Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 1904 január 12-én, kedden. 269 Ha ezek nem mulatságos változatok, (Derültség balfelöl) akkor igazán nem tudom, mi a mulatságos. Ez igazáu csak arra való, hogy ez a diskusszió ne legyen unalmassá. Miért kívánta az előadó ur ennek a szakasznak fentartását ? Ugron Gábor; Makacsságból! B. Kaas Ivor: Nem makacsságból! (Egy hang halfelül: Együqyüséghöl!) Nem is együgyüségből. Ez külöiiben nem is parlamentáris kifejezés, hiszen tudjuk, hogy a mikor Uray Imre ezt kimondotta, micsoda zavar keletkezett. Itten tehát együgyüségnek helye nincs. (Derültség balfelöl.) A miniszter ur azt mondotta az imént, hogy a véderó'törvényjavaslatnak 1904 végéig leendő beterjesztésére magát nem kötelezheti. Konczedálom, hogy erre prekluziv terminust a törvényhozás szabhat ugyan, de a minisztériumra nézve nagyon bajos prekluziv terminust fogadni el egy ilyen fontos törvényjavaslatban, ha még most sincs tisztában, ha még most sincs megállapodva azon elvekre, azon részletes határozatokra nézve, a melyek abba a leendő törvényjavaslatba foglalandók; ha még most sem tudja, hogy azt a hadsereget minő keretben kívánja fejleszteni vagy fentartani; ha még most sem tudja, hogy minő létszámot követeljen tiz évre abban a jövendő véderőtörvényben. Ha ezek mind ma még nyílt kérdések — és a miniszter ur beszédéből erre kell következtetnem, noha elődje, báró Fejérváry Géza megígérte, hogy a véderőjavaslatot 1903 év őszén elő fogja terjeszteni — ebből mi következik az éa logikám szerint ? Az, hogy az a véderőtörvényjavaslat, a mely a kormányok fiókjában rejtőzik, az idők multával, tempóra mutantur, változásoknak lesz alávetve, olyan változásoknak, a melyek most még nem érettek és még a szőlővel a jövő év őszén sem érnek meg, legalább nem bizonyos, hogy ezt a javaslatot ebben az évben szüretelhetik. Annak a bizonyos törvényességnek szempontjából, a melyet az előadó ur és a miniszter ur is hangsúlyozott, azt a javaslatot elejtik itt, ennél a törvényjavaslatnál, hogy ismét beiktasBák abba a törvényjavaslatba, a mely az 1904. évre szóló ujonczmegajánlást tárgyalja. Ugyanazon szavakkal, ugyanaz a határozat foglaltatik az 1904. évre szóló javaslatban, a melyet mostan 1903-ra egyszerűen elejtettek, mert annak minden értelme a kalendárium szerint megszűnt. Itten olvassuk megint: »a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a magyar honvédség ezen ujonczlétszá mának a körülmények szerint továbbra is változatlanul hagyására vagy megváltoztatására* a mutáczió megint megvan — »czélző javaslatok alkotmányos utón leendő ujabbi megegyezés végett az 1904. év lefolyása előtt terjesztendők a törvényhozás elé.« A helyzet tehát az, hogy ez a rendelkezés ebből a javaslatból töröltetik, hogy a legközelebb tárgyalandó hasonló javaslatba újra beiktassák. Ez megint csak a katonai provizóriumoknak folytatása 1904-re, és ha 1904-ben megint nem lesz véderőtör vény, akkor folytatják 1905-re, 1906-ra, 1907 re és Isten tudja hány évig, talán egy egész évtizedig. Ezt az állapotot csakugyan nem tartom sem a kormány, sem a hadsereg, sem a nemzet érdekében, sem egyáltalában semmiféle tekintetben kívánatosnak és tökéletesen egyetértek a miniszter úrral, a ki, midőn azt mondja, hogy neki komoly igyekezete, a mit el is hiszek, a véderőtörvényt magát nemcsak beterjeszteni, hanem megszavaztatni mentül előbb, ha lehet, még e hét folyamán. Mi sem kívánunk egyebet, A mit mi ebben a tekintetben ismételten hangoztatunk, nem egyéb, mint az, hogy mondják meg nekünk, hogy abban a véderő-törvényjavaslatban mi foglaltatik ? Nem akarjuk mi, hogy magát a még nem kész törvényjavaslatot elénk terjeszszék, hogy aztán azt elfogadván, belátván annak hasznosságát, üdvösségét, a nemzetre való kielégítő voltát, természetesen és kötelességszerüleg, mint a kik magunkat nem tartjuk rosszabb hazafiaknak, másodsorozat hazafiaknak, útját álljuk az ily törvényjavaslatok elfogadásának, azért, hogy az egész nemzetnek működését megakaszszuk. Nem! Mi üdvözölnők nemcsak a törvényjavaslatot, nekünk elég volna annak a törvényjavaslatnak kötelező formában való ismertetése is. De tudják-e önök, mi lesz a törvényjavaslatban? A minisztereket kivéve, önök közül bárki tudja-e, hogy mit fog majd megszavazni, mit fognak tőle követelni? És ha nem tudják, ha nem tudjuk, akkor az ily provizórius létszámtörvényekkel annál kevésbbé nyugtathatnak meg, mert ott van benne a létszámra nézve, hogy az változatlanul meghagyatik, vagy megváltoztatva fog még ebben az évben ebben a tekintetben javaslat tétetni. Vagyis, ha ezt magyarra fordítjuk, ezt nem érthetem máskép, mint ugy, hogy vagy megmarad ez az ujonczjutalék, melyet most tőlünk követelnek, s a melyet megszavaztunk általánosságban és megszavazunk a legközelebbi törvényjavaslatban, vagy ha a kormánynak tetszik, ha a delegácziók megszavazzák az ágyukra szükséges költségeket, vagy nem tudom, micsoda létszámszaporitási költséget és az erre vonatkozó belszervezeti intézkedések költségeit, e belső szervezetekre nézve aztán ugy, mint a múlt őszszel, megint előjönnek majd ilyen, meg olyan létszámemeléssel és efféle, hogy ugy mondjam, kicsi újításokkal, novelláris törvényjavaslatokkal. Ez van ebben a 2. §-ban. Ez van az 1904-re beterjesztett, de még nem tárgyalt törvényjavaslat illető szakaszában. Azért vagyunk mi nyugtalanok. De ha már felszólaltam és pedig nem azért, hanem Kovács Pál t. képviselőtársam indítványának megokolására, megint csak azon kell kezdenem, hogy tempóra, mutantur et mutamini. És most magát a t. miniszterelnök urat is azok