Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

376. országos ülés 190í január 15-én, pénteken. 331 azok között a nemzetiségek között sorolja fel a hadügyminiszter ur, a melyeknek önálló állami léte nincsen, nevezetesen, a mint azt mondja a hadügyminiszter: a magyar, német, cseh és lengyel »Nation« között. Rákosi Viktor: A hadsereget osztrák és magyar hadseregnek, a monarchiát pedig osztrák és magyar monarchiának hívják. Bakonyi Samu: Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ezt nem kell rossz néven venni, mert ez a német szókincs szegénységének rovására irandó. (Derültség a szélsöbaloldalon.) íme a hadügyminiszter ur a magyar katonai nevelés kérdésében pedagógiai, szocziális szempontokat karol fel, tehát kiváló "pedagógusnak mutatkozott be, nemcsak kiváló katonai szakembernek. A t, miniszterelnök ur a t. hadügyminiszter ur pedagógiai érveivel akarja bizonyítani, mennyire fedi az ő programmját a katonai nevelés kérdésében a közös hadügyminiszter. íme a kiváló pedagógusnak segítségére jött a kiváló filológus, csakhogy ezen filológiai segítségnek nem sok hasznát veheti a közös hadügyminiszter ur, mert tévedésben van a t. miniszterelnök ur abban a tekintetben, hogy a közös hadügyminiszter ur nem ismeri a »Nation« és »Nationalität« közti különbséget. Ráczáfol azonban erre már másnapi beszédében a közös hadügyminiszter ur maga, a ki már ebben az összefüggésben egy szónoknak adott válaszában nem »Nation«-ról, hanem »Naticnalität«-ről beszél, ráczáfol előző expozéjában is, mikor a két állam ama felnégyelése után, a melynél kitűnő anatómusnak bizonyult, a közös hadügyminiszter hozzáteszi : »und so weiter«. Tehát a magyar, német, lengyel után »und so weiter« horvát, szláv, olasz, szóval a chlopyi hadiparancs, a néptörzsek végtelen sorozatával ebben a poliglott úgynevezett »monarchiában«. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vájjon az a kijelentése a közös hadügyminiszter urnak, hogy ez a közös hadsereg az összes nemzetek hadserege, nem azt bizonyítja-e, hogy a mi rosszalásunk, kárhoztató Ítéletünk teljesen jogosult ? Micsoda beszéd az, hogy ez a hadsereg az összes nemzetek hadserege? Nem tudja azt az a kiváló katonai szakember, ki nekünk is miniszterünk, hogy az u. n. osztrák-magyar monarchia 1867-ben dualisztikus alapra helyeztetett, hogy ez a hadsereg a két önálló államnak közös hadserege? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen támadást intéz a magyar alkotmány ellen csak azért, hogy az osztrák nemzetiségek lelkében bizonyos megnyugvást keltsen és ezért a hadsereget az összes nemzetek hadseregévé teszi. Deák Ferencz és gr. Andrássy Gyula szellemét is felidézi ellenünk a közös hadügyminiszter ur. Nem dualisztikus intézménynek tervezték-e ők ezt a közösnek mondott hadsereget ? Vájjon gr. Andrássy Gyula panaszát nem ismeri a közös hadügyminiszter ur, a ki sajnálattal említi, hogy a közös intézmények között a hadseregből hiányzik a paritás megvalósítása? Van-e ennek a dualizmusnak, állami önállóságunk szempontjából valami értéke, hogyha épen az illetékesnek mondott tényező, ki nekünk is miniszterünk, azt akként értelmezi, hogy abból a paritást teljes mértékben kizárja és ha bizonyos konczessziókat magyar nemzeti szempontból tesz is, ezt csupán a katonai czélszerüség és szükségesség szempontjából hajlandó megtenni, jogtalanul, a magyar alhotmány elleni vakmerő támadással szabva meg a magyar törvényhozás akarata teljesítésének határát. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) így akczeptálja a közös miniszter Magyarországnak közjogát! Mi megköszönjük szépen, hogy ha ilyen előnyomulást tapasztalunk a t. miniszterelnök urnak közreműködése következtében a hadügyi kormánynál. Mi megköszönjük szépen az 6 felvilágosításait Pitreich közös hadügyminiszter ur szeretetreméltó, koncziliáns egyéniségéről. Elhiszszük azt, hogy ő modern katona, hogy ő jó katona, azonban semmiféle reménységet ebből a nagy entente cordialeból a mi aspiráczióinknak bármi módon való teljesítésére a történtek és az elmondottak után, fájdalom, mi egyáltalában nem táplálhatunk. Rákosi Viktor: Szeretetreméltó idegen! Bakonyi Samu : A t. miniszterelnök ur megnyugszik a közös hadügyminiszter urnak abban a kijelentésében, hogy ő nem engedi azt meg, hogy az összes nemzetek eme hadseregében egyik nemzetnek tagjai a másik nemzet tagjait elnyomhassák és azt mondja, hogy épen nekünk, a kik mindig a germanizáczió miatt panaszkodunk a hadseregben, kell ezt a nagylelkű kijelentést teljes megnyugvással fogadni. Mi azonban nem nyugszunk meg, sőt mi azt sajnáljuk, hogy ő megnyugszik, sajnáljuk ezt annál inkább és annál kevésbbé nyugodhatunk meg mi, mert látjuk, hogy kik nyugodtak meg a közös hadügyminiszter urnak ezen kijelentésében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur nagy emfázissal szólított fel minket a harcznak abbahagyására ismételten, azzal érvelvén, hogy ne tegyünk szolgálatot a magyar nemzet és a magyar állam önállóságának esküdt ellenségei javára. De lássa a miniszterelnök ur : felvonultak ott a magyar állam önállóságának esküdt ellenségei és egytől egyig kifejezték az ő tetszésüket. Méltóztassék elolvasni, hogy miképen jelzi az osztrák delegáczió üléséről szóló tudósítás ennek a nagy megnyugvást keltő beszédnek fogadtatását: »Lebhafter, anhaltender Beifall und Händeklatschen, Der Kriegsminister wird allseitig beglückwünscht.« Abban, a miben megnyugodhattak Magyarország halálos ellenségei, abban való megnyugvást ne várjon a t. miniszterelnök ur ettől az ellenzéktől, de ne várjon attól a magyar nemzettől sem, a mely ellen intézett ezen támadások az ő ellenségeinek tetszését aratják. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 42*