Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

37 k. országos ülés 1904 január 13-án, szerdán. 295 tisztviselői karral fogunk rendelkezni, akkor kétségkívül gondoskoani fog a kormány arról, hogy a külső hatóságokat nagyobb hatáskörrel lássa el és ez által a központi hatóságokat lehetőleg tehermentesítse. A mi gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak azt a kifogását illeti, hogy miért nem terjesztjük ki a törvény hatályát az utóbbi két évben nyugdíjazott tisztviselőkre is, azt hiszem, ez homlokegyenest ellentétben áll azzal az ideával, melynek a vita végén Polónyi Géza t. képviselő ur adott kifejezést, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy egyáltalában elvileg nem volna helyes egy fizetésemelési törvénynek hatályát olyan egyénekre is kiterjeszteni, a kik már nincsenek íünkczióban akkor, a mikor az a törvény életbelép, (Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) És ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy az utolsó évben, vagy az utolsó két évben nyugdíjazott tisztviselőkre is terjeszszük ki a törvény hatályát, akkor méltán azt kérdezhetné valaki, hogy miért nem megyünk tovább, miért nem megyünk vissza 1893-ig, (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobb- és a, szélsöbaloläálon.) a mikor az utolsó fizetésrendezés történt; és így nagyon bajos volna megállapítani, hogy melyik az a határ, a hol a méltányosság végződik, vagy kezdődik. Polónyi Géza: Bizonyára báró Bánffyra gondolt a képviselő ur! (Derültség és zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Sálijuk! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lukács László pénzügyminiszter: Simonyi Semadam Sándor képviselő ur sajnálatomra az inkonzekvenczia vádját emelte velem szemben azért, hogy jónak tartottam a régi törvényjavaslatot s jónak tartom ezt a törvényjavaslatot is, a mely pedig bizonyos mértékben ellentétben áll a régivel. Hát kétségkívül jónak tartottam a régi törvényjavaslatot, mert máskülönben nem vállalkoztam volna annak beterjesztésére. De azt hiszem, t. ház, hogy miután a kormány a régi törvényjavaslat sorsa felett egyáltalán nem döntött, nincs abban inkonzekvenczia, ha bizonyos törvényjavaslat tárgyalása egy időre felfüggesztetik azzal a czélzattal, hogy megfontolás tárgyává tétessék, vájjon a többi közfunkczionáriusok helyzetének javítása is eszközölbető-e s az minő konzekvencziákkal fogna járni az államháztartásra nézve. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha igy fogjuk fel a kérdést, azt hiszem, az inkonzekvenczia vádja nem bir alappal. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De én nem akarom t. képviselőtársammal szemben viszonozni az inkonzekvenczia vádját, csak köszönettel veszem, hogy ő, azt hiszem, pártja nevében is szíves volt hozzájárulni ehhez a törvényjavaslathoz, holott a pénzügyi bizottságban épen t. képviselőtársamnak pártja foglalt állást a leghatározottabban a végleges törvényjavaslattal szemben és azt még általánosságban sem kívánta elfogadni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl. Elnök csenget.) A mi a tisztviselők szolgálati pragmatikáját illeti, méltóztatnak tudni, hogy ez a kormány programmjában benne van és a kormány Is ötelességének tartja ezt a kérdést is rendezni. (Felkiáltások balfelöl: 36 esztendeje! Zaj jobbfélöl.) Természetes, hogy a pragmatikának igen sok különböző része van, a mely azonban a tisztviselőnek nemcsak jogairól — a mint a t, képviselő urak beszélnek, — hanem egyszersmind kötelességeiről is intézkedik. (Felkiáltások jobbfelöl: Természetes!) Es habár én jónak és szükségesnek tartom azt, hogy a tisztviselő feltétlenül függetlenittessék, hogy a felsőséguek mindenféle önkényével és igazságtalanságával szemben meg legyen védve, de odáig elmennünk, hogy a tisztviselő minden tekintetben teljesen független legyen, a mint itt pár oldalról hallottam felemlíteni, azt a tisztviselői felelőséggel összeegyeztethetőnek nem tartom, mert olyan tisztviselői karral szemben, a mely a felsőbbségtől teljesen független, a felelőséget senki a világon az adminisztráczió helyességeért nem fogja vállalni. (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) Egyébként a tisztviselők nálunk nem rabszolgák, ezt a míndennajú élet tanúsítja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) S ha a t. képviselő urak kissé körültekintettek, különösen a fizetésrendezés ügyében kifejlődött tisztviselői mozgalom terén, meggyőződhettek arról, hogy annyi szabadsággal éltek ós élnek a mi tisztviselőink, mint talán a világon sehol. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl és felkiáltások: Dolgoznak is!) Természeses ezek után, hogy én a t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot nem tartom szükségesnek, mert a kormány úgyis kijelentette, hogy a tisztviselői pragmatikát kötelességének tartja elkészíteni és előterjeszteni. Arra nézve azonban, hogy a t. képviselő ur ezen törvényjavaslatból azt következteti, hogy a tisztviselők most már a kormány önkényének lesznek kitéve annak következtében, hogy a fizetésrendezés, illetőleg a pótlék mi módon való kiadása stb. nincs preczizirozva, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ilyen tág felhatalmazást ez a törvényjavaslat még sem képez, mint a milyennek az látszik; és épen azért, hogy e tekintetben minden aggálynak elejét vegyük, kötelességünknek tartottuk az indokolásban bejelenteni, hogy hogyan, miképen, milyen módozatok mellett akarunk ezen felhatalmazással élni, s ha a t. képviselő urak ezzel foglalkoznak, meggyőződnek arról, hogy itt tulajdonképen bizonyos parcziális megvalósítása van tervezve annak a fizetésrendezésnek, a mely a végleges javaslatban foglaltatott, csakhogy, természetesen, nem megyünk el azon határokig és nem merítjük ki az egészet, mint a hogy ott kontemplálva volt. Nagyon természetes, hogy ez