Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-377
577. országos ülés 190k január 16-án, szombaton. 369 Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbizott miniszterelnöknek. Szőts Pál jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Tapolczán e hó 20-án választás lesz. Ha pedig választás van, akkor nagyon természetes, hogy jönnek a panaszok is a hatósági illetéktelen beavatkozás és pressziók miatt, mert hiszen ezek egymásból folynak. A mint választás van, rögtön előállanak azok a kedves dolgok, a melyek főleg az ujabb időben azt lehet mondani csaknem nélkülözhetetlenekké lettek már. A mint méltóztatik tudni, Tapolczáról, hiszen a hírlapokból is ismeretes, hozzánk fordultak, hogy ajánljunk nekik képviselőjelöltet. Mi akkor ajánltunk nekik egy kitűnő, az agrár működés terén nagyon ismert férfiút, volt képviselőt, Mérey Lajost. Kezdetben hajlandó is volt erre, azonban időközben, különösen mert gyengébb szervezetű, kijelentette, hogy nem teheti ki magát annak, hogy ő ilyen időben járjon a kerületbe, mert ez nemcsak egészségére, hanem életére is végzetes lehet. Erre az ottani nép összejött és saját kebeléből jelölt egy férfiút, s mindenki természetesnek fogja találni, hogy az nagyon tiszteletreméltó dolog, hogy a nép saját kebeléből választ erre érdemes férfiút. Ott tehát megindultak a választási előkészületek. Kezdetben, ugy látszik, hogy ezt az uj jelöltet semmibe se vették az ottani közegek, de miután látták. hogy a nép körében az a jelölés nagyon rokonszenves és az egyes községekből csakhamar csatlakoznak a választópolgárok hozzá, egyszerre megriadtak. Erre a fordulatra a hatósági közegek egy része, nem mindnyájan, elővették az ő szokott fegyverüket. A t, miniszterelnök ur nem mondom utasitásképen, de mintegy vigasztalásképen mondotta nekik, hogy ők választói joggal birván, ha valakit meg akarnak választani, akkor ennek kifejezésével is élhetnek és méltatlanság volna őket ettől eltiltani. Ez nagyon helyes dolog, csakhogy ennek van egy másik oldala. Mert ha csak addig tartana! Gr. Tisza István miniszterelnök: De nem addig tart. Szederkényi Nándor: Hanem akkor azután az illető hatósági közegek tudtul adják a választóknak, hogy ki legyen az, a kire nekik majd szavazni kell, annak azután mindenféle módja és eszköze van. Az egyik ilyen, a másik olyan alakban érvényesiti az 6 jogát arra, hogy neki joga van képviselőt választani. Ezek azok a mizériák, a melyek nálunk minden választásnál napirenden vannak. Most értesítettek engem táviratilag — hírlapokból is tetszik tudni — és kértek, miután az illető jelölt tudtul adta, hogy a mi függetlenségi pártunknak hive, hogy ezek elől a hatósági közegeknek durva erőszakos fellépései elől védelmezzük meg. Egyik barátunk le is ment. E tekintetben majd szerzünk informácziókat onnan, mindazonáltal kötelességemnek ismertem KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. az interpellácziót beterjeszteni azért, hogy a t. miniszterelnök urnak figyelmét fölhívjam. Tényeket nem sorolok fel most, mert a t. miniszterelnök ur erre azt mondja, hogy hiszen ezek a választási harcz hevében keletkezett pletykák is lehetetlenek. így tehát nem sorolok fel tényeket. A lapokban lehet olvasni, hogy elfogják ott az embert, bebörtönözik azon czim alatt, hogy már el van ítélve, azzal a hozzáadással, hogy szoczialisztikus izü beszédeket tartott. Én nem akarom ezeket jellemezni, mert hiszen nem akarok azzal élni, a mivel a t. miniszterelnök ur él, hogy ezek is a választási küzdelemből felszedett pletykák. (Derültség a jobboldalon.) Nem akarok ezzel élni. Hanem mire alapítom interpellácziómat? Arra, hogy nálam fel vannak sorolva az esetek, melyekről meg vagyok győződve, hogy megtörténtek. E hó 20-án lesz a választás, ós én kérem a miniszterelnök urat, hogy a hatósági közegeket figyelmeztesse, vagy valamely módon adja tudtukra, hogy teljesítsék kötelességüket, biztosítsák a választás szabadságát, és tartózkodjanak minden oly ténytől, a mely ennek érvényesülését akadályozza. Miért interpellálok? Azért, hogy majd azután számon kérhessük a kormánytól, hogy ilyen meg olyan esetek történtek. Igaz, hogy arra ismét az lesz a válasz, hogy ez a bíróság elé tartozik, mert a választás birája a Curia. (Igaz! a jobboldalon.) De én ezt előre jelzem, és az esetekkel azután fogunk szolgálni arra nézve, hogy hasztalan volt kérelmünk és figyelmeztetésünk, hogy a hatósági közegek ne kövessenek el oly dolgokat, melyek hozzájuk nem illenek. Ezek folytán egyszerűen a következő interpellácziót intézem a belügyminiszter úrhoz: (Sálijuk / Halljuk ! Olvassa): Kérdés a t. belügyminiszter úrhoz. A tapolczai választókerületben, az onnan jött értesítések szerint, a hivatalos körök, azoknak egy része a legnyíltabb korteskedést gyakorolja a kormánypárt jelöltje érdekében a függetlenségi jelölt pártolói ellen, még a személyes szabadság megsértésével is, hivatalos presszió van folyamatban : Kérdem a t. belügyminiszter urat: fog-e in* tézkedni, hogy a választási szabadság a hivatalos körök befolyása ellen biztosittassék. Még egyet vagyok bátor felemlíteni, a miről megfeledkeztem, hogy ugyanis bizonyos egyént üldözőbe vettek, a mint a hírlapok közlik, mert szocziális izü beszédet tartott. Ily czimen és ily értelmezés mellett én akár önöket is elfogathatnám. (Derültség és zaj a jobboldalon.)Mert tessék csak megjelölni a szocziális kérdésben azt a határt, hol izgatásról lehet szólni ? Mily utasítást lehetne ebben a tekintetben adni? Addig, a mig a lázítás szímptomái nem mutatkoznak, (Derültség a jobboldalon.) a választásnak szabad folyamatot kell engedni. 47
