Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

577. országos ülés 190k január 16-án, szombaton. 369 Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügy­minisztérium vezetésével megbizott miniszter­elnöknek. Szőts Pál jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Tapol­czán e hó 20-án választás lesz. Ha pedig vá­lasztás van, akkor nagyon természetes, hogy jön­nek a panaszok is a hatósági illetéktelen be­avatkozás és pressziók miatt, mert hiszen ezek egymásból folynak. A mint választás van, rögtön előállanak azok a kedves dolgok, a melyek főleg az ujabb időben azt lehet mondani csaknem nélkülözhetetlenekké lettek már. A mint mél­tóztatik tudni, Tapolczáról, hiszen a hírlapok­ból is ismeretes, hozzánk fordultak, hogy ajánl­junk nekik képviselőjelöltet. Mi akkor ajánltunk nekik egy kitűnő, az agrár működés terén nagyon ismert férfiút, volt képviselőt, Mérey Lajost. Kezdetben hajlandó is volt erre, azon­ban időközben, különösen mert gyengébb szer­vezetű, kijelentette, hogy nem teheti ki magát annak, hogy ő ilyen időben járjon a kerületbe, mert ez nemcsak egészségére, hanem életére is végzetes lehet. Erre az ottani nép összejött és saját kebeléből jelölt egy férfiút, s mindenki ter­mészetesnek fogja találni, hogy az nagyon tisz­teletreméltó dolog, hogy a nép saját kebeléből választ erre érdemes férfiút. Ott tehát megin­dultak a választási előkészületek. Kezdetben, ugy látszik, hogy ezt az uj jelöltet semmibe se vették az ottani közegek, de miután látták. hogy a nép körében az a jelölés nagyon rokon­szenves és az egyes községekből csakhamar csat­lakoznak a választópolgárok hozzá, egyszerre megriadtak. Erre a fordulatra a hatósági köze­gek egy része, nem mindnyájan, elővették az ő szokott fegyverüket. A t, miniszterelnök ur nem mondom utasitásképen, de mintegy vigasztalás­képen mondotta nekik, hogy ők választói joggal birván, ha valakit meg akarnak választani, akkor ennek kifejezésével is élhetnek és méltatlanság volna őket ettől eltiltani. Ez nagyon helyes do­log, csakhogy ennek van egy másik oldala. Mert ha csak addig tartana! Gr. Tisza István miniszterelnök: De nem addig tart. Szederkényi Nándor: Hanem akkor azután az illető hatósági közegek tudtul adják a választók­nak, hogy ki legyen az, a kire nekik majd szavazni kell, annak azután mindenféle módja és eszköze van. Az egyik ilyen, a másik olyan alakban érvényesiti az 6 jogát arra, hogy neki joga van képviselőt választani. Ezek azok a mizériák, a melyek nálunk minden választásnál napirenden vannak. Most értesítettek engem táviratilag — hírlapokból is tetszik tudni — és kértek, miután az illető jelölt tudtul adta, hogy a mi függet­lenségi pártunknak hive, hogy ezek elől a ható­sági közegeknek durva erőszakos fellépései elől védelmezzük meg. Egyik barátunk le is ment. E tekintetben majd szerzünk informácziókat onnan, mindazonáltal kötelességemnek ismertem KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. az interpellácziót beterjeszteni azért, hogy a t. miniszterelnök urnak figyelmét fölhívjam. Té­nyeket nem sorolok fel most, mert a t. miniszter­elnök ur erre azt mondja, hogy hiszen ezek a választási harcz hevében keletkezett pletykák is lehetetlenek. így tehát nem sorolok fel ténye­ket. A lapokban lehet olvasni, hogy elfogják ott az embert, bebörtönözik azon czim alatt, hogy már el van ítélve, azzal a hozzáadással, hogy szoczialisztikus izü beszédeket tartott. Én nem akarom ezeket jellemezni, mert hiszen nem akarok azzal élni, a mivel a t. mi­niszterelnök ur él, hogy ezek is a választási küzdelemből felszedett pletykák. (Derültség a jobboldalon.) Nem akarok ezzel élni. Hanem mire alapítom interpellácziómat? Arra, hogy nálam fel vannak sorolva az esetek, melyekről meg vagyok győződve, hogy megtörténtek. E hó 20-án lesz a választás, ós én kérem a mi­niszterelnök urat, hogy a hatósági közegeket figyelmeztesse, vagy valamely módon adja tud­tukra, hogy teljesítsék kötelességüket, biztosítsák a választás szabadságát, és tartózkodjanak min­den oly ténytől, a mely ennek érvényesülését akadályozza. Miért interpellálok? Azért, hogy majd az­után számon kérhessük a kormánytól, hogy ilyen meg olyan esetek történtek. Igaz, hogy arra ismét az lesz a válasz, hogy ez a bíróság elé tartozik, mert a választás birája a Curia. (Igaz! a jobboldalon.) De én ezt előre jelzem, és az esetekkel azután fogunk szolgálni arra nézve, hogy hasztalan volt kérelmünk és figyelmezte­tésünk, hogy a hatósági közegek ne kövessenek el oly dolgokat, melyek hozzájuk nem illenek. Ezek folytán egyszerűen a következő inter­pellácziót intézem a belügyminiszter úrhoz: (Sálijuk / Halljuk ! Olvassa): Kérdés a t. belügyminiszter úrhoz. A tapol­czai választókerületben, az onnan jött értesíté­sek szerint, a hivatalos körök, azoknak egy ré­sze a legnyíltabb korteskedést gyakorolja a kor­mánypárt jelöltje érdekében a függetlenségi je­lölt pártolói ellen, még a személyes szabadság megsértésével is, hivatalos presszió van folya­matban : Kérdem a t. belügyminiszter urat: fog-e in* tézkedni, hogy a választási szabadság a hivata­los körök befolyása ellen biztosittassék. Még egyet vagyok bátor felemlíteni, a miről megfeledkeztem, hogy ugyanis bizonyos egyént üldözőbe vettek, a mint a hírlapok közlik, mert szocziális izü beszédet tartott. Ily czimen és ily értelmezés mellett én akár önöket is elfogat­hatnám. (Derültség és zaj a jobboldalon.)Mert tes­sék csak megjelölni a szocziális kérdésben azt a határt, hol izgatásról lehet szólni ? Mily uta­sítást lehetne ebben a tekintetben adni? Addig, a mig a lázítás szímptomái nem mutatkoznak, (Derültség a jobboldalon.) a választásnak szabad folyamatot kell engedni. 47

Next

/
Thumbnails
Contents