Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

270 313. országos ülés 190k január 12-én, kedden. közé teli sorolnom, a kik a Vészi József mimikri-theoriájához tudnak idomulni, mert mikor a 9-es bizottság tárgyalt és ő annak határozataihoz hozzájárult, akkor ugy fogalmazták a j>rogrammnak a bűnvádi eljárásra vonatkozó részét, a mint Kovács Pál felolvasta, hogy ugyanis a bűnvádi eljárás »mielőbb« hozassák az országgyűlés elé a szóbeliségre és nyilvánosságra alapított eljárással, a melyben a magyar állam nyelve érvényesítendő. Ennek módozatait az előterjesztendő törvényjavaslat lesz hivatva megállapítani. Már most a »mielőbb«-re nézve nincs határidő. Elmúlt a múlt esztendő és nem történt semmi. Megkezdődött ez az esztendő és megint nem történt erre nézve sem nyilatkozat, sem kötelező ígéret, sem semmiféle terminus, azért Kovács Pál képviselőtársam előterjesztett erre nézve egy határozati javaslatot. A »mielőbb« egy olyan általános fogalom, a mely a dolgok természeténél fogva lehet hosszú, lehet rövid, a szerint a mint az időt hónapokra, hetekre vagy napokra osztjuk, mert némely dolgot nem lehet hamarosan csinálni, más dolgot el lehet intézni gyorsan. Mégis az a kérdés, hogy minő stádiumban van ez a katonai büntető eljárás ügye arra nézve, hogy a kormányra kötelező »mielőbb« valósággá váljék és arra nézve Kovács Pál képviselőtársam azt a határozati javaslatot terjesztette be, hogy ez a »mielőbb«, a mely már annyi és annyi hét elmúlása után, nem annyi hét, hanem annyi esztendő, nem annyi esztendő, hanem három évtized elmúlása után csak abba a stádiumba jutott, a hol most áll ez az ügy, fogalmaztassák meg terminussá és a beterjesztés :záros határidejéül február vége szabassák meg. Hogy miért kívánja ezt a határidőt, azt ő is kifejtette, de a miniszterelnök ur tegnapi beszéde is anyagot és alapot szolgáltat nekünk erre, mivel hogy ő abban elmondja, hogy a dolog a szakminiszterek által elkészítve, már a múlt évi szeptemberben terjesztetett be, Á szakminiszterek alatt kiket kell érteni? Mindenesetre a közös hadügyminisztériumot, a magyar honvédelmi minisztériumot, az osztrák honvédelmi minisztériumot, a magyar igazságügyminiszteriumot és az osztrák igazságügyminiszteriumot. Mindezen öt kormányszéknek szakférfiai tanácskoztak ide-oda az iránt, hogy ez a büntetőtörvény miként legyen behozva Ausztriában és Magyarországban, a közös hadseregben, a honvédségben és a Landwehrben. A kodifikáczionális művészet nem lehetett olyan nagyon nehéz azon tapasztalások után, a melyeket meríthettek a külső államok katonai büntetőtörvényeinek átalakításából és azoknak már kitapasztalt eredményeiből. Hiszen a mi törvényeink mind ugy készülnek, hogy azok csak olyanok, mint a sixtusi kápolnában lévő Haiael-Madonnának Drezdában minden kirakatban látható másolatai, a melyek rajzban, színben meglehetősen egyeznek, de az eredeti nem itten készült, hanem az mindig német formula. Ez a katonai törvényjavaslat, a melyet nem ismerek, azt hiszem, legnagyobb részben nem abból a praxisból eredt, a mely nálunk az auditorok jogtudományából származik, hanem származik azon tudományos elméletekből és gyakorlati tapasztalatokból, a melyeket a nagy német hadsereg magánál alkalmazandónak tartott az ujabb jogfejlésnek megfelelően. Ugron Gábor: A bajor a legjobb! B. Kaas Ivor: Mindenesetre a bajort is alapul vették tanulmányaiknál. Ebben a munkálatban megegyeztek nemcsak a szakreferensek, hanem kétségenkivül azok miniszterei is, már t. i. azon szempontokból, a melyek magára a dolog lényegére vonatkoznak, hogy minő legyen. az eljárás, mert hiszen máskép nem is képzelhető, mint hogy ezen tárgyi momentumokra nézve az egyetértés a három kormány közt meg van. Talán egyes mellékes dispozicziókban nincs megegyezés de annyi évek hosszú alkudozásai után maga a dolog ki van merítve és meg van állapítva. Maga a miniszterelnök sem tagadja ezt. azt mondja: »midőn a kormányt átvettük, az ügyet abban a helyzetben találtuk, hogy előttünk feküdt egy javaslat, a mely már meglehetősen érett előkészítési stádiumban volt, de a melybe még bele kellett illeszteni azon kívánalmakat, a melyek a magyar nyelv érvényesülése szempontjából a kormány programmjában voltak«. Ezen nyilatkozat szerint tehát minden egyéb meg van, minden egyébre nézve véleménykülönbség a kormányok közt nincs, csakis annak politikai vonatkozása, a magyar nyelvnek az eljárásban való érvényesítése az a punctum saliens, a mely miatt szeptembertől kezdve január közepéig ez a törvényjavaslat nem készülhetett el annyira, hogy az a kormány felelőségével beterjeszthető lenne. Ha ez nem volna igy, a kormánynak módjában áll felfogásomat kiigazítani. Ha pedig igy van, akkor viszont azt kell kédeznem a kormánytól : hol vannak a nehézségek ? Magában a szövegezésben nem lehetnek, hiszen az, hogy egy kész és minden részletében áttanulmányozott törvényjavaslaton az eljárás nyelvére vonatkozólag módosítások eszközöltessenek, igen egyszerű. Itt annyi jogtudó férfiú ül ebben a teremben, hogy egyetlen szakaszban meg lehet fogalmazni azt, hogy ezen törvényben az eljárás a magyarországi csapatoknál magyarul vezettessék. Ezen egyszerű kijelentés — nem ilyen pongyolán, mint én mondom — ezen egy szakaszba foglalt határozat elégséges, hogy az egész törvénynek minden intézkedését épségben tartván, a nyelvre nézve a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet kívánságának, illetőleg Horvát-Szlavonországban — konczedálom — a horvát nyelvnek az érvényesülését biztosítsa. Ezt különben máskép is lehet megtenni. Minden olyan szakaszhoz, a hol rendelkezés van az eljárásnak kezelése részéről oda-