Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-373
258 373. országos ülés Í9Ö4 január 12-én, kedden. nak ugy ezen nemzedékre, mint a jövő nemze dékek részére. S ime, midőn ezeknek a súlyát egyenkint kell megmérni, akkor odajő a miniszterelnök nr és azt mondja: Még a magyar kormány nincsen abban a helyzetben, hogy ebben a tárgyban csak tárgyalásokat is folytathatott volna az illetékes hatóságokkal! A miniszterelnök urnak egyik ilyen ígérete a magyar nyelvnek a katonai igazságszolgáltatásban való érvényesülése volt; hogy ő a magyar nyelvet ezen igazságszolgáltatás minden fórumán a magyar állam közjogi helyzetének megfelelően fogja érvényesíteni és ime kisült, t. ház, hogy ez csak mézes ígéret volt, a mely csak arra szolgált, hogy lekösse az erőket; lebilincselje Magyarországnak különböző áramlatait; azokat megszelídítse, visszatérésre bírja; de hogy azok tulajdonképen komoly tartalommal nem bírnak, (Ugy van! balfelöl.) az kitűnik lassankint itt az ő nyilatkozataiból. (Ugy van! balfélől.) Hogy lehetséges, t. ház, egy komoly politikai programmot előterjeszteni akár a képviselőházban, akár a szabadelvű pártban, akár az ellenzék előtt, a melyben jótállást vállal egy kormány az iránt, hogy azokban az ígéretekben komoly tartalom van, a midőn egy miniszterelnök hónapok óta azzal kénytelen jönni, hogy még az egész javaslat a magyar kormány kebelében van, ott tárgyalnak felette, és még csak szó sem lehetett arról, hogy az illetékes hatóságokkal megegyezés tárgyává tétessék? Ezekben minő komoly alap és minő érték van arra nézve, hogy az ilyen dolgokat mi politikai tényeknek és cselekményeknek alapjául elfogadjuk és azoknak irányául tekinthessük ? Ennek következtében értékteleneknek tűnnek fel előttünk mindezen ígéretek, és azok egyszerűen csak arra valók látszanak lenni, hogy, mint a lépes méz, megcsalják azokat, a kik talán hiszékenyebben gondolkoznak, a kik könnyebben meg hagyják magukat fogatni, talán egész jóhiszemüleg is az ilyen Ígéretek által, de a magyar történelemnek szomorú mesgyéin haladva, ezek sohasem bizonyulnak egyébnek, mint üres, hitegető ígéreteknek, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) a melyekben a nemzetnek komolyan bíznia és hinnie sobasem lehetett és a jövőben sem szabad. (Ugy van! balfelöl.) Nem a kormányok személyeihez és egyéniségeihez van fűzve az ilyen ígéretek értéke, mert azok a kormányok, még ha jóhiszemüleg vannak is — a mit nem is akarok kétségbevonni — ilyen hitegetések által ezeknek az ígéreteknek megtételére késztetve: ez Ígéretek a kormányoknak egyénisége és állása által garan tirozva nincsenek, mert a kormányok letűnnek, a kormányok megsemmisülnek, (Ugy van ! balfélől) az ígéretek pedig azután megvalósításra egyáltalában nem kerülnek. Ez a nagy katonai létszám, mely ebben a szakaszban foglaltatik, szükséges abból a őzéiből, hogy oly igényeket elégitsen ki a katonai hatalom, melyek Magyarország érdekeivel és államiságával ellentétben állanak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok most erre a kérdésre bővebben kiterjeszkedni, hiszen a legközelebb tárgyalandó ujonczmegajánlási javaslat alkalmat fog nyújtani mindnyájunknak, hogy behatóan foglalkozzunk ismét ezekkel a kérdésekkel; de már most is aggodalommal látom azon jelenségeket, hogy Magyarországnak és Ausztriának katonai készültsége milyen czélokra akar igénybe vétetni. A külügyminiszternek tegnapi nyilatkozata is az osztrák delegáczió külügyi albizottságában egész leplezetlenül tárja fel, hogy megállapodás történt arra nézve, hogy Maczedóniában nemzetközi beavatkozást fogunk keresztülvinni az ottani viszonyok szanálására. Hogy itt fait accomplit val állunk szemben, arról meggyőződhetünk a külügyminiszter ur e szavaiból: »Törökország egymagában képtelennek bizonyult arra, hogy valami komolyat véghez vigyen. Eltökéltük magunkat arra, hogy magunk teszünk intézkedéseket és az aktívabb ellenőrzést veszszük foganatba. Az ellenőrzési intézkedések végrehajtására kétévi határidőt vettünk kilátásba, hogy a dolognak ne legyen az a látszata, mintha mi Maczedóniát zár alá akarnók venni, Maczedóniára ez a közös ellenőrzés két évre akként van tervbe véve, hogy akkor az ellenőrző közegek visszavonulnak, mig természetesen az általános felügyelet fenmarad. Bizonyos pontokon az ellenőrzést még két év után is továbbra is fogjuk gyakorolni, és pedig a pénzügyi szolgálat terén és a menekültek hazatelepítését illetőleg és igy tovább«. Tehát Magyarország törvényhozásának minden megkérdezése nélkül a mi külügyi kormányzatunk a katonai szervezettel egyetértőleg elhatározta, hogy aktiv beavatkozást fog létesíteni egy másik állam ügyeinek rendezésébe. Hogy ezek esetleg milyen komplikáczíókat fognak előidézni az országra nézve és az általunk ma megszavazandó és megállapítandó ujonczlétszámot mily mértékben fogják nem az ország érdekében, de az ország érdekei ellenére felhasználni: (Ugy van! Ugy van! balfélől.) ezt a perspektíva eléggé szemünk elé tárja. Elsősorban jönnek az ilyen annektálásokkal, mint ellenőrzéssel, mint financziális és más beavatkozással, mint rendcsinálással; azután jön egyszerűen az annektálás, a mint Boszniában történt, és végre azon területeknek okkujsálása és a két államhoz való csatolása, a mint azt már szintén láthattuk. Ebben, még ha helyes, jogos és az ország érdekeinek megfelelő volna is, csak akkor volna szabad definitív álláspontot foglalnia egy alkotmányos kormányzatnak, épugy a külügyminisztériumnak is, ha előzőleg alkotmányos felhatalmazást kapott az államoktól arra nézve, hogy ezen misszióját jogában és szabadságában áll megtenni. E nélkül alkotmányellenes és a parlamentáris ekekkel is teljesen ellentétben áll, de Magyarország érdé-