Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-376
334 376. országos ülés 190í január 15-én, pénteken. nézve, a melyet már az előttem szólott t. képviselőtársam is megemlített, a melyre azonban egy rövid pillantást vetni mégsem fölösleges, daczára annak, hogy magától értetődik az, hogy akár az osztrák delegácziónak, akár e delegáczió egyik albizottságának, akár az összes osztrák törvényhozási tényezőknek a felségjogok tartalmáról táplált bármi néven nevezendő felfogása a magyar király felségjogainak r sem tartalmát, sem alapját nem érintheti, (Elénk helyeslés a széi'söbahldalon.) és közjogi szempontból ránk nézve teljesen irreleváns. (TJgy van! a baloldalon.) Azonban mindennek daczára kell, hogy visszautasítással találkozzék az a kísérlet, a minőhöz hasonló a magyar parlamentben sohasem fordult elő, hogy egy ily testületben, a mely arra semmiképen sem illetékes, a felségjogok, a mint az indítvány magát kifejezi, az egész hadseregre kiterjedőleg definiáltassanak, magyaráztassanak. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Én azt hiszem, hogy ha pl. ebben a parlamentben, (Mozgás balfelöl) vagy az osztrák parlementben egy indítvány tétetnék, a mely, mondjuk, a német császár felségjogait akarná megmagyarázni, vagy a franczia állam fejének jogositványait akarná megállapítani: akkor, daczára annak, hogy ez Németországra és Francziaországra nézve teljesen irreleváns és ártatlan dolog volna, mégis az illető hatalomnak diplomácziai képviselete valószínűleg megtenné a lépéseket abban az irányban, hogy ilyen exkurzióktól a franczia és a német államok terére tartózkodni méltóztassék. {TJgy van! balfelül.) Csupán ebből a szempontból és ezen eset analógiái szerint tiltakozásomat kell kifejeznem azzal szemben, hogy az osztrák közéletnek bármely tényezője, az osztrák alkotmányos testületek bármelyike, vagy azok bizottság eL. ti felségjogok magyarázatával Magyarországra kiterjedőlég foglalkozzék . . . (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Vissza kell utasítani! Szatmári Mór; Tüntetés volt ellenünk! Ugron Gábor: Illetéktelen beavatkozás! (Nagy zaj a bal- és a szélsőhaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: . . . Magyarországra kiterjedő — nem hatálylyal, mert arról szó sem lehet, hanem _— Magyarországra kiterjedő intenczióval. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben annak az indítványnak, a melyre most czéloztam, mindenesetre van egy tanulsága, a melyet jó lesz megállapítani és odaszegezni. Nem politikai tanulságról beszélek, mert ahhoz nekem megint nincs közöm, milyen világot vet azokra a t. pártokra és azoknak alkotmányos érzületére az, hogy érdekeik megóvását, törekvéseik sikerét egy abszolutisztikus szigetnek létesítésében keresik. Nem erről beszélek, t. ház. A tanulság abból áll, hogy ha helyes az osztrák alkotmányjog szerint, a mely felett nem vitatkozom, az az elmélet, a mely szerint az osztrák császár a hadsereget, természetesen csakis az osztrák hadsereget illetőleg, a maga jogait nem alkotmányosan, felelős tanácsadók befolyása nélkül, a törvényhozótestületek befolyása nélkül gyakorolja, ha helyes ez az elmélet, a mikor másfelől minálunk minden kétséget kizáró közjogi tény az, melyre nézve nincs ebben a házban semmi véleménykülönbség, hogy a hadseregre vonatkozó fejedelmi jogok épugy, mint minden más fejedelmi jog Magyarországra, tehát a magyar hadseregre nézve is csak alkotmányosan gyakorolhatók: akkor a két közjogi felfogásnak ezen ellentétéből a legnagyobb világossággal domborodik ki kettő, Kidomborodik először a magyar királyi és az osztrák császári közjogi egyéniségnek kettős volta, különböző volta, (Igaz! TJgy van! bal felől.) még pedig nemcsak közjogi fikczióként, de élő valóságként, mert annak tartalma is különböző, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) és kidomborodik másfelől a hadsereg egységességéről szóló elméletnek közjogi szempontból való teljes tarthatatlansága, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Mert hiszen ha a hadseregre vonatkozó fejedelmi jogok is, a mely fejedelmi jogok nem képeznek közös ügyet, hanem csak oly jogosítványai a magyar királynak, a melyeket ő fel van jogosítva törvény szerint egységesen gyakorolni az osztrák császárnak párhuzamos jogosítványaival, mondom, ha két ilyen különböző vezérleti, vezényleti és belszervezeti jog uralkodik a magyar hadseregben és az osztrák hadseregben: ezzel a hadsereg közjogi szempontból való egységességének elmélete egyszer és mindenkorra meg van czáfolva. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsöbatoldalon.) Újból felvéve fejtegetéseimnek fonalát, abból a körülményből, hogy azok a politikai tényezők, a melyeknél ilyen elméletek és ilyen tendencziák uralkodhatnak, megnyugvással fogadták a hadügyminiszternek nyilatkozatait: és hogy itten, — az én legnagyobb csodálkozásomra — az igen t. miniszterelnök ur is magát azzal azonosította és azok feletti megnyugvását fejezte ki, azt a kérdést kell felvetnem, hogy kicsoda értette tehát helyesen a hadügyminiszternek nyilatkozatait: azok az urak-e^ vagy a t. miniszterelnök ur? (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert a legtávolabbról sem gyanúsítom a t. miniszterelnök urat azzal — képtelenség is volna az itt történt nyilatkozatai után — hogy az ő közjogi felfogása és az osztrák delegáczió albizottságának közjogi felfogása közt bármily rokonság is volna. I)e mikor azok az urak, a kiknek kiinduló pontjuk az, a mit már ecseteltem, megnyugvással fogadták a hadügyminiszter nyilatkozatait, és a t. miniszterelnök ur is megnyugvással fogadta: valamelyiküknek a nyilatkozat igazi értelmének és igazi horderejének felfogásában igen alaposan és igen gyökeresen tévednie kell. (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.)
