Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

294 37í. országos ülés 1904 január i3-án, szerdán. ezen elfogadó nyilatkozatot nem kisérték volna egyes olyan megjegyzésekkel, a melyekre kötelességemnek tartom válaszolni, mert azt hiszem, sikerülni fog felvilágosításaimmal megnyugtatnom őket és sikerülni fog aggodalmaikat s a törvényjavaslat egyes intézkedéseivel szemben felhangzott kifogásaikat eloszlatnom. (Halljult!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy azokra a szemrehányásokra, a melyek t, barátom, az igazságügyminiszter ur elíen emeltettek, nem tartom szükségesnek nyilatkozni. Azt hiszem, ezekre ő maga meg fogja adni a választ. Épen azért csak a többi észrevételre szorítkozom. Kecskeméthy t. képviselő urnak legyen szabad csak annyit válaszolnom, hogy ha a törvényjavaslat el nem fogadásában őt csak az az indok vezeti, a melynek kifejezést adott, hogy t. i. az alsórendű tisztviselők nem részesülnek kellő fizetésemelésben és a dolog súlypontja a magasabbrangu tisztviselők fizetésének javítására van helyezve, akkor teljes nyugodt lélekkel elfogadhatja a törvényjavaslatot, mert a dolog épen megfordítva áll. (Derültség jobbfelöl.) T. képviselőtársamnak először is figyelemmel kell lenni arra, hogy az utolsóelőtti fizetésrendezés alkalmával, 1893-ban, a fősuly már a kis tisztviselőkre volt helyezve, ugy, hogy a magasabbrangu tisztviselők akkor vagy egyáltalában nem, vagy csak igen csekély fizetésemelésben részesültek. De nemcsak akkor, hanem ez alkalommal is, ha a számadatokat egy kissé figyelemre méltatják a képviselő urak, meg fognak győződni, hogy akármiképen számítsák, perczentuális alapon, vagy másként, hasonlíthatatlanul nagyobb a fizetésemelés a kisebb tisztviselőknél, mint a nagyobbaknál. Ez ki van emelve az indokolásban is; egyes felszólaló t. képviselő urak ezt el is ismerték. Nagyon természetes, hogy ott, a hol a fizetés csak százakra megy, nem lehet a pótlékot ezrekben megállapítani. (Helyeslés.) Hiszen a társadalmi állása is egészen más, a kistisztviselőnek, mint a nagynak, társadalmi kötelezettségei, családi és minden egyéb viszonya különbözik amazétól. A XI. fizetési osztályba tartozó tisztviselők egy része pl. képzettséggel, családdal alig bir, ugy, hogy ez a jelentékenyebb fizetésemelést kevéssé indokolná. Azonban mindezektől eltekintve konstatálnom kell, hogy a kistisztviselőknél a fizetésemelés aránya ez alkalommal is jóval nagyobb, mint a magasabb állásúaknál. Ezek után legyen szabad egy pár megjegyzést tennem gr. Batthyány Tivadar észrevételeire. T. képviselőtársam azt mondja, hogy ő, valamint a parlament egyes pártjai felhasználták a kínálkozó alkalmat arra, hogy kifejezzék abbeli nézetüket, hogy azt a törvényjavaslatot, a mely az állami tisztviselők végleges fizetésrendezése tárgyában benyujtatott, az országgyűlés minden pártja helyeselvén, konzekvens és helyes eljárás az lett volna a kormánytól, ha ez alkalommal nem pót javaslattal áll elő, hanem az eredeti javaslat elfogadását kérte volna. Hát, t. ház, én elismerem, hogy voltak ilyen nyilatkozatok az egyes jsártok és a pártok vezetőségei részéről. De konstatálnom kell azt is, hogy midőn felmerült a jelen kormány részéről és különösen a kormányelnök ur részéről az az eszme, hogy ne szorítkozzunk tisztán és kizárólag az állami tisztviselők járandóságainak javítására, hanem terjeszkedjünk ki más közfunkczionäriusok helyzetének javítására is, ez az eszme is helyesléssel fogadtatott, és igy nagyon természetes, nem volt más mód, mint az, a melyet a kormány követett, hogy egyrészről az állami tisztviselők igényeit, a mennyire lehetséges, igyekszik kielégíteni ideiglenes intézkedések által, de egyszersmind bevonja kombinácziói és tanulmányai körébe a többi közfunkczionáriusok helyzete javításának kérdését is és igyekszik ezeket nemsokára rendszeresen és teljes összhangban véglegesen megoldani ugy, hogy ebből a megoldásból az államháztartásra elviselhetetlen teher ne hárittassék. (Helyeslés jobbfelölj És téved t. képviselőtársam, a midőn annyira kicsinyli a pénzbeli differencziát ezen ideiglenes és az azelőtt tervezett végleges intézkedés között, mert a tisztviselői törvényjavaslatnak azon formájában, a melyet a pénzügyi bizottság megállapított, pénzbeli hatása 17,146.000 korona lenne évenkint, holott ennek a törvényjavaslatnak a pénzbeli hatása körülbelül 15 millió, ugy, hogy a kettő közötti különbség meghaladja a 3 millió koronát. Igaza van t. képviselőtársamnak, midőn azt mondja, hogy nálunk sok a tisztviselő; talán túlságosan is sok. Ezt a kormány sohasem tagadta. De ez természetes magyarázatát találja abban a körülményben, hogy az olyan állam, mint a mienk, a mely minden irányban fejlődőben van, a hol évről-évre ujabb és ujabb intézményeket kell felállítani, vagy legalább a múlt években ujabb és ujabb intézmények állíttattak fel, ott még az egyes intézményeknek egymással való szerves kapcsolatba hozatala nem fejlődhetett ki és nem következhetett be teljesen. Lehetnek, elismerem, olyan brancheok is, a hol a tisztviselők számát apasztani kell, apasztani is fogjuk. (Helyeslés balfelöl.) Azonban ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy ez csakis kapcsolatban az anyagi helyzet javításával történhetik, mert lehetetlenség egy tisztviselőtől azt kívánni, hogy teljes munkáját és idejét az államnak szentelje, hanem hozzuk őt egyszersmind anyagilag is abba a helyzetbe, hogy ne legyen kénytelen mellékkereset után járni, a mi, fájdalom, ez idő szerint majdnem minden ágazatnál divik. Azt is konczedálom, hogy túlságosan nagy nálunk a czentralizáczió, hogy minden lappália a központi kormányzati közegeknél van összpontosítva. De ne méltóztassék elfelejteni azt se, hogy nálunk az adminisztráczió közegei még nem oly régiek, intézményei most vannak fejlődőben és ha majd a kellő képzettséggel biró