Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

365. országos ülés 1903 deczember 29-én, kedden. 37 hívják azt a miniszterelnököt, akkor olyan cselekedetet követelt el az a miniszterelnök, olyan tanácsot adott az a miniszterelnök, olyan tényt tűrt meg és fedezett a saját felelőségével az a miniszterelnök, mely az alkotmányosságnak lényegével és természetével homlokegyenest ellenkezik. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Hiszen nemcsak az, hogy az uralkodó ilyen rendeleteket az országgyűléshez nem bocsáthat ki, de még az sem, hogy egy miniszterelnöktől vegyen ígéretet és kötelezett ígéretet valamely közügy elmtézénék formájára nézve, még az sem egyezik meg az alkotmányosság szellemével, Mert a miniszternek nem szabad előre lekötni sem a?, ő hozzájárulását, sem az ő bírálatát, sem ppdig az ő hozzájárulása által azon jogát, hogy mindig a nemzet érdekét tekintve, a nemzet változó érdekeihez képest, az elhatározás pillanatában fennálló viszonyokhoz képest tudja megítélni azon ügynek elintézési módját és. formáját és a szerint adja meg tanácsát. Példa van, még pediglen döntő példa. Angliában III, György, a ki már Angliában hosszasan uralkodott, de a német abszolutisztikus felfogásról nem tudott lemondani, az angol alkotmányosaágba nem találta bele magát, azokat a korlátokat, a melyeket az uralkodónak szabtak az angol törvények, igen súlyosaknak tartotta magára nézve, III. György, a ki mindig a maga akaratát akarta érvényesíteni és annak biztosítékot is akart szerezni, azt tette a Granville-kabinettel, hogy annak fejétől, midőn kinevezte miniszterelnöknek, írásbeli biztosítékot vett az iránt, hogy a miniszterelnök kormányzása ideje alatt a katholikusok helyzetének javításáról szóló törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszteni nem fog. Mikor ezt a wigh miniszterek megtudták, hogy olyan kötelező írást adott a királynak a miniszterelnök, benyújtották lemondásukat. Az angol parlament 1807-ben április 9-én tárgyalta az ügyet és Brand parlamenti tag azt indítványozta, hogy ellenkezik a miniszternek kötelességével politikai ígérettel lekötni magát a királynál. A vita folyamán pedig Romelly Sámuel azt mondta, hogy a királynál ilyen kötelező ígéretet tenni annyi, mint elárulni valójában a parlamentet; (Igás! TJgy van! a baloldalon.) mert a király, — és ezt méltóztassék meghallgatni — (Halijaid Hattjuk! balfelííl.) midőn egy ilyen ígéretet követel a miniszterétől, akkor ő titkos tanácsosoknak tanítása szerint jár el, vagy pedig ha ezek nélkül cselekedik, akkor minden véleményadás nélkül jár el, nincs, ki a felelőséget viselje és elhagyta az alkotmányosságnak terét. Az angol alsóház 258 szavazattal 226 ellenében elfogadta ezt a javaslatot. Április 13-án már a felsőház tárgyalta. Itt a tanácskozásban leginkább kiélesedik egyik lord véleménye, hogy a királynak nincs és nem lehet más lelkiismerete, mint a milyen az ő felelős közegeinek van, és az ő lelkiismeretének követnie kell az ő pecsétjének őreit. A lordok házában egy egész délután és éjszaka tárgyalták e kérdést. Akkor elnapolták az ülést, határozatot ebben az ügyben nem hoztak, de megjegyzik az alkotmány történetírói, hogy többet ez az eset elő nem fordult, és mikor egyszer gyanú volt, hogy ily eset előfordulhatott volna, felelőségre vonták az illetőt, és kisült, hogy tévedés volt. Az angol alkotmányban tehát a törvényhozás fellépésével szilárdittatott meg az az elv, hogy a Felségnek más véleménye nem lehet, mint az ő felelős miniszterének. És mit látunk mi ? A Felség a maga véleményét megírja egy miniszterelnöknek, a miniszterelnök talán épen ez által is megrendittetvén állásában, egy másik, utána következő kérdésben megbukik, de a már egyszer helytelenül és ferde módon, jogtalan terén megjelent fejedelmi leirat jogforrássá változik gr. Tisza István miniszterelnökre nézve, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) és erre hivatkozva azt mondja, hogy az uralkodó állást foglalt oly kérdésben, a mely felett vitatkozunk. nem határoztunk, és a mely felett vitatkozni és határozni még a főrendiháznak is joga van. Természetes, hogy erre azt fogják mondani, hogy a többség majd el fogja fogadni a javaslatokat. De, bocsánatot kérek, épen azokban a kérdésekben, a mikre ez a leirat vonatkozott, ez a szerencsétlen leirat, a többségnek is egé'zen más nézete volt. (Igaz! a baloldalon.) A többség is egészen más nézeteket vallott, és csak ezután a leirat után, a fejedelmi akaratnak nyomásával, hosszas tanácskozás és egy ujabb és erélyesebb kezű miniszterelnök ideküldése után, a legközelebb kiírandó választásokra vonatkozó fenyegetéssel (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) sikerült e nézetnek egy türelemben gyakorolt többséget szerezni. (Igaz! a baloldalon.) De nemcsak ezt mondotta gr. Tisza István miniszterelnök. A következőket is mondotta: De nem állította senki sem azt, hogy a német szolgálati és vezényleti nyelv, a mely a közös hadseregben ő Felsége alkotmányos fejedelmi jogának alapján fentartatott, törvénytelen volna. Másutt meg azt mondja, hogy a hadsereg nyelvének megállapításához ő Felségének joga van. Ez az állítása a t. miniszterelnök urnak a magyar közjoggal homlokegyenest ellenkezik. A magyar királynak nincs több joga, mint a mennyit a magyar törvény tisztán és világosan ráruház. Nem is lehet a felett kételkedni, mert mi választási monarchia voltunk, az uralkodóház ide a választási jog fennállása idejében jutott, minden egyes királyt feltételek mellett szerződtetett és az ország trónjára ültetett. Midőn pediglen örökössé tették az uralkodóházban a trónhoz való jogot, akkor a nemzet újból szerződést kötött, a melyben az uralkodóházra nézve, a mely ezután fogja a trónt örökölni, megszabta, hogy mily jogokat örököl születése