Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-377
372 377, országos ülés 1904 január 16-án, szombaton. Tudják meg azok a tisztviselők, hogy ha ők visszaélnek, mi majd annak idején elő fogjuk a tényeket sorolni. A t. miniszterelnök ur csak biztassa őket, hogy hadd éljenek vissza! (Nagy zaj a jobboldalon.) Mi majd annak idején a nyilvánosság előtt le fogunk számolni, s akkor aztán sem én, sem a miniszterelnök ur, hanem a közvélemény lesz az ügy igazságos birája. (Vay van! halfélöl. Nagy zaj a jobboldalon.) Ezt tartottam szükségesnek elmondani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egész röviden csak'egy dolgot jegyzek meg, nehogy félreértés legyen belőle. Az, a mit a gyülekezési jogot illetőleg az imént mondottam és a mit időszerűnek láttam felhozni, tekintettel a szocziális agitácziókra történt hivatkozásra, a dolog természeténél fogva a választási küzdelemre nem vonatkozik. Én a választási küzdelem alkalmával a gyülekezési jog megakasztását nem tartom lehetségesnek ; ott, ha kell, kivételes eszközökkel is gondoskodni kell a közbiztonság fentartásáról, de a választási küzdelmet megzsibbasztani, megbénítani az által, hogy a népgyűlések eltiltassanak, nem tartom helyesnek. (Helyeslés.) Tehát az a rendelet, mely a népgyülésekre vonatkozott, az, egészen eltekintve a választási küzdelemtől, vonatkozik a szocziálisztikus agitácziókra. Ezt akartam megjegyezni, nehogy félreértés merüljön fel. Szederkényi Nándor: Már pedig az megvolt ! (Ugy van! balfelöl. Derültség a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor nagyon örülök, hogy mindjárt eloszlathattam. A mi a t. képviselő urnak másik megjegyzését illeti, tiltakoznom kell az ellen, hogy az én nyilatkozatomba belemagyaráztassék az, mintha én a tisztviselői kart visszaélések elkövetésére bátorítanám, mert ugy a nyilvánosság előtt, mint négyszemközt ép mindenkinek kereken megmondtam és meg fogom mondani, hogy a törvényt szigorúan végre fogom hajtani. (Helyeslés jobbfelöl.) Én ellensúlyozom a t. képviselő ur fellépésének hatását abban az irányban, hogy biztosítom a tisztviselői kart arról, hogy kötelességének teljesítésében és jogainak gyakorlásában senki sem fogja korlátozni. Meg fogom tenni ezt a jövőben is és ha a t. képviselő ur el akarja kerülni, hogy ezeket a nyilatkozatokat megtegyem és erről a helyről ilyenformán szóljak bátorítólag és buzditólag a tisztviselői karhoz, ennek egy nagyon egyszerű módja van: ne hozzon engem ilyen felesleges interpellácziók által abba a kényszerhelyzetbe, )wgy a dologról nyilatkozni legyek kénytelen (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szederkényi Nándor: Személyes kérdésben kérek szót. (Hulljuk! bal felöl. Zaj a jobboldalon.) Ismét kvittek leszünk a miniszterelnök úrral. A miniszterelnök ur engem meggyanúsít, hogy azon czélból teszem interpellácziómat, mert állítólag a tisztviselőket akarnám terrorizálni. (Zaj a jobboldalon.) Én pedig azt mondottam, hogy a miniszterelnök ur azért nyilatkozik, hogy őket bátorítsa. 0 azt mondja, hogy arra nem is gondolt, hát én is kijelentem: nem is gondoltam arra, hogy a tisztviselők jogait érintsem, vagy kötelességszerű eljárásukat megbénítsam. Én tisztán a választási szabadság érdekében szólaltam fel, tehát kvittek vagyunk. Elnök: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Felkiáltások a jobbolddalon: Holnap!) Azt hiszem, a hosszú szünet után megengedhetik, hogy a rendes időn túl is beszélhessek, azt hiszem, elég lesz ez cserében azért, hogy hajdanában az idő előtt beszéltem hosszan. (Félkiáltások jobbfelöl: Szellemes!) Az után a beszéd után, a melyet a miniszterelnök ur most tartott, igazán gondolkozóba kell esnie az embernek, vájjon választási visszaéléseket érdemes-e idehozni. A t, miniszterelnök ur a sérelmekkel szemben nemhogy orvoslást helyezett volna kilátásba, hanem ellenkezőleg visszavágott és pedig olyan fegyverrel, a melynek hatását ma még egyikünk sem tudja eléggé kiszámítani. Az egyiktől, a mit mondott, maga is megijedt és második beszédében kikorrigálta. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy!) Ez a gyülekezési jognak olyan mérvű korlátozása és megszorítása és esetleg olyan rémuralom bevezetése lehetett volna, a milyen még Oroszországban sincsen. (Ellenmonäéis jobbfelöl.) Én nem értettem ugy ezt a beszédet, de igy lehetett érteni; bizonyítja ezt a miniszterelnök ur második felszólalása. Á másik, a mit a miniszterelnök ur mondott, a tisztviselők felszabadítása, _ illetőleg a korteskedésre való rászabaditása. (Elénk ellenmondás a- jobboldalon.) A törvények egyenest megtiltják azt, hogy a tisztviselő korteskedjék. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hol van az a tilalom ? Pap Géza: így beszélnek itt az urak, mit mondanak odakünn? Lengyel Zoltán: Törvényeinkben egyenes tilalom van erre nézve . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Hol ? Talán választói joga sincs ?) Nem arról van szó, hogy választói joga a tisztviselőnek ne legyen, hanem a tisztviselőnek mint tisztviselőnek, korteskednie nem szabad, (Felkiáltások a jobboldalon: Az más!) hát bizonyosan nem megy az a főszolgabíró kéményseprést végezni arra a választásra, hanem főszolgabírói teendőkben. Kubinyi Géza: Nem, hanem utazik, mint magánember, a mikor tetszik! Visontai Soma: Szép elveket tetszik hirdetni ! Kubinyi Géza: Majd még szavaznia sem szabad, mert mint főszolgabíró szavaz! (Zaj. Elnök csenget.)
