Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 1901 tézkedést, midőn ezt itt tárgyaljuk és bíráljuk, akkor ki kell terjeszkednünk főleg mindazon programmpontokra, a melyek ezen bekövetke­zendő törvényjavaslatoknak a megállapításához feltétlenül szükségesek. (Ugy van! balfelöl,) Elsősorban értem ez alatt a szabadelvű pártnak a programmját, melyet a kilenczes bi­zottság elfogadott és a mely programmban oly pontok foglaltatnak, melyek máris megvalósít­hatók lennének, ha természetesen törvényhozási utón még nem, de legalább törvényjavaslatok alakjában itt feküdhetnének nár a ház asz­talán. (Ugy van! balfelől.) A szabadelvű párt kilenczes bizottsága 1903. év október 27-én hozta meg azon hatá­rozatát, melyben a programmot tökéletesen meg­állapította. Ebben a programmban vannak oly pontok, a melyek ezen 2. § ra vonatkozólag igen fontos intézkedéseket foglalnak magukban. Épen tegnap foglalkoztunk gróf Ápjxmyi Albert t. képviselőtársunknak interpellácziója alapján ezen programmpontok egyikével, t. i. a katonai büntető eljárás kérdésével és akkor a miniszterelnök ur beismerte itt a ház szine előtt, hogy az erre vonatkozólag történt összes munkálatok a hadügyi vezetőség részéről a ma­gyar kormánynak már tavaly szeptember havá­ban nyújtattak át. Tehát azóta már öt hónap múlt el a nélkül, hogy a kormány ezen már alaposan kidolgozott javaslatra vonatkozólag még csak állást is foglalt volna el. Az is bent foglaltatik a miniszterelnök urnak előadásában, hogy ez alatt az idő alatt még odáig sem ju­tott a t. kormány, hogy állást foglalt volna és ezen álláspontját azután a hadügyi kormány­zattal megismertette volna. Ez volt az ő teg­napi válaszának a lényege. Kérdezem, t. ház, hogyan bizhatunk egy ilyen kormánynak a kijelentéseiben és ígéretei­ben, midőn közvetlenül azt tapasztaljuk, hogy a mikor ilyen fontos konkrét kérdésekről van szó, a melyek már megérettek arra, hogy meg­oldassanak, akkor látjuk azt az igazán nem őszinte eljárást, a melyet e tekintetben a t. kormány követ. Hogyan bizhatunk a többi, ké­sőbben sorra kerülő programnrpontok megvaló­sításában, hogyha az előttünk fekvőkre nézve is azt látjuk, hogy semmiféle őszinte akarat nincsen meg a kormányban arra, hogy ezek tényleg meg is valósittassanak és ne maradja­nak puszta ígéretek! T. ház! Ezzel a 2. §-sal szorosan össze­függő fontos kérdés a kétéves szolgálati idő is, a mely annak idején a jelen 2. szakasz alapján beterjesztendő törvényjavaslattal okvetlenül meg­oldandó lesz. Mert erre vonatkozólag még báró Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszter urnak bírtuk az igéretét, hogy e tekintetben elvi kijelentéseket legkésőbben az 1903. év őszén fog a kormány megtenni; most 1904 elején vagyunk és még ebben a tekintetben absolute senki nem bir tájékozottsággal a felől, hogy január 12-én, kedden. 263 milyen stádiumban van ez az ügy és hogy miképen akarja ezt a kormány megvalósítani. Ezek oly fontos elvi kérdések, a melyekre vo­natkozólag már annyira megérett a helyzet, hogy lehetetlenség kitérni ez elől egy oly kormánynak, a melynek igazán^ őszinte kíván­sága ezeknek a megvalósítása. Épen ezért szük­ségesnek tartom, hogy ennek a folytonos huza­vonának és kertelésnek, a melyet a t. kormány részéről tapasztalunk ily fontos kérdésben, végre-valahára végét szabjuk. Bizonyos határ­időhöz kell kötni ezen fontos programmpontok megvalósitását. Ne engedjük meg, hogy azok ad graecas calendas halasztassanak el és hogy folytonos hitegetésekkel legyünk kiszolgáltatva a kormány önkényének, s az egész ország azon hiedelemben legyen, hogy ezen kormánynak tényleg egész őszinték a kívánságai és akarata. Hogyha tényleg őszinték, akkor bizonyítsa ezt be az által, hogy azt a határidőt, a melyet én most proponálni leszek bátor, a maga részéről fogadja el. A következő határozati javaslatot terjesz­tem be: »Utasittatik a kormány, hogy a szabad­elvű párt által kiküldött kilenczes bizottság programmjának második pontja értelmében a katonai büntető eljárásra vonatkozó törvény­javaslatot legkésőbb 1904. évi február havának végéig terjessze be a házba.« (Elénk helyeslés balfelől.) Ajánlom ezen határozati javaslat elfoga­dását. Elnök: Az előadó ur kivan nyilatkozni. Münnich Aurél előadó: T. ház'Csik kötelessé­get teljesítek, midőn a t. előttem szóló képviselő ur beszédébe becsúszott tévedésre felhívom a t. háznak figyelmét. Az 1889. évi VI. törvény 14. §-a, mely tiz évre állapítja meg az ujonczokat, a végén ezt mondja (olvassa): »A fentebbi határidő eltelte előtt pedig ezen ujonczjutaléknak változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására czélzó javas­latok a kormány részéről a törvényhozásnak ide­jében előterjesztendők.« Ennek a rendelkezésnek megfelelően az 1899-ik, illetve 1900-ik évtől kezdve mindig az előző év vége előtt terjesz­tettek be a javaslatok, a melyeknek czélja az volt, hogy a legközelebbi évre megállapittassanak kellő számban az ujonczok. Ez a törvény, a melyet most tárgyalunk, 1901-ben lett beter­jesztve, (Ellenmondás a baloldalon.) azaz 1902-ben (Ellenmondás a baloldalon.) az 1902-ik évre. Lovászy Márton: 1903. június hóban. Münnich Aurél előadó: Bocsánatot kérek, az a folytatása, a másik törvény. A másik törvény 1902. vége előtt terjesztetett be, hogy 1903­ujonczok meg legyenek szavazhatok. Már most ez a törvény elrendelte, hogy még az 1903. év befejezte előtt az 1904-re szóló ujonczjutalék­törvény beterjesztessék, és ennek a honvédelmi miniszter ur eleget is tett, a mennyiben 1903 vége előtt az 1904-re szóló ujoncztörvényt be­terjesztette.

Next

/
Thumbnails
Contents