Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-365
32 3b5. országos ülés 1903 Sziklay Ede: Előzőleg mondott le! Lovászy Márton: — de e miatt mondott le, .. . patakokban ontottuk a magyar vért és szereztünk egy provincziát, a melyet ma is németül kormányoznak, a mely ennélfogva tisztán osztrák provincziának tekintetik, a melynek katonai megszállására évenkint elköltünk egy csomó milliót, a melyből nekünk úgyszólván semmi gazdasági hasznunk sincs, a mely ellenben az osztrák iparnak egy pompás lerakodó helye. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Holló Lajos: Szaloniki is ezért kellene! Lovászy Márton: Mi pedig magunkra vontuk a keleti Dépek bizalmatlanságát és gyűlöletét. Ezek után azt kérdezzük, t. ház, vájjon nem volna-e őrültség tovább folytatni ezt a politikát, a mely ránk nézve haszonnal nem járna, de a mely, ha tovább vitetik, arra fog vezetni, hogy az ottani balkán-népek, a melyek most, megengedem, egymással szemben versengenek, látván a mi beavatkozásunkat és közbelépésünket, rögtön valamennyien egyesülni fognak ellenünk. (Ugy van! balfelöl.) De nemcsak ezeknek féltékenységét és ellenségeskedését vonjuk magunkra, hanem az orosz és az olasz hatalomnak a féltékenységét is és ez által hazánkat és nemzetünket a bonyodalmak és konfliktusok egész sorozatának teszszük ki. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hiszen azt kell kérdeznünk, hogy mi hát az a veszedelem, a melylyel szemben, mint a honvédelmi miniszter nr mondotta, ha békét akarunk, háborút kell csinálnunk ? Hol fenyeget ott a Balkánon bennünket veszedelem ? Miféle kombináczió lehet ránk nézve oly veszedelmes, hogy fegyveres beavatkozást és fiaink vérének ontását tenné szükségessé ? Hiszen a Balkánon 1876 és 1878 óta a helyzet jelentékenyen megváltozott. Akkor, a mint mondottam, a magyar közvélemény igenis Törökország integritása mellett foglalt állást, az azonban, sajnos, megsértetett és én nem hiszem, hogy ne akadna egyetlenegy józan magyar ember, a ki lehetségesnek és helyesnek tartaná oda törekedni, hogy ez az integritás a maga régi terjedelmében visszaállíttassák. Ez egyszerűen tiszta lehetetlenség. Akkor, a mint mondottam, azért törekedett erre a magyar nemzet, mert a török szomszédunk volt, de ma már a török nem szomszédunk többé és azzá többé nem is lehet. A magyar nemzetnek ennélfogva mi az érdeke? Az, hogy déli ós délkeleti határait az apró, a kicsiny, de szabad nemzetek gyűrűje övezze körül, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) a melyek azzal a tudattal legyenek eltelve, hogy a magyar nemzet nem táplál magában semmiféle, az ő szabadságukra, függetlenségükre, viruiásukra és haladásukra veszélyes tendencziát, (Ugy van! bal felöl.) Mert mihelyt megnyitjuk az útját annak, hogy ezek a nemzetek spontán sorakozzanak a magyar nemzet mint quasi legidősebb testvér körül és a magyar nemzet szabadságában, hatalmában, erejében és nagyságában találeczember 29-én, kedden. ják fel a maguk szabadságának és erejének biztositékát, (Helyeslés balfelöl.) akkor, t. ház, az a nagy forrongás ott a Balkánon mire vezethet? Ha van a török birodalomban elég erő arra, hogy azt a forrongást önmagától, önmaga erejével is meg tudja fékezni, akkor a török birodalomnak történelmi létjogosultsága ma is megvan. Ha képes erre az erőkifejtésre, a melylyel például pár év előtt a görögök expanzív törekvéseit visszaverte, akkor semmi okunk sincs aggódni és igen könnyű szívvel nyugodhatunk bele abba, hogy Törökország megtartsa azt a hatalmi állást, a melylyel ma bir. Ha pedig nem bir ezen erővel, akkor, sajnos, ki kell mondanunk, hogy a történelem halálra Ítélte a török birodalmat és akkor azoknak a nemzeteknek felszabadulása elé józanul, helyesen, okosan akadályokat gördíteni nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) 1876-ban a magyar közvélemény még veszélyesnek találta ezen kicsiny államaíakulásokat, mert abból indult ki, hogy ezen kicsiny államok nem lesznek egyebek orosz vazallusoknál, de 25 év folyt le azóta és mit látunk ? Azt, hogy a balkánviszonyok tekintetében az orosz birodalom bizonyos csalódáson, bizonyos kiábránduláson ment keresztül és ennek a következése az, hogy expanzív törekvéseit, hatalmi törekvéseit egészen más vidékekre, Ázsiába és különösen a kelet-ázsiai vidékekre helyezte át. Ma már tehát sokkal kevésbbé forog fenn az a veszély, hogy a balkáubeli kis államok egyszerűen orosz vazalusok legyenek, a melyek ott, mintegy az orosz hatalom folytatásaként vasgyürüt alkossanak, a mely a mi függetlenségünket és a mi létünket megfojtassál fenyegetné. A legmerészebb fantáziával sem vagyok képes egy olyan kombinácziót kigondolni a Balkánon, a mely a mi létérdekünket oly mértékben fenyegetné, hogy azért mi újból megrenditsük a nehezen helyreállított állami egyensúlyunkat és újból azokat a nagy véráldozatokat és azt a tengernyi szenvedést hárítsuk a mi népünkre, a melyeket annak idején Bosznia okkupácziója okozott. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Egyszerűen hatalmi vágy, egyszerűen terjeszkedési vágy az a felfogás, a mely a népeket nem tekinti történelmi, érzelmi vagy érdekbeli vonatkozásaikban, hanem puszta területet és lélekszámot lát a népekben és így, miután Lombardiában elvesztett ennyi ezer négyszög kilométert és ennyi millió lélekszámot, és elveszített máshol is, tehát kárpótolni akarja magát a Balkánon. Ez a felfogás, mely a népekben egyszerűen csereeszközöket lát, a melylyel a hatalmi állás megszükithető vagy megnagyobbítható, ez a felfogás nyilvánul meg ezekben az emlegetésekben, a melyekkel itt a t. miniszterelnök ur a balkáni zavarokra hivatkozik. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Nos hát, ezzel minket nemhogy lefegyvereznének, hanem a legerősebb ellenállásra ösztökélnek, (Igás! Ugy van! balfelöl.) mert az olyan kormányzattól, a mely ilyen tendencziákat