Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 190í január 12-én, kedden. 261 kell tennie minden parlamentnek, mely a nemzet érdekeit igazán szivén viseli és a mely netn egyszerű kirendeltsége olyan hatalomnak, a mely nem a maga akaratát teljesiti, hanem a felülről reányomott akaratoknak egyszerűen visszatükrö zése és kifejezése szokott lenni. Ennek következtében ez a gondolat ebben a határozati javaslatban is már kifejezésre jutván, ezt is mindenesetre megfontolás tárgyává kellene tenni. Molnár Jenő t. képviselőtársam a tiszti kinevezéseknél a magyar nyelvnek kötelező voltát ajánlotta a háznak figyelmébe. Ennek a kikötése nem lenne uj vívmány, hanem csak azoknak a vívmányoknak, a melyeket a miniszterelnök ur bejelentett, komolyabbá tétele, mert ha komolyan igéri a miniszterelnök ur, hogy a tiszti nevelésnél a magyar nyelvre és egyáltalában a magyar szellemre nagyobb súlyt fognak helyezni, akkor el sem képzelhető, hogy a jövőben lehessenek olyan magyar tisztek, a kik az állam nyelvét nem bírják. Hogy tehát koronáját, vagy legalább valami komoly színét adjuk a miniszterelnök bejelentésének, ezért lett odaállítva ennek csúcsaként az, hogy az illető kinevezendő tiszt a jövőben köteles legyen bírni az állam nyelvét, mert ez által, a mint mondottam, ezeknek az Ígéreteknek valami komoly értéke kitűnnék és komoly értékük feltételezhető volna. Utoljára van az én határozati javaslatom, a melyet már indokolnom sem szükséges, t. i,, hogy az oktatás tekintetében Magyarország külön rendelkezési joga tartassák fenn. A nevelés ügye Magyarországon sohasem lehet közös ügy. Azok az ifjú gyermekek, a kik még nem léptek a katonai szolgálatnak idejébe, azok még egyszerűen mint növendékek a magyar iskolai oktatásnak rendelkezése alatt állanak. A mi tanintézet Magyarországon fennáll, akár műszaki tanintézet, akár katonai, akár másnemű tanintézet, ezek mind az állam befolyása alatt kell, hogy álljanak, a melyek pedig kizárólag állami költségen tartatnak fenn, azok kizárólag az ország kormányának felügyelete és vezetése alatt kell, hogy álljanak. Ezért czéloztam határozati javaslatomban azt, hogy a katonai intézetek mind a honvédelmi miniszter vezetése és rendelkezése alá vétessenek, mert az ő intézkedéseiben mégis nagyobb garancziákat látunk arra nézve, hogy ott a magyar szellem és a magyar nyelvismeret nagyobb mértékben fog előtérbe helyeztetni, mint a közös intézményekben és a hadügyminiszter által vezetett iskolákban, (Ugy van! Ugy van 1 balfelől.) Ezek voltak észrevételeim a javaslatokra vonatkozólag, a melyeknek elfogadását minden erőnkkel kívánjuk és óhajtjuk és kérjük a házat, szíveskedjék ezekhez hozzájárulni, mert ezek némi irányban megnyugtatók lennének reánk nézve is a tekintetben, hogy ez a kormányzat akként vitetik majd a jövőben, hogy katonai kérdésekben az ország jogait érvényesíteni fogják. (Ugy van! Ugy van! balfelől. Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Sajnos, ezek a dolgok elvesztik a t, túloldal előtt az érdeklődésnek azt a mértékét, a melyet felkelt az uraknál az, ha egy főispáni állás üresedésbe jön, a mikor a folyosókon megindulnak a különféle tereferék és mindenféle próbálgatások ennek elérésére. Az ilyenek lekötik mindig az érdeklődést ugy a folyosókon, miit a pártklubban, de azok a határozati javaslatok kevésbbé birják az érdeklődést felkölteni. Lekötik az érdeklődést az ilyen választások előestéjén még azok a demokratikus korszellemmel ellentétben álló czimosztogatások, bárósitások is, (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) a melyekkel eszünkbe juttatják azt a régi csúf korszakot, — habár csak politikai vonatkozásban — a midőn még t. zsidó polgártársainknak nem volt meg az az egyenjogusitása, a mint, hála Istennek, a jelen időben már megvan, és a régi főszolgabíró, a ki bizony kegyeket és előnyöket osztogatott velük szemben s nem ritkán a kizsarolásukra és kifosztásukra használta fel az alkalmat, mondotta akkor, a midőn egy ilyen nagy ünnep alkalmával pénzre volt szüksége, szolgájához, hogy no János, hát van-e zsidó a koterben és ha nincsen, akkor legyen. (Derültség.) Hát ezeknek a bárósitandó egyéneknek a kikeresése is olyanformán történik, hogy azoknak a kasszájából azután gyarapodni fog a pártkassza és bővelkedvén pénzzel, megvívhatják azt az alkotmányos harczot, a melyet ideális magaslatra szándékozik a t. miniszter ur helyezni a parlamentáris küzdelemben. Látjuk ezeket a bárositásokat egymásután, ezeket a tendencziákat, a melyek sohasem keletkeznek máskor, mint a mikor olyan kormányok vannak a nemzet élén, a melyek az ilyen czélokra minden eszközt helyesnek és jónak találnak, a melyek az ő párturalmuk fentartására szolgálhatnak. Ha látunk igenis érdemeket jutalmazni, mindenféle elismerés által, ez előtt mindenki tisztelettel fog meghajolni és lesznek bizonyára a jövőben is ilyenek; de a mikor mindezen tiszteletreméltó előlépések ilyen korszakban szaporodnak lépten-nyomon, akkor ezek bizony nem kelthetik azt a megnyugvást mibennünk, hogy ezen kitüntetések közérdekből történnek, hanem igenis, történnek azok a pártérdek megerősítése szempontjából, a mely iránt mi bizony tisztelettel semmi körülmények között nem lehetünk. (Igaz! Ugy van! a ssélsohaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomnak az elfogadását. Elnök: T. ház! A tanácskozás be van fejezve, következik a határozathozatal. Mindenekelőtt felteszem a kérdést Ugron Gábor t. képviselő ur halasztó természetű határozati javaslatára vonatkozólag, a melyben azt kívánja Ugron Gábor képviselő ur, hogy az első szakasz utasittassék vissza a véderő-bizottsághoz ujabb szövegezés végett.