Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-365
365. országos ülés 1903 deczember 2V-én, kedden. 3:> ápol. minden erőnkkel igyekezni kell a kormányzat eszközeit megvonni. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Egy határozati javaslatot vagy jobban mondva elleninditványt voltam bátor beterjeszteni, a mely azt ezélozza, hogy az ujonczlétszáin megállapítása és megszavazása bizonyos feltételekhez köttessék, a mely feltételek biztosítsák a nemzetet az iránt, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a magyar állam nyelve és jelvényei érvényesülni fognak. Ezzel az elleninditványnyal és annak indokolásával az itt elmondottak után és azok után, a miket t. képviselőtársaim elmondottak, (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) én röviden végezhetek. Ea a beterjesztett törvényjavaslatot nem fogadom el és kérem határozati javaslatomnak elfogadását, mert ki kell jelentenem, hogy ragaszkodom elleninditványomhoz a legfontosabb okoknál fogva. Azok az okok, a melyek engem arra indítanak, hogy elleninditványomhoz ragaszkodjam és követeljem a magyar nyelv és jelvények jogainak biztosítékait, elsősorban czélszeriiségi okok. Épen az a czélszeriiségi szempont, a melyre velünk szemben annyiszor hivatkoztak, az, a mely előttem és előttünk kívánatossá teszi azt, hogy a magyar hadseregben a magyar nyelv érvényesüljön. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Az indokok, a melyekkel ezt a czélszerüségi szempontot támogatni tudom, teljesen egyszerűek és köztudomásúak. Tessék csak egyetlenegy pillantást vetni a statisztika adataira és azonnal meg fogják látni, hogy az 1900-iki népszámlálás szerint Magyarországban a népesség 54'4 százalékának anyanyelve magyar, tehát az abszolút többség. De tovább megyek a statisztikai adatok vizsgálatában. Tudjuk, és ugyancsak ezek a statisztikai adatok tüntetik fel azt, hogy a népességből a magyar nyelvet teljesen bírja körülbelül 60 százalék. Azt is tudjuk, hogy a férfinépességben, a mely a katonaságot adja, jobban el van terjedve a magyar nyelv ismerete, mint a nők népességében, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ugy, hogy azok a statisztikai adatok, a melyek évenkint gyűjtetnek és a melyek a vőlegények nyelvismeretét tüntetik fel, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) kimutatják, hogy az 1901-ben Magyarországon házasságra lépett vőlegények közül körülbelül 65 százalék beszéli a magyar nyelvet. De még tovább megyek. Azt is tudjuk és a statisztikai adatok igazolják, hogy a magyar nyelv ismerete a fiatalabb korosztályokban, a fiatalabb generácziőban jobban el van terjedve, mint az idősebb népesség azon részében, a mely közvetlenül az iskolaköteles kor után következik, ugy, hogy bátran mondhatom, hogy a magyar nyelv ismerete legjobban el van terjedve aaon rétegekben, a melyek a tizenkettedik életévtől a huszonegyedik életévig terjednek és a melyek magukban foglalják azt a kontingenst is, a mely KSFTB. HAPI.Ó. 1901—1906, xxt, KÖTBI;, az ujonczlétszámot szolgáltatja, ugy, hogy, bár erre nézve biztos statisztikát nem találok sehol, mégis bátran mondhatom. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) hogy azok a korévek, vagyis a 20-tól 24 évig terjedő korévek népessége közül legalább is 70 százalék az, a mely a magyar nyelvet teljesen birja. A czélszerüségi szempont mit parancsol elsősorban? Azt, hogy az legyen a hadsereg nyelve, a melyet legtöbben beszélnek. Már most Magyarországon a magyar hadseregben az ujonezoknak mintegy 70°/o-a beszéli a magyar nyelvet és ezért a legegyszerűbb, legjózanabb logikával azt kell mondani, hogy legczélszerübb a magyar nyelv alkalmazása. Mit mutatnak ezzel szemben a német nyelv számarányai? Ausztriában magában a németség számaránya valamivel haladja meg a 35°/ 0-ot, Magyarországon pedig 11 —12% közt ingadozik. Holló Lajos: Tizedrésze a nemzetnek! Lovászy Márton: Ha pedig az egész területet tekintem, a melyből a közös hadsereg magát kiegészíti, vagyis Ausztriát és Magyarországot, akkor látom, hogy a német nyelv számaránya körülbelül 25°/ 0-ot tesz ki, vagy pedig nem egészen negyedrészét teszi a népességnek. Az abszolút számok pedig azt mutatják, hogy a legutóbbi népszámlálás szerint magyar anyanyelvű volt ebben az országban 8 3 ,U millió, vagyis 8,750.000. Német anyanyelvű volt Ausztriában 9,100.000, tehát mindössze 2—3 százezer fő az, a mivel az osztrák németség meghaladja a magyarság számarányát. Beksics Gusztáv: Ma 10 millión áll a magyar! Ez megüti az osztrák németség számát. Lovászy Márton: Engedelmet kérek, de a legutóbbi népszámlálás szerint magyar anyanyelvű volt 8,700.000. Beksics Gusztáv: Igen, de annak két éve! Ugron Gábor: Mondotta, hogy az utolsó népszámlálás szerint. Lovászy Márton: Az évi szaporulatot is hozzászámítja a képviselő ur! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár Beksics Gusztáv t. képvizelő urnak számai az én álláspontomra kedvezőbbek, mégis kénytelen vagyok azokat az igazsághoz képest redukálni. Az 1900-iki népszámlálás kimutatta, hogy Magyarországon a magyar anyanyelvűek 8,750.000-en voltak, az évi szaporulat a magyar anyanyelvüeknél, az utóbbi tíz év átlagát véve, másfél százezerre tehető. Ha ezt a lefolyt három évnek megfelelően hárommal szorozzuk, mintegy 450.000-nyi szaporulat van 1900 óta. Ezt hozzátéve az előző számhoz, 9,100.000-re vagy 9,200.000-re tehető ma már a magyar anyanyelvűek száma. Helyesen jegyezte tehát meg a t. képviselőtársam, hogy ez körülbelül megüti azt a számot, a melyet az osztrák németség ér el. Helyesen tulajdonit annak súlyt, a mire én is súlyt helyezek, hogy ugyanis nemcsak az egyes államok határain belül, de ebben 5
