Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-375

375. országos ülés 190b január ií-én, csütörtökön. 317 Ugy van! balfelöl.) Ez is történeti hagyomány, és fel kell említenem, hogy ismét igazoljam, hogy jobb lenne, ha Pitreich úrék és a katonai intézőség elhallgatna azon történeti hagyományokkal, a melyekre ők felépítik az osztrák hadvezérlet dicsőségét, mert az nem dicsőség, az egy szomorú története ugy az osztrák hadseregnek, mint főleg Magyarországnak. (Ugy van! balfelöl.) Tudnunk kell, hogy a XVII. században a hazának legnagyobb férfiai éltek, egy Pázmány Péter, egy Bethlen Gábor. Esterházy stb. Ezek különféle nézetben lehettek az uralkodó rendszerre vonatkozólag, de abban megegyeztek, hogy a magyar nemzetnek ki kell vívnia önállóságát, és főleg a török elleni háborúban az idegenek uralkodását el kell távolítani, mert ha ez el nem távolittatik, akkor Magyarország szerencsétlensége kiszámíthatatlan lesz. Az addigi történet megmutatta, hogy a törökök előnyomulásának titka abban rejlett, hogy a rossz hadvezetőség, mely az osztrák fejedelmek tanácsosainak befolyásából itt Magyarországon érvényesült, mindig a törökök javára és mindig a magyarok romlására intézkedett. Ugron Gábor: Nézték, hogy a magyarokat hogyan konczolják fel! Szederkényi Nándor: Hogy ez igy van, nem én mondom, hanem hivatkozom arra a férfiura, Zrínyi Miklósra, kinek lojalitásához semmi árnyék nem fér, hogy miként fogta ő fel és miként panaszolkodott felette. T. i. akkor a török ismét óriási háborúra készült, a hazafiak kétségbe voltak esve, hogy mi lesz. Bécsben folyt a tanácskozás, és végtére küldtek ismét egy idegent, nem Pitreichet, hanem Montecuccobt. Megjegyzendő, hogy egész Európa a legnagyobb érdeklődéssel nézte a magyarok sorsát, az angol, a franczia, a német, az olasz, a pápa mind a legnagyobb segélylyel járultak hozzá tehetségük szerint, hogy Magyarországot megmentsék a török iga alól. XIV. Lajos franczia király akkor mint ifjú király az ő kitűnő gárdájából 5000 francziát küldött ide, a kikről azt irják, hogy hajporosan mint az oroszlánok verekedtek és egyes csatáknál aző bátorságuk döntötte el az ütközet sorsát. És mégis mi történt. Szent Gotthárd után megkötötték a vasvári békét, a mely Magyarország romlását ismét évtizedekre elősegítette. Mikép történhetett ez? Hiszen egész Európa foglalkozott ezzel a dologgal. Ismét ott van Pitreich urnak elődje, az akkori hadvezetőség, a kikre ő ma mint történelmi reminiszencziákra hivatkozik, a melynek emléke a mi történelmünkbe gyászosan, vérbetükkel van beirva. Nem magam mondom, sem a történetből nem magam gyűjtöm össze, de idézem Zrínyi Miklóst, hogy mit mond az akkori hadvezetőségről, Pitreich urnak elődeiről. Keserűségében előbb azt irja, hogy mi a mi bajunk, hogy ezen idegen katonaság oka minden magyar szerencsétlenségünknek, és a török előnyomulásának. Azután igy folytatja (olvassa): »Nézzük, a vitézlő Losonczi Temesvárral együtt veszett az idegenek miatt. Idegen volt Áldana, ki Lippát, idegen volt Liscanus és Salamanca, kik Esztergomot gyalázatosan feladták ; idegenek miatt vitéz Nyári Pálnak is Egert meg kellé adni. Tata idegenek miatt vesztett, Pápa idegen nép miatt s vele együtt törökké lőn; Koztaniczát Horvátországban egy Kranitz veszté el. Székes-Fejérvár is igy veszett idegen miatt, Erdó'döt, Győrt, Klisszát, Kanizsát idegenek árulák el. Tekintsük meg Koczináner expedicziójában mint jára, tekintsük Basta, Svendi Lázár, Belgiojoza, Koloradó, Bukoy Koszburm. Montenegró, Ekenperger, Hardek hadakozásit: bizonyára semmi jónkra nem voltak. Tekintsük Erasmus Tajfi harczát, ki nemcsak szerencsétlenül, de egész keresztyén nemzetnek olyan gyalázatjára volt, hogy soha eleget rajta nem bánkódhatunk.« Nem én mondom ezeket, hanem a XVII. századnak ezen Európaszerte nagyhírű fia, Zrínyi Miklós, kit a spanyol király aranygyapjas renddel, XIV. Lajos franczia király a pairi méltósággal ajándékozott meg, hírnevéért és kitűnő katona voltáért. Hallja meg Pitreich ur, hogy az a dicső hagyomány, a melyre Zrínyi Miklós rámutat, hazánk szerencsétlensége és az ország romlása. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A sérelem azon idegen hadvezérekben volt, a kiket ide küldtek és a kikre rámutat Zrínyi, hogy mily vitézséget követtek el. Én keresem a históriában, hol van az az idegen, ki Magyarországon egy bőstettet vitt véghez; ismétlem: voltak ebben a korban a XIV- Lajos által ideküldött francziák, kik hajporosan, mint oroszlánok verekedtek és nyerték meg a csatát, kik Bécsbe érkezve, Zrínyit rajongva fogták körül, hogy ettől tanuljon egész Európa vitézséget, hadiismeretet és haditudományt. Mi lett a jutalma ? Az, hogy fölibe helyezték Montecuccolit, kiről Zrínyi szintén megírja, hogy Magyarország ellen — épugy mint most Pitreich — a magyaralkotmány megtagadásával nyilatkozott. Montecuccoli egy röpiratot irt, a melyben a magyar hadsereget, a magyar embert lepiszkolja, legúnyolja, de Zrínyi Miklós megfelelt Montecuccoli ezen impertinencziájára. Okolicsányi László : Pitreich impertinencziájára ki fog megfelelni? (Zaj jobbfelöl.) A többség kötelessége volna! Szederkényi Nándor: Megfelelt Zrínyi egy röpirattal ennek a betolakodott idegennek, hogy ki az akkori idők szerencsétlenségének és Magyarország romlásának oka (olvassa): »Szavaidból kirí a gyűlölet a magyar nemzet ellen, melyre sok mindenfélét ráfogsz. Ha lelked van, nevezz meg egyet-mást, majd megfelel, de ne bántsd a nemzetet. Igaz — azt mondja — mi magyarok nem tudjuk a mesterséget, mikép kell