Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

264 3/3. országos ülés 190b január 12-én, kedden. Alapos értelme van tehát, hogy bennmaradjon e paragrafusban, ugy mint az előbbiekben, ez az intézkedés, mert ez vonatkozik most a legközelebbi 1904 évre, A mi a sajtóhibát illeti, tényleg elnéztem, bár magamnak is feljegyeztem, mert nem megjegyzésről, hanem megegyezésről van szó. (Felkiáltások a baloldalon: Kivel?) Szórói-szóra ez a kitétel az, a mely négy-öt év óta előfordul a törvényjavaslatokban. Kivel ? Tudjuk, hogy a közös hadsereg részére állapítjuk meg az ujonczlétszámot az 1889-iki törvényczikk alapján 103.100 főben, ennek folytán a felosztás és kiállítás iránt minden esetre az ausztriai kormánynyal egyetértőleg kell eljárnia a magyar honvédelmi miniszternek. Ez a megegyezés. Ajánlom a paragrafust ugy elfogadni, a mint beterjesztetett. Lovászy Márton: A sajtóhibával? Münnich Aurél előadó: Dehogy! Rátkay László jegyző: Okolicsányi LászlóOkolicsányi László: T. ház! Az előadó ur most elhangzott szavai engem nemcsak arról nem győztek meg. hogy ennek a szakasznak változatlan meghagyása lehetséges, hanem inkább arról győztek meg, hogy e szakasz ugy, a mint fogalmazva van, nevetséges, merő abszurdumot tartalmaz. (Igaz! a baloldalon.) Az előadó ur azt mondja, hogy az 1889 : VI. t.-cz. alajüán történik a törvény szövegében az az intézkedés, hogy a következő évre a javaslat az 1903. év lefolyása előtt terjesztendő be, hogy ez azért van benne ebben a paragrafusban, mert ez a javaslat eredeti szövegezésében még az 1902. évben terjesztetett be, azután ujabban a jelenlegi formájában 1903 Julius hó 30-án. Hiszen a törvényjavaslatba ez kétségtelenül helyesen állíttatott be abban a feltevésben, hogy az még 1903-ban megszavaztatik és törvénynyé válik. De ha ez nem történt meg, ha a feltevés nem valósult, akkor ennek meghagyása nevetséges dolog és a törvényhozás komolyságának rovására megy. Münnich Aurél előadó: Nem alterálja! Okolicsányi László: 1904-ben vagyunk! Münnich Aurél előadó: Jó, de 1903-ra szavazzuk meg! Okolicsányi László: 1903-ra megszavazzuk az ujonczokat, de azt nem rendelhetjük el, hogy az 1903. év leforgása előtt terjesztessék elő uj javaslat. Münnich Aurél előadó: Meg is törtónt már! Okolicsányi László: Megtörtént, de ha megtörtént, akkor méltóztassék ezt a szakaszt teljesen kihagyni, mert erre semmi szükség nincs. Hogy mi most egy 1904. évi törvénybe beiktassuk azt a rendelkezést, hogy a kormány köteles még az 1903. év végéig valamit előterjeszteni, ez már igazán a komolyság rovására megy, ilyen dologhoz ne tessék az előadó urnak ragaszkodni, mert ezzel ország-világ előtt csak nevetségessé teszi magát. Münnich Aurél előadó: Akkor tessék az egész szakaszt kihagyni! Okolicsányi László: Én ebbe is tökéletesen belenyugszom, annál is inkább, mert van ezen szakaszban egy oly kifejezés, a mely ellen közjogi szempontból igen komoly aggályaim vannak, és pedig, hogy az ujabb javaslat megegyezés végett terjesztessék elő. Erre a t. előadó ur azt a magyarázatot hozza fel, hogy a megegyezés arra vonatkozik, hogy az osztrák kormánynyal egyenlő elvek alapján állapítandó meg az uj ujonczlétszám. Ilyen egyenlő elvek alapján való megállapításra nézve helye van, hogy egyenlő elvek alapján hozott javaslatok terjesztessenek elő ugy Magyarország, mint Ausztria törvényhozása elé, ez a mi közjogunk szerint el van ismerve; de mire vonatkozik ez a megegyezés? A magyar kormány megegyezik az osztrák kormánynyal arra nézve, hogy milyen arányban oszlik meg az ujonczlétszám az egyik állam és a másik állam közt, a két törvényhozásnak azonban egymással semmiféle megegyezése nincs, erre sem módja, sem közege nincs, tehát ennek a kifejezésnek itt egyáltalában értelme sincs. A két kormány egymással megegyezik, de a törvényjavaslatok a törvényhozás elé nem "megegyezés czéljából terjesztetnek, hanem megállapítás czéljából. Ha tehát ezt a szakaszt az 1903. évi terminus daczára meg akarnák tartani, akkor is a »megegyezés« szó helyett az volna teendő: »megállapitás végett«, így legalább logikailag és közjogilag valami értelme volna ennek a paragrafusnak. De nekem semmi kifogásom nem volna ez ellen, ha ez a szakasz teljesen kihagyatnék, mert hiszen azáltal, hogy a kormány az 1903. év vége előtt beterjesztette az 1904. évi ujonczmegállapitásra vonatkozó javaslatot, ezen szakaszra itt semmi szükség nincs. Én azonban ezen a helyen ennek a rendelkezésnek a szellemét és intenczióját lentartva, ezen szakasz helyett egy más szöveget bátorkodom a t. háznak ajánlani azon czélból, hogy minél előbb teljesüljön mindnyájunknak az a közös óhajtása, hogy végre-valahára tiszta képet lássunk a kormány szándékairól, egy tiszta helyzetet tudjunk teremteni állandó megnyugvással ós állandó békével. Mert olyan módon, a mint a*;t az eddigi kormánynyilatkozatokból hallottuk, békét és nyugalmat ebben az országban létrehozni nem lehet. Szép szavakkal, kérőleg, rábeszélőleg akarják a ház ezen oldalát arra bírni, hogy szüntesse meg az ellentállást, a parlamenti küzdelmet, mert egyrészről a kormány programmja a nemzet követeléseinek, ha nem is mindegyikét, de azok egy részét kielégíti, másrészről azt hirdetik, hogy többet ezen a téren ez idő szerint elérni ugy sem lehetséges. Az a programm, a melyet a miniszterelnök ur kormányszékének elfoglalása alkalmával a házban kifejtett, olyan valami határozatlan, bizonytalan, semmitmondó, hogy ha