Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

260 373. országos ülés Í90k január l2-én, kedden. az illető megjegyzéseket, hogy az ellenzék mulasztott, mert nem ügyelt eléggé. Ilyenkor, a mikor egy szakaszt egész napon át tárgyalunk, azt megvilágítjuk és erős vetitő fény alá bocsátjuk, ka ezek a kiáltó bajok ki nem küszöböltetnek, azt másnak, mint makacsság­nak, bizonyos álláspontnak — szerintem — gőggel és helytelen fölénynyel való fentartásának nem lehet tulajdonítani és ez magyarázza az előbb tett kijelentéseket. És egyre vagyok bátor e szakasz szövege­zésénél a t. előadó ur figyelmét felhivnni, a ki nagy büszkén mondotta, hogy a közjogilag kor­rekt ily kifejezések, mint a közös hadsereg, a monarchia kifejezések, már előző törvényekben benne voltak. Igaz, a közös hadsereg kifejezése, ezt konstatáltuk, elismertük, benne van. De ab­ban a 10 óv előtt hozott törvényben — pedig az sokkal behatóbb — a monarchia kifejezése és foglalma még nem veit felvéve; 10 évvel ez­előtt ezt még nem tették. Okolicsányi László: így akarják megcsinálni azt a monarchiát. Holló Lajos: És igy menne előre min­den ellenőrzés hiányában az a közjogi termino­lógia. Először csak egyes javaslatokba csempé­szik be a helytelen közjogi formulákat, hogy azokhoz aztán dedukezió révén más formu­lákat és kifejezéseket csatoljanak. 1867-ben, a mint kimutattam, még magyar hadsereg sze­repelt. Deák Ferencz törvényében ugy állapítta­tott meg: az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg. Később közös hadse­reg szerepel, de monarchia nélkül. Végre most már, tiz év múlva, rájövünk, hogy a monarchia hadiereje, a monarchia ujonczlétszáma, a mon­archia ujonczmegállapitása. Mindez már egysé­ges fogalmakat állapit meg a két állam között, a mivel tulajdonképen csak azt czélozzák, hogy meghajoljanak az előtt a helytelen közjogi felfo­gás előtt, a melybe a katonai hatalom önmagát mindig beleképzelte, hogy ő ugyanis a monarchia részére egységes katonai hatalmat reprezentál, a mely részére tőlünk és Ausztriától áldozatokat kivan. Ez a küzdelem nem is vonatkozott másra és czélt nem is érhetett másban, mint hogyha a küzdelemből kiderül és kivilágosodik, hogy ki marad felül: az a közjogi felfogás marad-e felül, a melyet a katonai hatalom táplál, vagy az, a mely Magyarország és a magyar nemzet részé­ről állíttatik fel. Ha e küzdelemben, a mint látszik, teljesen leveretik a magyar nemzeti álláspont, a melylyel szemben a chlopyi hadi­parancsban, Körber beszédében, mindenben, rend­kívüli durvaságában jő az egységes katonai állam és egységes császári hatalom előtérbe, és nem csak hogy visszautasításban nem részesül, de érvényt és megerősítést nyer közjogi kijelenté­sekkel, akkor nemcsak győzelmet nem vivott ki a magyar nemzeti álláspont, de megerősítette a vele szemben folytonos harezban álló hatal­mat, a császári és katonai hatalom erejét felet­tünk, melylyel szemben a későbbi időben nehéz lesz a küzdelmet felvenni, és azt leverni. Csend lesz, a mint azt Szederkényi t. barátom mon­dotta, de ez a csend a legveszedelmesebb jele az időknek, midőn az elégedetlenség, az elkese­redés a nép lelkét annyira áthatja, hogy őt az akcziótól visszatartja, a küzdelem abbanbagyá­sára birja. A keserűséggel telt időszak csendje lesz ez, a mely midőn kitörésre fog jutni, sok­kal veszedelmesebb erupeziót és rombolást fog előidézni, mint a minőt most békés és törvényes eszközökkel akartunk elérni. (Helyeslés balfelöl.) Ennek következtében azok a határozati javasla­tok, melyek ezen szakasznak ujabb, közjogilag korrektebb definiálását kívánják, helyesen lettek előterjesztve, és azokat az előadó urnak nem kellett volna visszautasítani. A második határozati javaslat Szederkényi képviselőtársamé \olt éä a békelétszám meg­állapítását czélozza. A békeíétszám fixirozása felmerült először abban az időben, midőn Széll beterjesztette az ujonczlétszámfelemelési javas­latot, és akkor gróf Apponyi Albert és társai ezt mint feltételt állapították meg. Midőn Fejérváry kétfelé szakította a feltételeket és a »lassan lassan« fogalmát hozta be, ez a csoportja a követeléseknek oda lett állítva mint később megoldandó feladat, a melylyel szemben a kor­mány ellentétes álláspontot nem foglal el. Azt világosan kijelentette Széll, az akkori kormány és a többség nevében, hogy ezek a kérdések fenn lesznek tartva a véderővita idejére, mikor szervesen fogják az egész véderőt megállapítani. Be a miniszterelnök ur e tekintetben visszatért egy antiquált, helytelen, káros álláspontra, midőn azt mondotta, hogy ő nem teszi magáévá a Széll-féle álláspontot és nem fogja megengedni a békeíétszám fixirozását, hogy ez által Magyar­ország alkotmányos ellenőzési joga ki ne legyen játszható a katonai kormány által. {Igás! Ügy van! a baloldalon.) Mikor ily bizonytalanságok állanak elő, akkor ennek keresztülvitele fel­tétlenül szükséges volna és részünkről azt mint helyes intézményt elfogadásra ajánljuk. (Helyes­lés balfelöl.) A mi Lovászy t. képviselőtársam határo­zati javaslatát illeti, ahhoz nem akarok behatóan hozzászólani. Magát a gondolatot nem akarom mérlegelés tárgyává tenni, vájjon a mai viszo­nyok közt az ország anyagi megterhelését még a honvédségi létszámemeléssel is keresztül­vigyük-e vagy nem. De azt a gondolatot, a mely a határozati javaslatban kifejezésre jutott, fel­tétlenül üdvösnek kell tekinteni, hogy minden erőfejlesztés a honvédségnél jusson érvényre, nem pedig abban a hadseregben, a mely mai szervezetében a magyar államisággal ellentétben van. A honvédség fejlesztése, ha kell, létszám­emelésekkel, ha kell, ujabbi műszaki felszerelés nyújtásával, ha kell, a póttartalék behozásával, olyan dolog, melyet komoly mérlegelés tárgyává

Next

/
Thumbnails
Contents