Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

36 365. országos ülés 1903 dt ges, hogy az országgyűlés valamit törvény alakjába foglaljon, és azt ő Felsége szentesítse. En magának a királynak akaratát csak kétféleképen tudhatom meg, vagy ugy, hogy a király leiratot intéz az országgyűléshez, vagy pedig ugy, hogy a király a szentesítés végett hozzá kerülő törvény szentesítését megtagadja, és ugyanakkor indokait is megmondja. Azok a niende-mondák, hogy »a királynak ez a véleménye*, »a királynak ez az akarata*, »a király ebbe egyezik bele«, »a király abba egyezik bele», képezhetik igen érdekes politikai beszélgetések tárgyát, de a király egy alkotmányos országban semminemű akaratot és semminemii véleményt nem nyilváníthat törvényes és kötelező formában, hogyha a kormány azért helyt nem áll, és azt magáévá nem teszi. (ÉlénTt helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Az alkotmányosságnak az a belső természete, hogy a királynak csak addig terjedhet az akarata, és csak addig terjedhet a hatalma, mig a népképviselők által támogatott és fenntartott kormány érette a felelőséget viseli. {Ugy van! balfelöl.) A királynak magának mint ilyennek külön akarata nincs. És ott, a hol a királynak külön akarata van, a mely előtt meg kell hajolni, ott az állam nem alkotmányosan kormányzott állam, (ügy van! Ugy van! balfelül és a szélsöbaloldalon.) ott abszolutizmus van, a mely lehet nyilt és őszinte, és lehet takart, rejtett. Én gr. Tisza István miniszterelnök urnak folyó hó 23-diki beszédében megütközve, hogy ne mondjam, megbotránkozva olvastam a következőket (olvassa): »Közbejött a korona állásfoglalása és pedig közbejött egy, a magyar miniszterelnökhöz intézett és a magyar miniszterelnök által aláirt legfelsőbb kéziratban, tehát közjogilag teljesen kifogástalan formában, s T. ház! 0 Felsége a miniszterelnökhöz intézett leiratokkal nem vezetheti a törvényhozás tanácskozását. (Ugy van! halfelöl.) 0 Felségének nem áll jogában a törvénj'hozás akár egyik, akár másik háza tanácskozására befolyást gyakorolni; (Ugy van ! bal felöl.) ő Felségének miniszterei által ellenjegyzett manifesztummal vagy kézirattal az alkotmányos életben csak holmi apró-cseprő differencziákat, a melyek inkább személyi természetűek, lehet elintéznie, de a törvényhozás előtt folyó vita tárgyát képező kérdésekben ő Felsége számára az alkotmányosság és a magyar alkotmány rendje eló'szabja, hogy mely módon kell érintkeznie, — nem a miniszterelnökkel, a ki neki kinevezett közege és a ki a nemzet bizalmasa, hanem — magával az országgyűléssel, és pedig annak módja az, a mit őseink annak idejében többször és majdnem mindig gyakoroltak és másként nem gyakoroltak, másként még gyakorolni meg sem próbáltak és ha megpróbálták, arra mindig az volt a felelet, hogy nyilt parancsokkal nem lehet az országot kormányozni, t. i. az a módja volt, hogy ő Felsége leiratot intézett az országgyűléshez, a melyet az országgyűlés meghallgaíczember 29-én, kedden, tott és azután a felett tanácskozott és határozott. Ez a rendes, ez a törvényes és nyilt útja a nemzet és a király közötti érintkezésnek, ettől eltérni nincs joga senkinek. Abban a királyi kéziratban, a mely gr. Khuen-Héderváryhoz idéztetett és gr. Khuen-Héderváry felelőségével fedezteíett, senki ő Felsége akaratát ne keresse, ne keresse azért, mert soha zagyvább fogalmazást, mint az, nem ismertem, soha kuszál tabb mondatokat azoknál nem láttam, annak szövegéből, ugy külön tekintve annak szakaszait, mint egészükben egy helyes és világos értelmet megalkotni nem birok, (ügy van! Ugy van! balfelöl.) De ő Felségének az ilyen miniszterelnökhöz intézett kézirata a magyar alkotmányosság szellemében csak olyan pátensnek, nyilt parancsnak tekinthető, a melylyel az országot kormányozni nem lehet, a melylyel egyes kormányzati tényt és cselekedetet elrendelni ő Felségének nem szabad. Hát akkor miként volna lehetséges, hogy ő Felsége a törvényhozás véleményére befolyást akarjon gyakorolni ilyen utón és módon? Annál kevésbhé engedhető meg ez az ut és mód, mert a czél az, hogy az uralkodó és az országgyűlés között összhang létesüljön, ez az összhang pedig csak akkor létesülhet, hogyha olyan formában adatik ki az a királyi akaratnyilvánítás, a melyhez az országgyűlésnek hozzászólása van és a melyről, midőn tárgyalja, véleményét is megmondja. Nincsen az sehol előírva, hogy az alkotmányosságnak az a feltétele és ismérve, hogy az elintézendő ügyekre nézve már a tanácskozások kezdetén vagy folyamán korona és nemzet, korona és törvényhozás teljes egyetértésben legyenek. Hiszen ha arra való volna az országgyűlés, hogy ugy a kormánypárt, mint az ellenzék által is elismertessék, hogy egy ilyen szabálytalanul létrejött királyi kézirattal elháríthatatlan akadály áll a törvényhozás előtt, akkor az rettenetes állapot volna, (Igaz! Ugy van! halfelöl.) mert akkor a nemzet szabad akaratnyilvánításának elháríthatatlan gátat vetni a legegyszerűbb és a legkönnyebb mód volna, minden vitatkozás kizárásával egyszerűen parancsokat kellene küldeni és azon fejedelmi parancsok előtt meghajolni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Várady Károly: Fehér rabszolgák volnánk! Ugron Gábor: De, t, ház, azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a korona állásfoglalása tartalmazta azon ünnepélyes kijelentést, hogy a hadsereg szolgálati és vezérleti nyelvét illetőleg fennálló mai helyzetnek megváltoztatását czélszerüségi okokból nem helyesli és károsnak tartaná ahhoz való hozzájárulását, tehát megtagadja. 0 Felsége valamely törvényhozási intézkedéshez való hozzájárulását mindaddig, mig az tárgyalás alatt van, meg nem tagadhatja; hozzászólási joga sincs. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha pedig ilyen jogot akar venni, s ilyen jogot vesz, akár Khuen-Hédervárynak hívják, akár másnak