Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

576'. országos ülés Í90h január 15-én, pénteken. 333 is meg kell tanulnia, mert ha meg nem tanította multunk, megtanítják majd a jövendőnek eseményei, hogy Magyarországon kívül nincs és nem is lesz neki élete. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elérik helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Apponyi Albert: T. ház: Hiven ahhoz az eljáráshoz, a melyet egész ellenzéki pályámon át követtem, az 1904. ujonczjutalék kiállítására vonatkozó törvényjavaslatot, mint véderőnk folytonosságának fentartására szolgáló eszközt megszavazom és r elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Óhajtottam volna, hogy csak erre a kijelentésre szoritkozhassam, mert misem állott tőlem távolabb, mint az a szándék, hogy a jelenlegi helyzet nehézségeit öregbítsem, ennek a vitának hosszabbranyujtására anyagot és alkalmat adjak, de olyan dolgok történtek, a melyek egyenesen kötelességemmé teszik, hogy én azokkal foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Névszerint azokra az eseményekre czélzok, a melyeknek színhelye az osztrák delegáczió költségvetési albizottsága volt és a közös hadügyminiszter által ott tett kijelentésekre. Ezek a kijelentések a magyar kormány és a magyar parlament többségét alkotó szabadelvű párt katonai programmjára vonatkoztak. Egy egész vita kezdetett meg kifejezetten abból a czélból, hogy a Magyarországnak tett engedmények, a mint ott mondani szokták, osztrák szempontból, illetőleg az egész hadsereg szempontjából megbiráltassanak. Az ott történt kijelentésekkel foglalkoznom kell, mert ha azt nem tenném, elmulasztanám azt az ellenőrző kötelezettséget, a mely kétszeresen nehezedik én rám, a mikor annak a katonai programúinak a keresztülviteléről van szó, a melyhez -— ideig-óráig — mint a jelenlegi helyzet kibonyolitásának egyik eszközéhez, én is hozzájárultam. Ez a tény az általános képviselői kötelességen felül még egészen specziälis kötelességemmé teszi minden olyan körülménynek az ellenőrzését, a mely a katonai programm esélyeit, keresztülvitelénak őszinteségét befolyásolhatja, előmozdíthatja, vagyjhátráltathatja, biztosságba helyezi, vagy kétessé teszi (ügy van! a baloldalon.) Ebből a szempontból tehát kénytelen vagyok a háznak idejét, telhetőleg rövid pillanatokra, igénybevenni és épen ebből az én álláspontomból a Bécsben elmondottakra, különösen a hadügyminiszter nyilatkozataira és a t. kormányelnök részéről azokra adott visszhangra a magam észrevételeit megtenni. (Hall' juk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Mindenekelőtt ama nyilatkozatok korderejének méltatása végett néhány vonással a ház elé kell rajzolnom azt a milieut, a melyben az ottani nyilatkozatok történtek. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési bizottsága az osztrák delegácziónak azon a napon Magyarországgal szemben, a magyar közjoggal, a magyar államisággal szemben meglehetős harczias kedvében volt. Nem függ össze a most szőnyegen lévő tárgygyal, de épen a milieunek jellemzése szempontjából talán nem lesz felesleges arra utalnom, hogy ugyanannak az ülésnek az elején az osztrák delegácziónak több tekintélyes tagja — pártkülönbség nélkül — kifejezte a felett való szörnyüködését, hogy a Bruxellesben megkötött czukoregyezményt Magyarországnak és Ausztriának a képviselői külön-külön irták alá és megbotránkozásuknak adtak kifejezést a felett, hogy ezen egyezmény keresztülvitelének ellenőrzésére kiküldött nemzetközi bizottságban Ausztriának és Magyarországnak külön képviselője van. Magyarország szuverenitásának a nemzetközi téren, legalább oly ügyre vonatkozólag, a mely közös ügyet nem képez, ezen végre-valahára bekövetkezett elismerését és tényleges érvényesülését ott egy olyan veszedelmes ténynek kvalifikálják, a mely felett szerintük kell, hogy legalább a bizottság kifejezze a maga megütközését, hogy mint preczedens a jöcőre nézve irányadó ne lehessen. (Mozgás a baloldalon.) Ez egy különös véletlen folytán épen ugyanabban az ülésben történt, a melyben történtek a beszédem tulajdonképeni tárgyául szolgáló nyilatkozatok is és ez jellemző — mint mondám — arra a milieure, a melyben ezek a nyilatkozatok tétettek és általános lelkesedéssel fogadtattak. Megelőzték továbbá a hadügyminiszter nyilatkozatait az osztrák delegáczió egy nagy tekintélyű, nagy tudományú és az osztrák közéletben nagy sulylyal biró tagjának, dr. Baernreithernek általános megbízásból előterjesztett kérdései, a melyek pontonkint kívánják a hadügyminiszter álláspontját kifejtetni a Magyarországon elfogadott katonai programm tekintetében ; már e kérdések felállításában és azok megokolásában nagyon kidomborodik, hogy ez a kérdezősködés nem épen valami különös jóindulattal és, a magyar szempontoknak és jogos aspiráczióknak bizonyos pontig történt elismerésével szemben, nem épen rokonszenvvel indíttatott meg. Ez történt a nyilatkozatok előtt, a hadügyminiszter ur nyilatkozatai után pedig megtörtént az, hogy ez a különben nagyon tiszteletreméltó férfiakból álló tanácskozmány, a melynek tagjai azonban a múltban számtalanszor és ezer alkalommal újból tanúbizonyságát adták annak, hogy az ő felfogásaik a mi közjogi és nemzeti felfogásainkkal homlokegyenest ellenkeznek, általános megnyugvással, sőt lelkesedéssel fogadta és tette magáévá a hadügyminiszter nyilatkozatait. Ennek a lelkesedésnek a hatása alatt történt az, hogy ismét a delegácziónak egy igen nagy tekintélyű tagja és az osztrák közéletnek egyik nagy. tényezője, a német pártok egyikének vezérférfia: dr. Derschatta azt az indítványt nyújtotta be a felségjogokra