Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés Í90k január 12-én, kedden. 265 részleteiben bonczolgatjuk, vizsgáljuk, azt senki megnyugtatónak, kielégítőnek találni nem fogja. A t. miniszterelnök ur kijelentései ugy vannak megfogalmazva, hogy azokba belemagyarázni, azokból kimagyarázni lehet sok mindenfélét, azok alapján ezt a kormányt soha nem lehetne felelőségre vonni, hogy ezt vagy azt az Ígéretet nem teljesítette, mert ha csakugyan ugy lesz, a mint az osztrák miniszterelnök jósolta, hogy minden megmarad az eddigi módon, a miniszterelnök ur programmjából ki lehet magyarázni azt is, hogy az eddig is igy volt, ezentúl is igy fog maradni. Ez a közvélemény szemébe való porhintés, ez nem csillapíthat le olyan törekvéseket, oly nemzeti vágyakat, melyekről egyrészről maga gr. Tisza István is elismerte, s másrészt erről az oldalról gr. Apponyi Albert egy nagy feltűnést keltett hírlapi czikkében konstatálta, hogy az egész nemzetet áthatották és a nemzet széles rétegeiben élnek. Ideig-óráig lehet parlamenti békét teremteni, vagy ugy, bogy azoknak, kik az ellentállást folytatják, az ereje kimerül, vagy pedig reményt vesztve, elcsüggedve, a küzdelemről le tesznek, de ezáltal nem volnának megoldva a kérdések, ezáltal nem volna a produktív munkára szükséges bizalom és egyetértés helyreállítva. Szükség van tehát arra, hogy kétséget kizárólag állíttassák oda a kormány programmja, paragrafusokba szedve, megszövegezve, egy szerves véderő-javaslatban, hogy azzal szemben mindenki számot vethessen magával, és megtudjuk, hogy megvalósul-e benne az, a mit programmjában feltalálni véltünk, vagy, a mit abba valaki belemagyarázni akar, vagy pedig nincsenek ezek a mi kívánságaink kielégítve és akkor meg tudjuk határozni és saját meggyőződésünkben, saját lelkiismeretünkben is fel tudjuk állítani annak a mérlegét, vájjon azok az eredmények, a melyek abban az uj törvényjavaslatban meg fognak nyilatkozni, csakugyan birnak-e annyi értékkel, hogy azokat valóságos haladásnak elfogadhassuk, azokkal legalább egyidőre megelégedhessünk, és ha azok ellenében fentartjuk is további követeléseinket, mégis ne akadályozzuk azoknak törvénybe iktatását és törvényerőre emelkedését. (Ugy van! balfelöl.) Abban a törvényjavaslatban intézkedéseknek kell foglaltatniuk a jelvény kérdésében, a melyről a miniszterelnök ur többször nyilatkozott, mert e többszöri nyilatkozatai nem voltak egymással teljesen egybehangzók. Egyszer valahogy egy »közös jelvény« csúszott ki a száján, máskor azt kijavította és együttes jelvénynek magyarázta, azután beszélt arról is, hogy a jelvény kérdése eddig még egyáltalában nincs megoldva. Ha tehát előterjesztetik az a véderőtörvényjavaslat, akkor abban meg kell határozva lenni, hogy milyen zászló, milyen szinek, milyen jelvény, milyen czimer fog használtatni a hadseregben és akkor ez a kérdés teljesen tisztán KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET, elénk lesz állítva és egészen érdemlegesen foglalkozhatunk vele. Épen igy el kell dönteni ebben a véderőjavaslatban azon kérdéseket is, a melyek a szabadelvű párt által elfogadott programmnak többi pontozataiban foglaltatnak, igy a katonai büntető eljárás kérdését is, ha nem is fog abba a javaslatba belefoglaltatni a büntető eljárásra vonatkozó törvény; hisz azt nagyon jól tudom, hogy arra külön javaslatot kell előterjeszteni; de már ebbe a véderőtörvényjavaslatba ezen katonai büntető eljárás nyelvére vonatkozólag szintén kell bizonyos intézkedést felvenni. Továbbá ezen javaslatból fogjuk meglátni azt, hogy milyen mértékben, milyen terjedelemben tudják a tiszti nevelésnél a magyar nyelvnek érvényesítését megvalósítani, a mely a szabadelvű párt programmjának szintén egyik pontját képezi. De a szabadelvű párt programmjából nem lehet kivenni azt, hogy a magyar nyelv érvényesítése ebben a tiszti nevelésben milyen mértékben, milyen terjedelemben fog megtörténni. Azt mondja az elaborátum, hogy: »az ország területén elhelyezett tisztképző intézetekben a tanterv akként módosíttassák, miszerint az intézetekben a tantárgyak jelentékeny részének tanés vizsgálati nyelve a magyar legyen.« Malmost elsősorban az a kérdés, hogy mit értünk az alatt, hogy a tantárgyak jelentékeny része. Az lehet esetleg a magyar nyelv és a magyar irodalom és semmi más, de lehet három, lehet négy tantárgy. Vagy van megállapodás erre nézve, vagy nincs. Ha van, akkor méltóztassék előterjeszteni azt a törvényjavaslatot, a melyből megfogjuk látni, hogy mi az a megállapodás, ha pedig nincsen, ilyen bizonytalan és határozatlan ígéretekkel ne méltóztassanak reményeket felkelteni, a mely reményekben való csalódás sokkal nagyobb elkeseredést és elégületlenséget fog kelteni, mint a milyen az eddigi jogos követelmények nem teljesítése folytán keletkezett. Bent van a szabadelvű párt programmjában az a pont is, hogy a hadsereg szolgálati kötelezettség teljesítése körüli kedvezmények legfelsőbb fokon való eldöntése kizárólag a honvédelmi miniszterre bízassák ás a kedvezmények odaítélése lehetőleg méltányos alapokra fektettessék. Tehát ennek a programmnak is eleget tehet a szabadelvű párt, ha ebben az uj törvényjavaslatban megtalálja és elfogadhatja ezt az intézkedést, hogy mindezeknek a szolgálati kötelezettség teljesítése körüli kedvezményeknek eldöntése ezentúl kizárólag a magyar királyi honvédelmi miniszterre legyen bizva, épugy, mint a hogy a magyar kir. honvédelmi miniszterre kell bizni a Magyarország területén lévő összes katonai nevelőintézetek vezetését és felügyeletét. Ebben a véderőtör vényjavaslatban végleges eldöntést és megállapítást nyerhet a létszám kérdése is, és akkor meg fog szűnni az a helytelen gyakorlat, a mely 1889 óta, a mint mondják, szükségből lépett életbe, hogy folytonos provizóriumokban 34