Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-375

318 375. országos ülés ÍWb január H-én, csütörtökön. huzni-vonni a háborút, engedni garázdálkodni az ellenséget, cserbenhagyni a barátot, a szövetségest, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) keresni pénzt a háborúban és rontani az országot, csakhogy a katona megmaradjon, melyek szerinted a hadviselésnek elvei. Őseink: Hunyadi, Báthori, Kinizsi nem tudták ezeket és a hazát védve és a törököt megverve szereztek maguknak halhatatlan dicsőséget. Mi, ivadékaik, sem fogunk szégyent hozni hazánkra gyáva tétlenséggel; ha a cselekvésre a legjobb alkalom fog kínálkozni, mégis mindenre képesnek tartom a magyart, csak valami jártas magyar vezér keze alatt legyen, (Ugy van! balfelöl) ki, ha nem is műveli Nagy Sándor tetteit, meg fogja védeni Magyarországot, melyhez több szive van, mint bármely idegen hadvezérnek.« Ezeket az idézeteket azért hoztam fel, hogy megfeleljek annak a történeti hagyománynak, a melyet a hadügyminiszter ur a delegáczióban szentnek mondott és a monarchia, illetve a hadsereg nélkülözhetetlen feltételéül állított oda. Nem a történelemből állítok én össze mozaikot, csak hivatkozom arra a nagynevű férfiura, a ki elkeseredésében ugy tört ki egyszer, hogy ugy vagyunk mi a némettel és a törökkel, mint a székely, a kit elvittek az ördögök. Rákiáltottak barátai: »Már ennél rosszabb dolgod nem lehet!« »Rosszabb dolgom lenne — felelt a székely — ha nem vinnének, hanem rajtam nyargalnának a pokolba!« Zrínyi is az akkori állapotokra azt mondta, hogy rosszabb dolgunk lenne, ha a német és török nem vinnének, hanem rajtunk lovagolnának! Ugyancsak Zrínyi munkájában olvassuk, hogy midőn Mátyás király hadsereget gyűjtött, hogy elfoglalja Bécset és Ausztriát, azt mondta neki Báthory István: ne menj te Ausztriába! Miért? kérdezte a király. Azért, mert tudom, hogy ha ellenállhatatlan hadsereged elfoglalja Bécset, te ott maradsz és ha nem is mindig, de hosszabb időre árván marad a mi nemzetünk; ugy járhatsz, mint Nagy Sándor, a ki behatolt egész Indiáig, végre Babilonba vonult vissza pihenőre, a hol az ottani élet az ő korai halálát idézte elő! T. képviselőház ! Mi is árvák vagyunk a mi királyunkkal Bzemben, a ki Bécsben van, a bécsi tanácsadók körmei között: a mi érdekeinknek szószólója, befolyásoló tanácsadója ottan nincsen. (Ugy van! balfelöl.) Báthory István Hunyadi Mátyást is féltette attól, hogy ha elfoglalja Ausztriát, Bécsben akar majd lakni. Milyen bölcs magyar politika szólal meg Báthory István tanácsában! Az, hogy a magyarnak legfőbb baja, hogy királya Budapestre csak mint vendég jön le, itt azonban székhelye nincsen. De még van mondani valóm, s azért kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Szederkényi Nándor képviselő ur folytatja beszédjét. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Én megengedem azt, hogy ezen történeti epizódok ismertetése sok képviselőtársam előtt unalmasnak látszik; de mivel a hadügyi vezetőség Bécsben jónak látta történeti hagyományokra hivatkozni, az osztrák hadsereg jelenlegi alakjában való további fentartásának szükségére, én is kötelességemnek ismertem ezen történelmi hagyományokat felkutatni, és igazolni azt, hogy a mi álláspontunk pedig azon történelmi hagyományokkal, a melyekre Pitreich hivatkozott, ellentétes ; hogy azok a történelmi hagyományok a mi nemzetünk romlására voltak (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és ma sincsenek ezen nemzet javára. Mi tehát azon hadrendszer ellen küzdeni hazafiúi kötelességünknek ismerjük, és pedig hazánk érdekében, a melynek fenmaradása ahhoz van kötve, hogy vájjon ez az ország képes-e biztosítani erejét és képes-e haderejét is államiságának még hiányzó részébe ugy beiktatni, hogy az megfeleljen az államiság feltételeinek, mert e nélkül nemcsak ennek az országnak jövendője kétségbeejtő, hanem annak a magyar nemzeti állam eszméjére nézve is veszedelmes hatása világos és előrelátható, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) a mint erre majd rá fogok térni, és a mint ezt majd be fogom bizonyítani. (Halljuk ! Halljuk!) De még nem fejeztem be azon történelmi hagyományoknak a dolgát; (Halljuk! halfelöl.) még nem fejeztem be azt Zrínyi Miklóssal, a kit azért idéztem és idézek, mert, ismétlem, nem akarom, hogy az én történeti fejtegetéseim ugy tűnjenek fel, mintha azokat tetszésem szerint állítottam volna össze. Én azon férfiakra hivatkozom, a kik tekintélyek és a kiknek lojalitása iránt kétség nem lehet. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Majd várok, a mig elvégzik a beszélgetést. (Egy hang jobbfelöl: Hiszen szettben már nem lehet hallgatni.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! balfelöl.) Buzáth Ferencz: Igen jó, széles folyosó van odakint, tessék ott diskurálni! (Mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) Szederkényi Nándor: Én a XVII. század közepét ismertettem az imént, de ez az ismertetés még befejezve nincs. Erre vonatkozólag még némely epizódokat tartozom elmondani. (Halljuk! balfelöl.) Idéztem Zrínyi Miklósnak az idegen katonák beözönlése s az idegen hadvezérek műkö• dése ellenében írott kifakadását és panaszát. Idéztem azon szavait, a melyek szerint már ő azon nézetben volt, hogy ha ez-igy marad, akkor ennek az országnak jövendője nincs; ennek az országnak mentségét ezen az utón elérni nem lehet. O ismertette nézetét arra vonatkozó-