Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

328 376. országos ülés 190í január 15-én, pénteken. (Az elnöki széket b. Feilitzscli Arthur alelnök foglalja el.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy ő a jelen időpontot nem találja alkalmasnak arra, — bár elismeri, hogy a közös hadügyminiszter beszédének némely kifejezései, kiszakítva az egész összefüggéséből, kritikára alkalmat szolgáltatnak — hogy elmérgesittessék a még mindig folyó harcz. Magam sem akarom á közhangulatot élesíteni; a túloldalnak is érdeke, hogy ez a harcz ne élesittessék, hanem befejeztessék. De mit tehetünk mi arról, hogy ha onnan folyton gondoskodnak tapintatlan támadásokról, hogy ezt a harczot élesítsék és ujabb meg ujabb táplálékkal ellásák? Magára vessen tehát a t. miniszterelnök ur, a ki ezen támadásokkal tegnap teljes mértékben szolidaritást vállalt. (Tiqy van! TJgy van! a baloldalon.) Azt mondja továbbá a miniszterelnök ur, hogy az 6 politikáját, az ő programmját teljes mértékben fedi a hadügyminiszter ur expozéja, és hogy a hadügyminiszter ur nem intézett támadást a magyar közjog ellen. Hát hogy az ő politikáját mennyiben fedi a hadügyminiszter ur expozéja, arra leszek bátor rámutatni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hogy azonban igenis támadás foglaltatik a hadügyminiszter ur beszédében a magyar közjog ellen, azt talán legeklatánsabbul azon kétségbevonhatatlan ténynyel bizonyíthatom, hogy az egységes vezényszó: a német vezényszó és szolgálati nyelv mellett azzal érvelt a hadügyminiszter ur, hogy az abszolút szükséget képez. Mint látjuk tehát, a hadügyminiszter ur már szakit azzal a teóriával, a melyet a t. miniszterelnök ur kormánya előtt valamennyi kormány vallott, a melyet vallott a t. honvédelmi miniszter ur elődje, báró Fejérváry Géza is. A hadügyminiszter ur ugyanis szakított az u. n. czélszerüségi elmélettel és azt állítja, hogy nem czélszerüségi szempontból kell a német nyelvhez ragaszkodni, hanem azért, mert az abszolúte véve szükséges és jogos, és ezt a hadügyminiszter ur a hadsereg egységének szempontjából indokolja. Hát mi egyéb az így megindokolt »ArmeeEinheit«, mint a Gesammtmonarchie egységének legkézzelfoghatóbb megindokolása, mentsége és magyarázata osztrák szempontból? (TJgy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi egyéb ez, t. képviselőház, mint alkotmányunk, nemzeti követeléseink és törvényeink ellen intézett eléggé el nem Ítélhető és eléggé vissza nem utasítható támadás, egy erre — meggyőződésem szerint legkevésbbé jogosult — faktor részéről? (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Lássuk már most, mennyiben fedik a miniszterelnök ur programmját a hadügyminiszter ur fejtegetései. (Halljuk! Halljuk!) A fősúlyt a katonai nevelés kérdésére fekteti a t. miniszterelnök ur. Ha ebben a programúiban egyáltalában van valami értékes, van valami előrehaladás, tagadhatatlan, hogy a katonai nevelés kérdésében igért reformok képeznének ilyen értéket. Mit mond erre Pitreieh hadügyminiszter ur? Azonos az ő nyilatkozata a szabadelvű párt programmjában erre nézve foglaltakkal és a miniszterelnök ur által itt kifejtettekkel ? Nem! Bizonyos konczessziók az ő nyilatkozataiban is foglaltatnak. Nevezetesen megvilágítja azt, hogy tulajdonképen mennyiben várhatjuk ezen ígéretek beváltását: hogy a katonai tisztképző intézetekben az általános műveltség megszerzésére szolgáló tantárgyak jelentékeny részben magyar nyelven fognak taníttatni és a katonai tudományok egyikmásik tárgya is magyar nyelven fog előadatni. Vájjon, t. ház, így részletezve és megvilágítva a t. miniszterelnök ur programmját a közös hadügyminiszter ur nyilatkozataival, egyezik-e ez a kettő? Ha mi haladást akarunk abban látni, a mit a miniszterelnök ur nekünk igért, ugy jóhiszeműen nem értelmezhetjük másképen az ő ígéreteit, az ő programmját, mint ugy, hogy egyáltalában a katonai tisztképző intézetekben tanított tárgyaknak legjelentékenyebb része, és pedig számban és súlyban egyaránt legjelentékenyebb része, fog a magyar állam területén elhelyezett tisztképző intézetekben a magyar állam nyelvén taníttatni. Ennek értékét devalválja a hadügyminiszter nyilatkozata, és most már nem lehet abban semmi kétségünk, hogy a gyakorlatban még jobban devalválódni fog ez a programra; (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem lehet semmi kétségünk az iránt, hogy igazi haladás ebben nem foglaltatik, és hogy ez nem egyéb, mint az, a mit mi meggyőződésünk szerint régen vallottunk: nem egyéb, mint a követeléseink elhallgattatására szánt igéret; a mi szánkon hagyományszerűén keresztülvont mézes madzag. (TJgy van! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon, E<jy hang bal felöl: Nesze semmi, fogd meg jól!) De, t. ház, pártom felfogásához képest merőben tagadom, hogy a hadügyminiszternek a nevelés kérdésében egyábalán illetékessége volna, mert hiszen olvassa el a közös hadügyminiszter, a ki nemcsak ismerni, de megtartani is köteles a magyar törvényt, az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-át, a mely a magyar hadsereg kiegészítését egyenesen és kizárólag az országgyűlés hatáskörébe utalja. A tisztképzésre nézve pedig nem vonhatja kétségbe a t. hadügyminiszter ur, — hiszen valamennyi véderőtörvényünk is bizonyítja, — hogy az nem egyéb, mint a hadsereg kiegészítésének egyik kategóriája, egyik forrása. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sem a nevelés szempontjából nem tartozik a közös ügyek körébe, mert hiszen a nevelés egyáltalában semmiféle vonatkozásában sem válhatik közös ügygyé, sem pedig a hadsereg kiegé-