Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

364. országos ülés 1903 deczember %8-án, hétfőn. 23 zati javaslat tartalma a törvényben van lefek­tetve, eltekintve attól, hogy én Magyarország alkotmányát még annyira aláásva nem találom, ho^y egyik alapelvének megvédése okot képezzen a határozathozatalra. De az 1867: XII. t -czikkben kifejezésre jut, hogy Magyarországon minden jognak ős­forrása a nemzet. Vessünk egy tekintetet a 11. és 12 §-okra. A 11. §-ban 6 Felségére ruházza a nemzet a vezérletre, vezényletre és belszer­vezetre vonatkozó felségjogait; ebben tehát ki­fejezésre jut, hogy minden jog, a felségjog is, a nemzettől ered. A 12. §-ban felsorolja a nemzet azokat a jogokat, a melyeket nem ruházott át koronás királyára, hanem, önmagának tartott fenn. De, t. képviselőház, alkotmányunk alapja még nincs annyira megingatva, hogy nekünk képviselőházi határozattal kellene dokumentálni, hogy a magyar nemzet alkotmánya kinek a jogán épült fel, hogy a királyi hatalom a nem­zettől származik! A harcz nem is ezért, hanem a nemzet nyelveért, a magyar államiság ér­vényesüléseért folyt. Az. hogy a magyar alkotmány alapelve szerint minden jog a nemzettől szár­mazik, vita tárgyát nem képezte, hiszen a sza­badelvű párt katonai programmja szerint az a felségjog is a nemzettől ered. De mi ennek ellenében épen azt vitatjuk, hogy ez a jog, a nyelv meghatározásának joga nem eredt a nem­zettől, mert ezt a nemzet nem ruházta át a királyra. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Én képviselőházi határozatot tartok szük­ségesnek arra, hogy a magyar nyelv joga a magyar hadsereg szervezetében elismertessék. Ez a legkevesebb, a mit a nemzet követelhet. Ezt követeli államiságunk és alkotmányunk védelme. Felségjognak clekJarálni a nemzet elidegeníthe­tetlen jogát, ez, ha nem is tartalmaz joglemon­dást, mert a törvény megváltoztatásával köve­telheti a nemzet jogának érvényesítését a had­seregben, de jogátruházást tartalmaz minden körülmények között, oly értelemben, hogy ezt tör­vény megváltoztatása nélkül követelnie jogában nincsen. De, t. képviselőház, a Chlopyban kiadott császári parancscsal és a királyi manifesztum­mal szemben alkotmányunk védelmének még egy kötelességgel tartozik a magyar parlament, nevezetesen azzal, hogy az abban foglalt súlyos alkotmánysértést megtorolja. T. ház, a magyar nemzet jogáért folytatott harczot a kormánypárt katonai programmjával szemben nem lehet abbahagynunk a nyelv jogának elismerése nélkül, mert az ezen katonai programmban tett kijelentéseket komolyaknak nem tartom. (TJgy van! TJgy van! a szélsb­baloldalon.) Nevezetesen a katonai programm első pontja a közös hadsereg jelvényeire vonatkozik. Maga a katonai programm konstatálja, hogy a mos­tani jelvények közjogunknak nem felelnek meg. En erre csak azt jegyzem meg, hogy a köz­jogunknak megfelelő jelvények semmiféle ujabb megállapítás tárgyát nem képezhetik. Van a­magyar nemzetnek zászlaja, jelvénye, czimere, csak be kell illeszteni az összhadsereg magyar részébe. De a katonai büntető eljárás nem elégít ki engem. Én a katonai büntető eljárást az első foktól kezdve végig a felebbezés minden fórumán magyar nyelven óhajtom, {Helyeslés a szélsöbalóldttlon.) mert hogy egy beidézett tanút magyarul hallgatnak ki, mikor az más nyelven nem tud, az engem ki nem elégít, hanem kívá­nom, hogy a magyar nyelv az eljárás egész folyama alatt érvényesíttessék és ezért a sza­badelvű párt erre vonatkozó határozatát semmi komoly alappal birónak nem tartom. Továbbá a magyar honosoknak a magyar hadseregbe való áthelyezését sem tekintem vív­mánynak, mert 1868-ban volt már ilyen királyi rendelet. De számtalan régibb, Mária Terézia, II. Lipót és Ferencz alatt hozott törvényünk van, a mely a magyar ezredekben magyarok alkalmazását rendeli el. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Az én meggyőződésem az, hogy ne magyar honos tiszteket alkalmazzunk a had­sereg magyar részében, hanem magyar érzelmű tiszteket . . . B. Kaas Ivor: Valóságos magyarokat! (VEukits Simon: ... a kik a hadseregbe a magyar szellemet ültetik át, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ilyen bizonytalanságban van kiviteléra nézve a t. szabadelvű párt és kormány katonai pro­grammjának többi része is. Előhozakodnak a választási reform kérdésével. Én, t. képviselőház. a magyar nyelv jogáért vívott harczot sokkal fenségesebbnek, sokkal magasztosabbnak tartom, mintsem hogy ismeretlen választási reform ked­véért abbahagynám. (Helyeslés a baloldalon.) Egyetlen egy dolog van. a mely a magyar nyelvért vívott harczot rekompenzálná, és ez az ha az önálló vámterület létesíttetnék . . . Holló Lajos: Ez komoly dolog volna! Mukits Simon: . . . mert az én meggyőző­désem az, hogy Magyarország vagyonosodásá­nak és felvirágzásának alapját az önálló vám­terület képezi, (TJgy van! TJgy van! a balol­dalon.) államisága érvényesülésének alapját pedig a magyar nyelv képezi. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat beszédének folytatására. MukitS Simon : T. képviselőház ! Visszatérve arra a határozati javaslatra, melyet Holló Lajos benyújtott, az én felfogásom és meggyőződésem szerint az ujonczmega.tánlás feltételét sem ké­pezheti. Az 1867 : XII. t.-czikk 12. §-ában az ujonczmegajánlás feltételét a magyar nemzet magának tartotta fenn, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) nem teheti tehát az ujonczmeg­ajánlás feltétéléül képviselőházi határozattal való dokumentálását annak, hogy minden jog tőle ered, mert hisz ezt a jogot önmagának tartotta

Next

/
Thumbnails
Contents