Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

365. országos ülés 1903 vájjon 22-én volt-e a miniszter urnak igaza, avagy tegnap ? Bármelyik eset álljon is azonban fenn. mégis bátor vagyok kérdeni a honvédelmi miniszter úrtól, hogy a póttartalékosok behívá­sával a hadügyi kormánynak micsoda komoly czéljai vannak? mert azt tudom, hogy minden évben, midőn a fegyvergyakorlatoknak szeptem­ber 6., 7. és 8-ika körül vége szokott lenni, a harmadik évüket szolgáló katonák túlnyomó ré­szét hazabocsátják és szeptember hónapban egész október első tiz napjáig a katonai szol­gálatot a két évfolyam végzi és soha panasz nem fordult elő, hogy az feladatának megfelelni nem tudna. Azt is tudom, hogy az október elején be­vonuló ujonczok nyolcz hétig nem végeznek rendes katonai szolgálatot, (ügy van! a bal­oldalon.) hanem ők kiképeztetés czéljából külön kezeltetnek, külön oktattatnak és akkor, a mi­dőn már kiképeztettek, osztatnak be a többi szolgálatot tevő katona körébe. Eszerint körül­belül deczember 15-ikéig az ujonczok rendesen katonai szolgálatot nem teljesítenek, és igy három hónapon keresztül a hadsereg a maga szolgálati kötelezettségének ugy tesz eleget, hogy a harmadik évet kiszolgált katonák nélkül csak a két évi szolgálati állomány végzi a teljes szol­gálatot, ha tehát lehetséges őszszel három hóna­pon keresztül nélkülözni a harmadik korosz­tályt, nem értem, hogy miért ne lehetne a téli hónapokban tovább is nélkülözni, annál is in­kább, mert a téli hónapokban ugy a kiképzés, mint a szolgálat a maga terhességében sokkal inkább csökkentve van. Az az eljárás ennélfogva, hogy már most be kell hivni a póttartalékosokat, a szükség által nincs indokolva. Azzal, hogy a póttarta­lékosok tovább tartassanak benn, ellenkezik a miniszterelnök^ urnak deczember 22-én tett nyilatkozata. És ha a behívott póttartalékosok egy hónapig kielégítő szolgálatot tudnak tenni, akkor én nem értem, hogy miért ne lehetne a póftartalékosokból megint és pedig csak egy hónapra behívni, nem pedig hosszabb időre, hogyha annak olyan szomorú következményei vannak, mint a milyennek azt gyászos szavai­val a honvédelmi miniszter ur lefestette. (Helyes­lés bálfelöl.) A honvédelmi miniszter ur sürgette, hogy minél gyorsabban legyen meg az ujonczozás, az ellenzék hagyjon fel küzdelmével, tekintsen csak Keletre, a Balkánra. Ezt megint csak szónoki formának és fogásnak kell tartanom, mert fel­tételezem a hadügyi kormányról, hogy ha még februárban megkapná is az ujonczokat, márczius és áprilisban a még csak kiképzés alatt álló legénységgel csak nem akarja tavaszszal a Bal­kán népeit megfélemlíteni, csak nem akarja eze­ket az ujonczokat, mielőtt még azok lőni is megtanultak volna és valaha czélba is lőttek volna, a hadsereg rendes állományába beosztani és ellenség elé vezetni vagy olyan feladatokra deczember 29-én, kedden. 3;í használni fel, a melyek teljesítésekor az ellen­séggel kerülhetnének szembe? Sziklay Ede: Negyvennyolczban egyenesen a háborúba mentek! (Felkiáltások a baloldalon : A magyar hazáért!) Ugron Gábor: Igen, t. képviselőtársam, 1848-ban egyenesen a harcztérre mentek, de nem az osztrákok, hanem a magyarok. S ha a képviselő ur elismeri azt, hogy a magyar had­seregben, s magyar nemzeti czélokért szolgálni egészen más, és más az ilyen katonai lelkesedés és szolgálat is, hát akkor ne tagadja meg támo­gatását a magyar nyelvtől és a magyar had­seregtől. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De nemcsak ezen fordul meg a dolog: 1848-ban egy puska csak valamivel ért többet egy jó kaszánál, de ma, a gyorstüzelő fegyverek korában, ma, a midőn a katonának nemcsak a személyes bátorságra, de a taktikai mozdulatok­ban való ügyességre, óvatosságra, képzettségre, összetartozásra és előrelátásra feltétlenül szük­sége van, ma az ilyen ujonczokat oda vinni, a, hol harczra kerülhet a sor, lelkiismeretlen és megfontolatlan dolog különösen akkor, a mikor van elég olyan, a ki a katonai szolgálatban mái­teljesen kiképezve van és azonnal be is rendel­hető. /Helyeslés a baloldalon.) Én a honvédelmi miniszter ur beszédének további részleteivel most nem akarok foglal­kozni; nem akarok pedig azért foglalkozni, mert a kérdés lényege nem abban fekszik. A kérdés lényege abban fekszik, a mit önök felállítanak, hogy a nemzet előtt maguknak a jogosság szí­nét szerezzék meg, abban t. i., hogy a többség akaratának kell okvetlenül érvényesülnie. (Elén 1: helyeslés a jobboldalon.) Herodot 3000 esztendővel ezelőtt azt je­gyezte meg a görög respublikákról, hogy azok­nak az a hibájuk, hogy a többség mindig az egésznek képzeli magát. Itt is az a hiba, t. kép • viselőház, hogy a többség képzeli magát az or­szágnak, a többség akaratát képzelik az ország akaratának, a többség érdekét feltolják az or­szág akaratának. (Zaj és ellenmondások a jobb­oldalon. Egy hang a középen: Önök a fejetete­jére állítják a parlamentarizmust!) B. Kaas Ivor: De mikor igazunk van! Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, a többség keresése csak egy mód annak megismerésére, hogy mi az ország akarata. A többség maga nem egyéb, mint egy módszer, de az maga még nem igazság, az maga még nem egész és Hero­dotnak ebben van igaza. Valóban keserűség ne­kem, hogyha azt hallom még ellenzéki oldalról is, hogy politikai harczunkban ahhoz kell ma­gunkat tartanunk, hogy a többség és a király mit akar. Én ugy tudom, hogy Magyarország törvé­nyei szerint az ország akarata a törvények meg­hozásában nyilvánul és arra nem egyedül a képviselőház többsége szükséges, hanem szüksé­5*

Next

/
Thumbnails
Contents