Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 19M Bakonyi Samu: Hivatali állását nem szabad felhasználni! (Zaj. Felkiáltások jolifelöl: Ez helyes!) Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot zavarni, majd előadja ő maga. Lengyel Zoltán: A tisztviselők bizonyos kategóriájára nézve egyenesen tilalom foglaltatik törvényeinkben arra nézve, hogy képviselő nem lehet, hogyha azon állásától bizonyos időn belül meg nem válik. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek azt bizonyítják, hogy igenis Magyarországon mindez ideig, ha nem is gyakorlatban, de elvben az az irány, az az elv követtetett, hogy a választóknak alkotmányos szabadságát hivatalos hatalommal befolyásolni nem szabad. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De bocsánatot kérek, a t. miniszterelnök ur háta mögül, a kórusból olyan bizonyosságot vettem ki a miniszterelnök ur beszéde után, hogy most már nyugodtak lehetünk, saját választóinkkal szemben meg fog védelmezni bennünket a hivatalos hatalom és a mandátumot ismét kezünkbe fogja adni. (Derültség balfelóí. Mozgás a jobboldalon.) Nem akarok ezekre a dolgokra kiterjeszkedni. (Egy hang jobbfelöl: Jó is!) De igenis, a leghatározottabb tiltakozásomat fejezem ki a magam nevében is az ilyen irányú rendszerváltozással szemben, (Ellenmondások jobbfelöl.) történjék az akkor törvényeink ellenére, akár azoknak hiánya folytán a miniszter ur rendelete alapján. A mire nézve én interpellálni akarok, a t. miniszterelnök ur nem mondhatja, hogy az választási ügyekben való korteskedést jelent, mert én már a választás után interpellálok. (Egy hang jobbfelöl: Nehéz is lett volna választás előtt!) A választás előtt nem is lehetett, mert a jelöltetéstől a választás napjáig nem volt interpelláeziós nap. A mit felpanaszolni akarok az majdnem kizárólag a gyülekezeti jogra vonatkozik. Az idő előrehaladottsága miatt csak megemlitek egy pár tényt. Az egyik az, hogy arról van szó, hogy a t. miniszterelnök ur, illetőleg a belügyminisztérium az alispánhoz sürgönyt küldött volna hivatalosan, vagy nem hivatalosan, hogy a függetlenségi párti jelölt ellen mindent el kell követni. (Mozgás jobbfelöl.) Ez pusztán egy hir és épen azért kérem a miniszterelnök urat, hogy a mennyiben ez valótlan, szíveskedjék azt megczáfolni. A másik hir — nem fektetek rá súlyt •— az, hogy Szatmár vármegye alispánja a tisztviselőket öt napra szabadságolta volna a választás előtt, hogy módjuk és alkalmuk legyen szabadon eleget tenni választói kötelességüknek, a mint ezt a t. képviselő ur értelmezi. A további tény, a mennyiben én a miniszterelnök ur kormányzata alatt lefolyt egy-két választásban már résztvettem, az, hogy a választási elnök, illetőleg ebben az esetben a szavazatszedő küldöttségi elnök a pártokkal és a válaszjanuár 16-án. szombaton. 373 tokkal szemben nem jár el egyformán, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az bizonyos, hogy meglehetős hipokrizissel mossák ilyen alkalommal kezeiket, de a valóság mindig az, hogy az az ellenzéki, a kinek buknia kell, nem kap passe-partout-t, s ha kap, nem jut abba a hivatalos helyiségbe, vagy ha bejut, kidobják onnan. (Derültség jobb felöl.) Itt az történt — a mint mondom, csak értesülve vagyok, nem tudom, mennyiben igaz, — hogy Kováts Dezső szavazatszedő küldöttségi elnök Adler Adolfot, a függetlenségi párt elnökét, a kinek passepartoutja is volt, s talán bizalmi férfiú is volt, — nem tudom bizonyosan — egyenesen kiutasította a választási helyiségből akkor, a mikor meg akarta tudni a választóknak számarányát. Egy piarista papot pedig elfogatott, akinek jegye alapján szintén joga volt oda bemenni. (Egy hang jobbfelöl: Bizonyosan izgatott az a pap!) Ott bizonyára nem izgatott. (Zaj jobbfelöl,) Gr. Károlyi György: De izgatott. Ha tényeket akar elmondani, tessék tényeket elmondani. Lengyel Zoltán: Hogy ez mennyire fontos, az abból következik, hogy a nagykárolyi választásnál az az eset fordult elő, hogy az ellenpárt a többséget a választás folyama alatt szerezte meg, és pedig az által, hogy értesülve volt a választás folyamatáról, a számarányról, az ellenpárt pedig nem volt értesülve és igy nem volt módjában, hogy az otthon maradt szavazókat — a kiknek a száma 1000-nól többet tett ki — beszállíthassa. Gajáry Géza: Hát bizalmi férfiak nem voltak ? Lengyel Zoltán: Én ezek előrebocsátásával pusztán erre a dologra fektetek most súlyt, melyet leszek bátor előterjeszteni és okmányokkal igazolni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Tény az, hogy a függetlenségi jelölt és a pártelnök együttesen vasárnap már a délelőtti órákban keresték a főszolgabírót, nem találták meg, nem találtak ott senkit sem, a kinek a programmbeszéd megtartására vonatkozó kérvényt átadhatták volna. Este 7 órakor érkezett meg a főszolgabíró és akkor két kérvényt adtak át neki: az egyik 4/904. szám alatt, a másik 5/904. elnöki szám alatt kelt. Hogy a főszolgabírói hivatalban mióta kerülnek az akták elnöki és nem elnöki szám alatt való iktatás alá, azt nem tudom, ez, ugy látszik, ujabb szokás. (Ellenmondás jobbfelöl.) A tény az, hogy ő ezen kérvényeket vasárnap este átvette a mi kezünkből; az egyik kérvényben — a 4-es számúban — a hétfőre vonatkozó bejelentések voltak, a másikban, az 5-ös számúban pedig a keddre vonatkozó bejelentések. A főszolgabíró a hétfői bejelentésre a következő véghatározatot hozta (olvassa): »A bejelentés tudomásul vétetik, tekintettel azonban arra, hogy idő rövidsége miatt a rend fentar-