Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

22 364. országos ülés 1903 deczember 28-án, hétfőn. jogba. A 8. pontban kimondották azt, hogy az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ában ő Felsége a szolgálati és vezényleti nyelv meghatározásának jogát megnyerte. Ez az első politikai magyarázat a törvény meghozatala óta, a melyet, ha nem is közjogi, de mindenesetre számottevő politikai faktor, az ország parlamentjének többsége, ha nem is benn a parlamentben, de a maga tanácskozási termében kimondott. A parlamenti többség mondta ki, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ában nyerte ő Felsége a szolgálati és vezérleíi nyelv meghatározásának a jogát, parlamenti többség mondta ki először, hogy a vezénynyelv felségjog. Ezzel pedig előállította azt a helyzetet, a melyet ez az általam kifogásolt határozati javaslat megerősít és támogat, hogy a magyar nemzetnek most már e közjogi állapottal szemben nincs joga az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ának megváltoztatása nélkül követelni, hogy a magyar nyelv a magyar hadseregben, mint az összhadsereg kiegészítő részében érvényesüljön. Nem lehet a szabadelvű párt határozatát olybá venni, mint egy párthatározatot, mert az a párt hozta, a mely tényleg a parlament többsége. Erre a határozatra, mint a törvény politikai magyaiázaíáia fognak majd hivatkozni azok, a kik a magyar államiságot, a magyar alkotmányt Magyarországon megtörni. megliporni, megsemmisíteni akarják. (Ugy van! balfelöl.) Majd ebből az önök párthatározatából fognak táplálkozni azok a dinasztikus érdekek és törekvések, melyek ma is a magyar nemzet nyelve jogának érvényesitése ellen gátat vetnek. (Ugy van! balfelöl.) A én felfogásom szerint nem ez a határozat, a melyet Holló Lajos t. képviselőtársam benyújtott, a melyet már Barabás Béla t. képviselőtársam egyszer visszavont és a melyet Kossuth Ferencz benyújtani kilátásba helyezett, nem ez a határozat szükséges a t. szabadelvű párt katonai programmjával szemben, hanem a legkevesebb, a mit a magyar nemzet szuverenitása, államisága megkövetelhet minden hazafitól, az, hogy képviselőházi határozatban deklaráltassék a magyar nemzet joga a hadsereg szervezetében. (Ugy van! balfelöl.) Ez a legkevesebb, a mit a magyar nemzet a magyar parlament többségétől megkövetelhet. Az eddigi magyarázatokra hivatkozva, nem akarom a Szederkényi Nándor igen t. képviselőtársam által elmondottakat most ismételni, csak röviden jelezni akarom azt, hogy maga Széll Kálmán e vita folyamán a német nyelv használásának jogosultságát czélszerüségi okokkal indokolta. De hivatkozom Tisza Kálmánra, a t. kormányelnök ur édesatyjára, a ki abban a vitában, a melyre Szederkényi Nándor t. képviselőtársam hivatkozott volt, kijelentette, hogy ez a nyelvkérdés egy el nem döntött kérdés, hogy ez felvetve az 1868. évi ujonczmegajánlási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával sem volt. Ezt a kijelentést 1889-ben tette. Az én közjogi meggyőződésem és felfogásom szerint az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában a nyelv meghatározásának jogát ő Felsége nem nyerte a magyar nemzettől. Nyerte a vezérleti, vezényleti és belszervezeti katonai felségjogot. Hogy nem nyerte a nyelv meghatározásának jogát, bizonyítja az is, hogy a nyelv, kérdésének meghatározási joga sem nem hadügy, sem nem katonai ügy, de nem is katonai felségjog, mert a vezénylet, vezérlet és belszervezet egységes elvek szerinti kezelése nem a nyelv egységét követeli, hanem az egységes elvek szerinti kezelés oka a személy ugyanazonosságában rejlik. De a király ezen reá átruházott három rendbeli felségjogot is csak alkotmányosan gyakorolhatja. Alkotmányosan pedig csak akkor gyakorolja, ha azt magyar nemzeti szellemben és tartalommal gyakorolja, (Ugy van! balfelöl.) magyar nemzeti szellemben és tartalommal pedig akkor gyakorolja, ha magyar nyelven gyakorolja. Ha német nyelven gyakorolja, akkor osztrák szellemben gyakorolja a magyar királyt megillető ezen felségjogot. De, t. képviselőház, törvény sincsen ária, a mint már emlitém, a mely ő Felségét feljogosítaná a magyar hadsereg, mint ÍZ összes hadsereg kiegészítő része nyelvének a meghatározására, de nincsen törvény arra sem, hogy azt németté tegye, nincsen törvény, a mely feljogosítaná erre, nincsen törvény, a mely a német nyelvet, határozná meg. így a német nyelv használata jogosultságának törvényeinkben nincs gyökere. T. képviselőház! Most áttérek Holló Lajos t, képviselőtársam határozati javaslatára. Engem ez a javaslat ki nem elégit, és a magyar nyelv jogát nem védi. Nem mást tartalmaz ez a határozati javaslat, mint meghátrálást a császári akarat előtt, különösen azzal a felirattal szemben, a melyet szeptember 28-án Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és'társai a képviselőházhoz benyújtottak, és a mely felirat a megsértett nemzeti önérzet, a jogosság és elkeseredés igazi hangján szól a trón zsámolyához, és a mely felirat képezi az alkotmánysértés tiltakozó megtorlását. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az imént emiitett határozati javaslattal a ház mondaná ki, miszerint Magyarországon minden jognak és igy a védszervezetben a vezérleti és vezényleti jognak' a forrása is a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti akarat. A függetlenségi és 48 as pártnak, t. képviselőház, az az álláspontja volt a vita megkezdésekor, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ába a nyelv megállapításának jogát belemagyarázni nem lehet. Álláspontja az volt, hogy a német nyelv használata csak tényleges állapot, amely legitimálva nincsen. Álláspontja az volt, hogy a nyelv meghatározásának a joga a nemzetnek fentartott jog és nem felségjog. De erre az indítványra szükség sincsen, t. képviselőház. Ezen határo-