Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

,364. országos ülés 1903 deczember %8-án, hétfőn. 2: talinak ős-forrásából származott felségjognak ismerte-e el a törvényhozás a nyelv meghatározásának jogát, igen vagy nem, a harcznak 12-ik hónapjában hátrább vagyunk, mint voltunk a harcz megkezdése előtt, (tíz igazi halfelöl.) A harez megkezdése előtt az 1867: XII. t.-cz. 11-ik §-ának politikai magyarázata nem volt. Szabad diskusszió tárgyát képezte ugy a tudományos világban, mint a politikai világban, hogy ezzel nyerte-e ő Felsége a nyelv meghatározásának jogát vagy sem. A közjogi írók egy része azt áilitotta, hogy igen; a másik része azt állította, hogy nem; vagyis ez a kérdés eldöntve nem volt. Ma ugy vagyunk, t. ház, hogy 12 hónapi harcz után van egy parlamenti többségünk, van egy kormányunk, mely megállapította programmjának 8-ik pontjában azt, hogy ő Felségének a szolgálati és vezényleti nyelv meghatározási jogát is elismerte az 1867 : XII. t.-cz. 11-ik §-ában. De van az osztrák császár által Chlopyban kiadott hadiparancsunk. Az osztrák császár által, mondom, azért, mert azon miniszteri ellenjegyzés nincsen. És van a magyar király által kiadott egy manifesztum, a melyben az ország alkotmánya, a nemzet önálló állami élete ellen súlyos alkotmánysértés foglaltatik és ezen alkotmánysértés ma, a harcz 12-ik hónapjában még megtorolva nincsen. Engedelmet kérek tehát, hogy akkor az a határozati javaslat, a melyet Holló Lajos t. képviselőtársam benyújtott és a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam benyujtandónak jelzett, engem ki nem elégit. Mert abban a határozati javaslatban én a magyar nemzet államiságát, a magyar nyelvnek jogát, a magyar nemzet alkotmányát sem megvédve nem látom, sem pedig e nyelvnek joga elismerve nincs. Már pedig a legkevesebb, a mit a nemzet kívánhat, az, hogy parlamenti határozat hozassák ne arra, hogy alkotmányunk a nemzet jogán épült fel, hanem arra, hogy a magyar nyelvnek joga van a magyar hadseregben, mint az összhadsereg kiegészítő részének szervezetében. (Igaz! a baloldalon.) Másik sérelem, t, képviselőház, és ez a 12 hónapos harcz alatt született meg a Chlopyban kiadott császári parancsban. Ebben a császári parancsban a magyar nemzet önálló állami léte ellen a legsúlyosabb alkotmánysértés követtetett el. A hadiparancsban az 1867 : XII. t.-cz. által is Önálló és független államnak nevezett magyar nemzet néptörzsnek van csúfolva, a mely csak a nagy egészben érvényesül. A hadiparancsban a nemzet akarata szabad nyilvánulásának és érvényesítésének gát vettetik. Ebben a hadiparancsban császári akarattal párosult királyi akarat helyeztetik fölé -r- alkotmányunk durva megsértésével — a nemzeti akaratnak. Abban a hadiparancsban a császár a nemzet véréből, fiaiból fentartott, saját pénzén fizetett hadsereget — mintha csak zsoldos hadsereg lenne — a saját tulajdonának nevezi,. És ezt a súlyos jogsértést nem oszlatta el, az itt jelzett sebeket nem gyógyította meg az a királyi manifesztum sem, a melyet ő Felsége a magyar király az 1903. szeptember 22-én gróf Khuen-Héderváry Károly akkori kormányelnökhöz intézett. Lényegében az megerősítette a chlopy-i hadiparancsot. (Ugy van! a baloldalon.) De az ott az osztrák császár által elkövetett jogsértést itt a királyi manifesztumban tetézte azzal, hogy Szent István koronájáról mint koronámról beszél, már pedig az a korona a nemzeté. (Ugy van! a baloldalon.) Azt a koronát, -s az azzal járó jogokat és hatalmat csakis a koronázás közjogi ténykedésével nyeri meg a király és nem áll az, a mi a manifesztumban van. A király jogát őseitől öröklöttnek állítja, pedig nyeri a nemzettől a koronázás közjogi ténykedésével, igy nyeri Szent István koronájának viselhetési jogosultságát és az azzal járó hatalmat. Nincs joga a királynak alkotmánysértés nélkül akként beszélni a nemzethez, hogy »az engem megillető jogokat csorbítatlanul fentartom és utódaimhoz érintetlenül átszármaztatom*. De a manifesztumban még egy súlyosabb alkotmánysértés is van, mely ugy a parlamentarizmussal, mint az alkotmánynyal merőben ellenkezik, nevezetesen ezen manifesztumban a király kiszabja az országgyűlésnek azt, hogy az általa megszabott kereten belül mit szabad országgyűlési tárgyalás alá venni és mit nem szabad. Nevezetesen a miniszterelnökhöz szólva azt mondja: »az önnek általam megjelölt pontokkal együtt azt a keretet alkotják, a melyen belül én ilyen intézkedéseket megengedhetőknek tartok.« Nem akarok ezen manifesztum alakszerűségével foglalkozni, a mely szintén alkotmányunkba ütközik, csak konstatálni akartam, hogy a chlopy-i hadiparancs és a manifesztum által súlyos alkotmánysértés követtetett el és ez az alkotmánysértés még tiltakozó megtorlásban sem részesült. (Iqaz! Ugy van! balfelöl.) Ilyen stilyos alkotmánysértéssel szemben engem nem elégíthet ki annak képviselőházi határozattá való tétele, hogy minden jog a nemzettől ered. Tizenkét hónapi küzdelem alatt megszületett a szabadelvű pártnak katonai programmja is. A katonai programmnak azon részével csak röviden fogok foglalkozni, a mely a jelvényekre, zászlóra, tisztképzésre s a magyar honos tiszteknek áthelyezésére vonatkozik, mert engem csak a katonai programm 8. pontja érdekel, a mely tárgyammal szoros nexusban van. Ezen 8. pontban kifejezett felségjogi tan, ha egyéb nem, de közjogi botlás, és nem akarom azt a kifejezést használni, hogy osztrák közjogi szellemet akart a szabadelvű párt becsempészni a magyar köz-