Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

376. országos ülés 1904- január 15-én, pénteken. 335 Rakovszky István: Kossuth Ferencz is megnyugvással , fogadta! Benedek János: Nem igaz! B. Kaas Ivor: Majd meghalljuk tőle! Rákosi Viktor: Nyilatkozott Rakovszky képviselő ur előtt Kossuth Ferencz? Rakovszky István: Igen! Körülbelül! Rákosi Viktor: Az nem igaz! (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Hát ezért, igen t. képviselőház, talán jó lesz, ha én, a kinek politikai helyzetéből származó semmiféle érdeke nincs, sem abban az irányban, (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljak!) hogy megnyugvással, sem abban az irányban, hogy megnyugvás nélkül fogadjam a hadügyminiszternek nyilatkozatait, a ki tehát a legnagyobb objektivitással tárgyalhatom a kérdést, megvizsgálom, hogy a két megnyugvó fél közül melyiknek van oka a megnyugvásra és melyiknek -volna erre kevesebb oka ? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A hadügyminiszter ur jó szándékai ellen és azon jó vélemény ellen, a melyet a t. miniszterelnök ur róla táplál, semmi legkisebb jogom sincs kételyt táplálni, hisz ő megint csak exponense egy régóta uralkodó, általánosan elterjedt irányzatnak, (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) lehet, hogy enyhe felfogású, lehet, hogy koncziliáns szándékú, és ez az ő egyéni érdeme, de mindenesetre exponense oly irányzatnak, a melynek létezéséből erednek azok a folytonos súrlódások, a melyeknek nem eltakargatásával, de tisztázásával és megszüntetésével jehet itt egyedül tartós békét teremteni. (Elénk, helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hadügyminiszter ur nyilatkozataiban meg kell különböztetnem, hogy ugy mondjam, azok általános elvi alapozását és azt a részt, a mely egyes konkrét kérdésekre vonatkozik. Az általános elvi alapozás az, a melyben a t. miniszterelnök ur szerint közjoggal nem foglalkozik a hadügyminiszter ur. Megengedem, nem akart foglalkozni. Nem is jelentette be, hogy közjoggal fog foglalkozni, (Mozgás a baloldalon,) azonban — a dolog természete ki is zárta azt, hogy máskép legyen — a közjog területére kellett mégis eltévednie. (Igaz! a baloldalon.) A hadügyminiszter ur a hadseregnek jogi természetét iparkodik definiálni. És itt teljesen megengedem és elismerem annak helyességét, a mit a t. miniszterelnök ur mondott, hogy egy kiváló katonának, a ki nem közjogász, nem minden egyes kifejezését kell aranymérlegre tenni, és nem kell minden egészen meg nem felelő kifejezéséből messzemenő következtetést vonni a gondolkozására nézve. Ezt teljesen elismerem ; de végre épen azért, mivel a mostani hadügyminiszter úrban mindnyájan, a kik ismerjük, egy kiváló szellemi képességű és általános műveltségű egyéniséget tisztelünk, épen azért ez az elnézés, a mely egyes nyelvbotlásoknál helyén van, nem terjedhet odáig, hogy ne tartsuk őt képesnek arra, hogy a maga gondolatát kifejezze, vagy, hogy épenséggel azt tételezzük fel róla, hogy ő annak ellenkezőjét mondja, a mit mondani akart. (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig a közös hadügyminiszter ur a hadsereg jogi természetéről szólva, azt ekként definiálja: Ez a hadsereg néphadsereg, de olyan néphadsereg, a mely sem német, sem magyar, sem cseh, sem lengyel stb., hanem közös hadserege az összes nemzeteknek, a melyben ezek — t. i. a nemzetek — mindannyian egyenlő méltatást, nagyrabecsülést és oltalmat találnak, kell, hogy találjanak! Rákosi Viktor: Kellene, hogy találjanak! Gr. Apponyi Albert: Az összes nemzetek, a melyek exemplative fel vannak sorolva, a magyar, lengyel, cseh, német stb. Ha pedig megnézem a magyar törvényt, a hadsereg jogi természetének egészen más definiczióját találom. Az 1867:

XII. t.-cz. erre vonatkozóiaga következőket mondja: »A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egyszóval a hadügy. Tekintetbe véve mindazt, a mi fentebb, különösen az 5. pont alatt elmondatott, a hadügynek közösségére nézve következő elvek állapittatnak meg: ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészitő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. JJe a magyar hadseregnek időnkinti kiegészitését s az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket, az eddigi törvény alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn.« A magyar törvény tehát ismer magyar hadsereget, mely az egész hadseregnek kiegészitő része. A közös hadügyminiszter ur — és ebben csak hiven reprodukálja azt a felfogást, mely, mintha az 1867 : XII. t.-cz. soha meg nem alkottatott volna, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) az illető körökben létezik — csak egy egész hadsereget ismer, a melynek nincs olyan kiegészitő része, mely magyar hadsereg volna, hanem az közös hadserege az összes nemzetiségeknek: cseheknek, németeknek, lengyeleknek, szlovéneknek stb. Hát ez a két alapfelfogás egymással kiegyenlíthetetlen, gyökeres ellentétben van. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem lehet és nem kell csodálkozni azon, hogy mikor az egyik oldalon a magyar törvény felfogásából iparkodnak kiindulni, ámbár azt, sajnos, nem érvényesitik minden pontban következetesen a kellő erélylyel, mikor a másik oldalon egy czentralisztikus és föderalisztikus összbirodalom egységes hadseregének fogalmából