Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

365. országos ülés 1903 deczember 29-én, kedden. 38 zeti felfogásnak tisztasága, kristályos mivolta és határozottsága, a lelkesedésnek az az ereje, a mely életet, vért és vagyont áldoz &

r nemzeti ügyért, mind kisebb számra apadt. (Élénk helyeslései és taps a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, fenn lehet-e tartani egy nemzetnek az életét, hogyha az a nemzet maga nyújt segédkezet ahhoz, hogy alkotmányos élete látszat legyen? hogy alkotmányos élete ne legyen egyéb, mint egy színpad, a melyen a közönség mulattatására, a világnak arról való meggyőzése érdekében, hogy itt egy alkotmányos és czivilizált nép lakik, a darabot el kell játszani? El kell játszani ugy, a mint a színházban szokás, színházépítési és nyitási engedélylyel, az előadásoknak policziális felügyelet alá való helyezésével! (Igaz! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) A nemzet a maga törvényhozásában más függetlenséget, más önállóságot kellene, hogy tanúsítson, hogy a nemzet akarata érvényesülni bírjon. Ha a nemzet törvényhozása csak arra tartatik jónak, hogy parancsok adassanak neki, ő pedig magát arra alkalmasnak érzi és találja, hogy ezen parancsokat elfogadja és végrehajtsa, akkor soha az a parlament, önakaratával és önelhatározással. a nemzet számára nagyot és alkalmasat tenni nem fog, (Élénk helyeslések a szélsőbaloldalon.) Annak a törvényhozásnak a hatalma, a mely a királyi akaratnak és a királyi hatalom szervezetének alá van rendelve, az a törvényhozás, a mely a maga szabadságát nem tudja a királyi hatalommal szemben megőrizni és fentartani, az a törvényhozás csak annyit fog haladni tudni, a mennyire a trónok neki engedélyt adnak, és a mennyiről őt biztosítják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Holott a népek haladása nagy ritkán és csak primitív népeknél történt ugy, hogy az a trónokról vezettetett és intéztetett. Ha végigtekintünk Európa összes népei között, azt fogjuk találni, hogy mindazok a nagy vívmányok, tekitsük akár a polgári szabadságot, a vallásszabadságot, a sajtószabadságot, az alkotmányos életnek minden nyilvánul ásat, nem a királyok akaratából, nem a királyok felhívására, nem a királyok adományából, hanem a népek saját erejéből, igen gyakran erőszakkal vívattak ki és küzdettek ki. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T, ház! Magyarországnak egész politikai szervezete annyira a választások korrupcziójára, vezetésére és azok befolyására van felépítve, hogy meg vagyok győződve, hogyha az sikerrel nem biztatna és nem kecsegtetne, edddig már régen behozták volna az indítványt egy osztrák 14. §. érdekében. Ausztriában a választók megvesztegetésének sem törvényes, sem törvénytelen eszközei nem használtatnak, mert az a független, tisztán szabad elhatározásából választó választóközönség az ilyet visszautasítja. Sehol sincs ugyan olyan tisztult erkölcsi élet, hogy vesztegetők és korrumpálok ne akadjanak, de ezeknek ereje megtörik azon, hogy nem találnak objektumot; mert az a művelt és tiszta gondolkodású nép nem áldozza fel a maga lelkiismereti tisztaságát és férfiúi önérzetét annak, hogy őt kifizessék, megvesztegessék. Ausztriában, a hol a többség megalkotására nézve nem elégséges a politikai hatalom és egy bizonyos summa pénz. mellékletkópen esetleg egy tetszetős jelszó, hanem kell, hogy az a képviselő politikai tartalmat képviseljen és biztosítsa annak az iránynak előremenetelét, a melyet az a választó szolgál: a 14. §-t kellett behozni, a melynek értelmében felségrendeletekkel költségvetést szavaznak meg, ujonczokat állittanak, szóval: mindent megtehetnek. Magyarországon ez még nincs meg, de sok olyan reformról hallunk, a melyek ha nem is erre, de a választási alapnak fentartása mellett arra czéloznak, hogy a parlament akcziója korlátok köze szoríttassák és így az a többség által jobban uraltathassék. Meg kell ezt jól fontolni, t, képviselőház, A többséget ma önök képezik, holnap mások képezhetik és a mint ma eljönnek a császári megbízottak és pártvezérként a többség élére állanak, ugy eljöhetnek azok a császári megbízottak még több biztosi hatalommal felruházva, mert a melyik nemzet egyszer a puhaság és meghunyászkodás útjára lépett, azzal többet nem beszélnek ugy, mint szabad férfiak szabad nemzetével, hanem ugy, a mint legolcsóbban, legkönnyebben és legrövidebben lehet vele végezni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ausztriában, mikor az alkotmányosság kezdődött, nagy pártok voltak: a németek és szlávok pártjai. Azok között volt egy egészséges politikai küzdelem, a mely jó ellensúlyt teremtett közöttük és nyugalmat biztosított Magyarországnak. A boszniai okkupáczió következtében különböző hatalmak és befolyások azt a nagy német pártot összezúzták. Azóta a j>arlamentnek mindig kis pártokból kell a többséget megalkotnia. Ennek a kis csoportokból való többség megalkotásának művészetét igen magas vezetés mellett végezte Taaffe, a kinek a politikája az volt, hogy egyik csojiortot ma felfogadja tényezőnek, holnap elejti azt, ma egy-két csoport segélyével valamely törvényjavaslatot keresztiilvisz, holnap egészen más csoportokból alakítja meg a többséget és a felsőbb akaratot azokkal viszi keresztül ; a parlament szabad nyilvánulása és érvényesülése helyett a parlamentben vásárt alkot, a melynem az egyéneket, de a csoportokat szerzi meg, és akként olyan akaratnak, a melynek különben abban a törvényhozásban többsége nem volna, többséget szerez. így odavezette Ausztriát, hogy ott ma az alkotmányos élet működése majdnem teljesen lehetetlen. Az alkotmányosságnak pedig van egy főfeltétele: először, hogy a nemzet tudja önmagát kormányozni, másodszor, hogy a fejedelem hagyja a nemzetet ön-