Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

576'. országos ülés Í90h január 15-én, pénteken. 333 is meg kell tanulnia, mert ha meg nem tanította multunk, megtanítják majd a jövendőnek ese­ményei, hogy Magyarországon kívül nincs és nem is lesz neki élete. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elérik helyes­lés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Apponyi Albert: T. ház: Hiven ahhoz az eljáráshoz, a melyet egész ellenzéki pályámon át követtem, az 1904. ujonczjutalék kiállítására vonatkozó törvényjavaslatot, mint véderőnk foly­tonosságának fentartására szolgáló eszközt meg­szavazom és r elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Óhajtottam volna, hogy csak erre a kijelentésre szoritkozhassam, mert misem állott tőlem távolabb, mint az a szándék, hogy a jelenlegi helyzet nehézségeit öregbítsem, ennek a vitának hosszabbranyujtására anyagot és alkal­mat adjak, de olyan dolgok történtek, a melyek egyenesen kötelességemmé teszik, hogy én azok­kal foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Név­szerint azokra az eseményekre czélzok, a melyek­nek színhelye az osztrák delegáczió költségvetési albizottsága volt és a közös hadügyminiszter által ott tett kijelentésekre. Ezek a kijelentések a magyar kormány és a magyar parlament többségét alkotó szabadelvű párt katonai pro­grammjára vonatkoztak. Egy egész vita kezde­tett meg kifejezetten abból a czélból, hogy a Magyarországnak tett engedmények, a mint ott mondani szokták, osztrák szempontból, illetőleg az egész hadsereg szempontjából megbiráltassa­nak. Az ott történt kijelentésekkel foglalkoznom kell, mert ha azt nem tenném, elmulasztanám azt az ellenőrző kötelezettséget, a mely kétszere­sen nehezedik én rám, a mikor annak a katonai programúinak a keresztülviteléről van szó, a melyhez -— ideig-óráig — mint a jelenlegi hely­zet kibonyolitásának egyik eszközéhez, én is hozzájárultam. Ez a tény az általános képviselői köteles­ségen felül még egészen specziälis kötelessé­gemmé teszi minden olyan körülménynek az ellenőrzését, a mely a katonai programm esé­lyeit, keresztülvitelénak őszinteségét befolyásol­hatja, előmozdíthatja, vagyjhátráltathatja, biztos­ságba helyezi, vagy kétessé teszi (ügy van! a baloldalon.) Ebből a szempontból tehát kény­telen vagyok a háznak idejét, telhetőleg rövid pillanatokra, igénybevenni és épen ebből az én álláspontomból a Bécsben elmondottakra, különösen a hadügyminiszter nyilatkozataira és a t. kormányelnök részéről azokra adott vissz­hangra a magam észrevételeit megtenni. (Hall' juk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Mindenekelőtt ama nyilatkozatok kord­erejének méltatása végett néhány vonással a ház elé kell rajzolnom azt a milieut, a melyben az ottani nyilatkozatok történtek. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési bizottsága az osztrák dele­gácziónak azon a napon Magyarországgal szem­ben, a magyar közjoggal, a magyar államisággal szemben meglehetős harczias kedvében volt. Nem függ össze a most szőnyegen lévő tárgygyal, de épen a milieunek jellemzése szempontjából talán nem lesz felesleges arra utalnom, hogy ugyan­annak az ülésnek az elején az osztrák delegá­cziónak több tekintélyes tagja — pártkülönbség nélkül — kifejezte a felett való szörnyüködését, hogy a Bruxellesben megkötött czukoregyez­ményt Magyarországnak és Ausztriának a kép­viselői külön-külön irták alá és megbotránko­zásuknak adtak kifejezést a felett, hogy ezen egyezmény keresztülvitelének ellenőrzésére ki­küldött nemzetközi bizottságban Ausztriának és Magyarországnak külön képviselője van. Magyarország szuverenitásának a nemzet­közi téren, legalább oly ügyre vonatkozólag, a mely közös ügyet nem képez, ezen végre-valahára bekövetkezett elismerését és tényleges érvénye­sülését ott egy olyan veszedelmes ténynek kvali­fikálják, a mely felett szerintük kell, hogy leg­alább a bizottság kifejezze a maga megütközését, hogy mint preczedens a jöcőre nézve irányadó ne lehessen. (Mozgás a baloldalon.) Ez egy különös véletlen folytán épen ugyan­abban az ülésben történt, a melyben történtek a beszédem tulajdonképeni tárgyául szolgáló nyilatkozatok is és ez jellemző — mint mon­dám — arra a milieure, a melyben ezek a nyilatkozatok tétettek és általános lelkesedéssel fogadtattak. Megelőzték továbbá a hadügyminiszter nyilatkozatait az osztrák delegáczió egy nagy tekintélyű, nagy tudományú és az osztrák köz­életben nagy sulylyal biró tagjának, dr. Baern­reithernek általános megbízásból előterjesztett kérdései, a melyek pontonkint kívánják a had­ügyminiszter álláspontját kifejtetni a Magyar­országon elfogadott katonai programm tekinteté­ben ; már e kérdések felállításában és azok megokolásában nagyon kidomborodik, hogy ez a kérdezősködés nem épen valami különös jóindu­lattal és, a magyar szempontoknak és jogos aspiráczióknak bizonyos pontig történt elismeré­sével szemben, nem épen rokonszenvvel indítta­tott meg. Ez történt a nyilatkozatok előtt, a had­ügyminiszter ur nyilatkozatai után pedig meg­történt az, hogy ez a különben nagyon tiszte­letreméltó férfiakból álló tanácskozmány, a mely­nek tagjai azonban a múltban számtalanszor és ezer alkalommal újból tanúbizonyságát adták annak, hogy az ő felfogásaik a mi közjogi és nemzeti felfogásainkkal homlokegyenest ellen­keznek, általános megnyugvással, sőt lelkese­déssel fogadta és tette magáévá a hadügy­miniszter nyilatkozatait. Ennek a lelkesedésnek a hatása alatt történt az, hogy ismét a delegá­cziónak egy igen nagy tekintélyű tagja és az osztrák közéletnek egyik nagy. tényezője, a né­met pártok egyikének vezérférfia: dr. Derschatta azt az indítványt nyújtotta be a felségjogokra

Next

/
Thumbnails
Contents