Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 190í január 12-én, kedden. 259 kében sincsen, hogy mi idegen államok biztonságába és viszonyaiba egyáltalában beleavatkozzunk, hogy mi azt a katonai nagy készültséget, melyet súlyos terhek árán megszavazunk, idegen államok érdekei ellenére való felhasználásra kössük le. Hiszen Törökországban maga a török haderő, a mely nagyobb, mint Ausztria és Magyarország hadereje, körülbelül négyszáz és nem tudom, mennyi ezerből áll béke idején is, maga az is elegendő arra, hogy Maezedóniában rendet és békét csináljon, mert hisz a tartománynak nincsen szervezett és rendezett hadereje, hanem csak felkelő csapatai Ha nem volna meg a békecsinálásnak ez a módja, akkor érthető oka volna a beavatkozásnak. De hisz van Törökországnak hadereje! A mennyiben pedig azok az államok a saját függetlenségüket akarják keresztülvinni a török hatalommal szemben szabadságharczukkal és felkelésükkel, ezt megakadályozni és azokat a felkeléseket elnyomni épen nem áll érdekében Magyarországnak, mely a balkán népek felszabadulását soha nem nézte ellenszenvvel, hanem mindig rokonszenvvel kisérte és a jövőben is bizonyára ezzel fogja kisérni. Ennek következtében Magyarországnak a be nem avatkozás elvét kell szem előtt tartania és Magyarországtól ujonczokat és katonai készültséget követelni egyáltalán nem lehet, ha ezzel ilyen maczedóniai kalandokba akarják az országot belevinni. Azokra a határozati javaslatokra nézve, melyeket a magunk részéről előterjesztettünk, az előadó ur a rideg visszautasítás álláspontjára helyezkedett, a mit én nem tartok indokolhatónak. Ezen javaslatok egy része, ugy az Ugron Gáboré, mint Okolicsányi t. képviselőtársamé, vonatkozik arra, hogy ez a szakasz közjogilag korrekt és helyes szövegezést nyerjen. De hogy milyen teljes fejetlenség uralkodott ezen szakasz megszövegezésében, azt bátor leszek egy rövid példával bemutatni. Ezen törvényjavaslatban t. i. az van az első szakaszban, hogy az 1889 : VI. törvényczikk 14. §-ában foglalt összes egyéb feltételeknek és korlátozásoknak érvényben tartásával szavaztatik meg. Most már ha nézzük ezen hivatkozott törvényszakaszt, meg méltóztatnak róla győződni az első szempillantásra, hogy annak csak egy kis része az, a mit hatályban tartunk, a többi pedig mind anakronizmus, mert fenn sem tartható. A 14. §. első bekezdése pl. arra vonatkozik, hogy tiz éven belül az ujonczlétszám mindenkor a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján osztandó fel. Hát a következő 1903-ik évben — jobban mondva a múlt 1903-ik évben — már egy ujabb népszámlálás egyáltalán be nem következhetik. Ezen szakasz intézkedését tehát át nem vihetjük és fenn nem tarthatjuk; mert ez csak akkor volt helyén, midőn tiz évre volt az ujonczlétszám megállapítva és egy ujabb népszámlálás igenis lehetséges volt. Az első bekezdés tehát mint teljesen értelmetlen, fenn nem tartható. Jön a második bekezdés: »Az előbbi pontban megállapított ujonczlétszám tiz évre érvényes.* Ez ismét nincs fentartva, mert e törvényjavaslatban csak egy évre van fentartva, megállapítva az ujonczjutalék. Jön a harmadik: »Az 1880-ik évi deczember 31-én a monarchia mindkét államának területén foganatosított népszámlálás eredményeként jelenleg a magyar korona országaiból 42.711 ujoncz állítandó ki.« Ez ismét nincs megtartva, mert ma nem az 1830-iki népszámlálás eredménye áll előttünk, hanem az 1900-iki, és ennek alapján nem 42.711 ujoncz, hanem 44.076 ujoncz állítandó ki, tehát ez a bekezdés sem tartatik érvényben, Jön a negyedik bekezdés: »A közös hadsereg megállapított ujonczjutaléka csak akkor lesz kérdésbe vehető tiz év lefolyása előtt, ha ő Eelsége az illető felelős kormányok utján az ujonczjutaléknak emelését vagy leszállítását szükségesnek tartja.« Tehát tiz éven belül csak ugy lehet leszállítani vagy felemelni, ha arra nézve ő Eelsége kormánya előterjesztést fog tenni; de ez tiz évre vonatkozik, most pedig egy évre állapittatik meg a létszám, egy éves törvénynél tehát ezt sem lehet fentartani. A következő intézkedés, t. képviselőház, hogy a fentebbi határidő eltelte előtt köteles a kormány ujabb törvényjavaslatot, előterjesztem. Ez fentartatott, de azt a törvény szerkesztése következtében áttették a második szakaszba. Ezt az intézkedést tehát nem ez a szakasz tartja fenn. A következő pont igy szól: »A magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkinti ujonczjutalék hasonlólag 10 évi érvénynyel 12.500 főben állapittatik meg.« Minden uj intézkedés, a melyet ez a gallimatiász, a mit szakasznak neveznek, fentart, az összes egyéb feltételek és korlátozások épségben tartásának kifejezésével, mind elesnek, mert a 14. §. egyetlen bekezdését sem tartja fenn ez a szakasz, mert azok mind más intézkedésekre vonatkoznak, részint pedig hatályukat vesztették az idők lefolyása folytán. Csupán a legeslegutolsó tartatik fenn, az érvényben is van, a mely ugyanis a jutalék megadását ujabb törvény megszavazásától teszi függővé, azt pedig betették e törvénynek egy másik szakaszába. Ez mutatja, hogy oly ellenvetések, a melyeket erről az oldalról — ilyenkor megengedem, erősebb szemüvegen nézve a dolgokat terjesztenek a ház elé, igenis megszivlelést igényelnek; mert ha semmiféle ellenőrzést nem gyakorolnak a ház ez oldaláról, keresztül csúsznak ezek a javaslatok ugy, a mint vannak és akkor méltán tehet szemrehányást a t. előadó ur, hogy miért nem tetszett régebben megtenni 33*