Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

300 574. országos ülés Í904 január 13-án, szerdán. fő bekezdése után a következő rendelkezés veendő fel: Az igy kibocsátandó rendeletben a pénzügyi bizottság által letárgyalt javaslatban felállított IX., X. és XI. számú osztályok leg­magasabb fokozatai fentartandók és az ezek számára tervezett illetmények alkalmazásba veendők.« Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hertelendy László jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Pár szóval kénytelen vagyok visszatérni arra, a mit a tör­vényjavaslat általános vitája alkalmával mon­dottam, mert habár nem lehettem a miniszter ur beszédének legelején a teremben, ugy vagyok értesülve, hogy a miniszter ur talán az, én fel­szólalásomat félre méltóztatott érteni. Én egy­szerűen arra az álláspontra helyezkedem, a melyre, azt hiszem, ezen törvényjavaslat tárgya­lásánál mindnyájunknak helyezkedni kell, hogy t. i. visszagondolom magamat oda, hogy ezen törvényjavaslatot nem 1904. januárban tárgyal­juk, hanem igenis tárgyaljuk 1902. év végén. Tárgyaljuk azzal a szándékkal, hogy ezen tör­vényjavaslat 1903. január 1-én lépjen életbe. Ha erre az álláspontra helyezkedem, akkor azon tisztviselők, a kik az 1903. év folyamán nyug­díjaztattak, január 1-étől nyugdíjaztatásukig meg kell, hogy kapják a pótlékot és megkapnák a nyugdijat ezen beszámítás alapján. Én tehát méltányosnak, jogosnak és igazságosnak azt tartanám, hogy az azon időbeni differencziától, a melyben vagyunk az által, hogy 1902. helyett 1904-ben tárgyaljuk ezen javaslatot, a törvény tekintsen el és mondja ki, hogy olybá veszi a a helyzetet ezekre nézve, mint hogyha a törvény 1903. január 1-je előtt alkottatott volna meg és 1903. január 1-én lépett volna életbe; a mint hogy tényleg igy is jut ez kifejezésre a törvényjavaslat összes dispoziczióiban és csak azt az egy kivételt teszi a javaslat, hogy az időközben, ezen évben nyugdíjazottakra, ezen kedvezményeket ki nem terjeszti. Én tehát nem akartam és nem is akarom azt, hogy beszámíthatatlan évekre kelljen vissza­csinálnunk a törvényt és ezen kedvezményt; egyszerűen csak a dolog logikájából folyólag helyezkedem arra az álláspontra, a melyre a törvény helyezkedik, hogy t. i. 1903. január létől lép érvénybe, hogy én minden vonatkozásában érvénybe akarom léptetni visszahatólag 1903. január l-ig, a törvényjavaslat 1. §-ának utolsó bekezdése pedig az időközben nyugdíjazottakra nézve különbséget tesz. Nagyon kérném tehát a t. miniszter urat, legyen szives ezt konszideráczió tárgyává tenni, mert szerintem itt igazságtalanság történik ezen időközben nyugdíjazottakkal csak a miatt, mert a parlament ezen törvényjavaslat fölött nem dönthetett kellő időben. Ennyit akartam meg­meg jegyezni. Rátkay László jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! Csak épen egy­néhány perezre akarom a ház türelmét igénybe venni, de szemben azzal, a mit a t. igazság­ügyminiszter ur az imént elmondott, ki kell jelentenem, hogy az ő szavai engem semmikép sem nyugtattak meg. Sőt az ő szavai engem arra indítanak, hogy látván, hogy azon az alapon, a melyen most tárgyalunk, az ezen fontos resszor­tot, az igazságügyet szolgáló tisztviselők helyze­tén nem tudunk javítani, arra indítanak, hogy indítványt tegyek a végleges javaslatnál, hogy az igazságügyi tisztviselők egész csoportja sza­kittassék ki ezen fizetésrendezésből, és rájuk nézve egészen külön, az ő hivatásuk fontosságá­hoz képest uj fizetési osztályok állapíttassanak meg. Szándékomban volt erre nézve egy javas­latot előterjeszteni, a melytől azonban ez alka­lommal eltekintek, mert nem akarom a háznak türelmét igénybe venni, de nem akarom ezt a javaslatot most szavazás alá sem bocsátani, nem azon fontos szempontból sem, hogy az esetleg leszavazásnak legyen kitéve. Mert én azt hiszem, t. ház, hogy jobban meggondolva a dolgot ós a kérdést megérlelve, a t. igazságügyminiszter ur is rá fog jönni arra, hogy ez a mai állapot tel­jesen tarthatatlan és hogy ezen bármiképen, de változtatni kell, ha ezen keretben nem lehet, akkor más utón és más módon. Javaslatom a következőképen szólt volna (olvassa): » Utasítja a ház a kormányt, hogy az állami tisztviselők és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló végleges javallatban a birák és ügyészek és álta­lában az igazságügyet szolgáló tisztviselők az általános rendezésből kiszakítva, hivatásuk fon­tosságához képest önálló uj fizetési osztályokba osztassanak be, ugy, hogy helyzetükön ezáltal tetemesen javítva legyen,« Mert az már mégis csak képtelenség, hogy egy aljárásbiró, a ki — kikötött bíróság ese­tén — a legfontosabb ügyekben önállóan jár el, épolyan nyomorúságos fizetésben részesül, mint a fogalmazó, a ki felett ott van a titkár, osz­tálytanácsos, tanácsos, államtitkár, sőt maga a miniszter, a ki az ő hibáját korrigálhatja! Nem lehet azt mondani, hogy az aljárásbiró felett ott van a felettes hatósága, a másodfokú bíró­ság, a mely korrigálhatja az ő eljárását, mert ez a másodfokú bíróság a polgároknak ujabb megterhéltetését képezi. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy ez az aljárásbiró, a ki sok esetben meg sem felebbezhető határozatot hoz, olyan helyzetbe hozassák, hogy a függetlenség minden garancziájával birjon. Ezt természetesen fokozatosan keresztül kellene vinni a többi foko­kon is. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel akartam jelezni álláspontomat, a melyet külön­ben a végleges javaslatnál fogok a háznak ki­fejteni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a házat, kivan-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát

Next

/
Thumbnails
Contents