang a szélsöbaloldálon: A császár emberei!) a mig újból otthon találják magukat a polgári élet szabadságaiban, de egyúttal kötelezettségeiben is. B. Kaas Ivor: Újból meg kell tanulniok magyarul! Ugron Gábor: Nem a nemzeti létnek, hanem egy egészen idegen gondolkodás világában élnek, s a helyett, hogy a magyar nemzeti létnek, a magyar nemzet fönségének, a magyar nemzet állami egységének és hatalmának lennének nemcsak szimbólumai, de valóságos élő kifejezői, hazajönnek, mint tagadásai a magyar királynak. (Ugy van! balfelöl.) és a magyar alkotmánynak. Se csodálkozzék tehát azon senkisem, ha azok is, a kik katonáknak készülnek, azok is, a kik már kiszolgált katonák, hazafiságuk szilárd érzületében megrendittetvén, megbontatván azon kötelékek, a melyek a néphez. ' testvéreikhez fűzik őket, és a melyek a nép tagjait a haza földjéhez kötik, olyan könnyen vándorolnak ki Amerikába és keresnek idegen földön uj hazát, a hol munkájukért többet fizetnek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez a ház nem mer nemzeti hadsereget alkotni, pedig a nemzeti hadsereg megalkotásától még vajmi távol lennénk akkor is, ha a magyar szolgálati nyelv be is hozatnék. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ennek a nemzetnek politikáját nagy öntudattal, messze előrelátással és gondossággal kellene nemzeti irányban fejleszteni, miért menti