Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés ÍQOé január 12-én, kedden. 257 Eddig, ^fájdalom, azt tapasztaltuk, hogy igy is történt. És hogyha a mi parlamenti életünkben megakadás mutatkozik, s hogyha vannak, a kik ennek a parlamenti életnek betegségeit konstatálják, akkor ezeket főképen arra lehet visszavezetni, hogy ebben a parlamentben egyáltalában a kölcsönös eszmecsere, az egymás kapaczitálása nem tud érvényesülni, hanem ha itt akár jobb szöveg, akár közjogi kifejezések helyesebb használata, akár mondatszerkezeti javítások tekintetében valami más inditványoztatik, mint a mit a bizottság előterjesztett, azt a t. túloldal mindig vakon visszautasítja, mert minden kritika nélkül elfogadja azt, a mit a véderőbizottság eléje terjesztett, (Úgy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen a parlament nem arra való, hogy egy bizottságnak minden ilyen előterjesztését vakon akczeptálja, s az a bizottság is, különösen katonai tárgyú javaslatokkal szemben, állandóan a legnagyobb figyelmetlenséget és a kritikának legmesszebbmenő hiányát tanúsítsa. Ha a t. előadó ur azt akarja kifejezni, hogy az én határozati javaslatom, vagy azon határozati javaslatok, a melyeket t. barátaim erről az oldalról benyújtottak, nem egyeznek meg azzal a szövegezéssel, a mely a törvényjavaslat első szakaszában látható, hát ezt én magamra nézve csak hízelgőnek mondhatom el, mert a közjogi és a nyelvtani tudatlanságnak és műveletlenségnek akkora fokát nem szeretném tanúsítani, a milyet tanúsított aZ. cl- JK1 ezen 1. §-t megszövegezte. De, t. ház, az előttünk fekvő többi határozati javaslat sincs ellentétben a törvényjavaslat 1. § ával, még szerkezetileg, formailag sem, mert hiszen Molnár Jenő és Szederkényi Nándor t. képviselőtársaim határozati javaslatai egészen más és egészen önálló határozatok hozatalát kívánják provokálni. Az a határozati javaslat ugyanis, a melyet Molnár Jenő t. képviselőtársam benyújtott, épen egy olyan határozatot kíván kimondatni a házzal, illetőleg e ház többségével, a mely határozati javaslatban foglaltak még néhány héttel ezelőtt benne voltak a szabadelvű párt által kiküldött kilenczes bizottság elaborátumában, tehát azon bizottság munkálatában, a mely a t. többség legtekintélyesebb vezető férfiaiból állott, kik a túloldal politikai gondolkozását és felfogását bizonyára a leghelyesebben és a legközelebbről ismerték. Ha tehát ezen urak egy pártprogrammot akartak megszövegezni azzal a rendeltetéssel, hogy az a párt által elfogadtassák, annak pontozataiba bizonyára olyan kívánalmakat foglaltak össze, a melyekről legjobb meggyőződésük szerint hihették, hogy azokat az egész párt el fogja fogadni. És én azt hiszem, a párt el is fogadta volna az egész programmot ugy, a mint ez a bizottság azt megszövegezte, ha nem jött volna gróf Tisza István miniszterelnök ur azon inditványnyal, hogy a 4-ik pont c) alpontjából kimaradt KBPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI KÖTET, ez a passzus (olvassa): » . . . ugy, hogy megfelelő átmeneti idő után a magyar honosra nézve a magyar nyelv tudása a tiszti kinevezés kötelező alapfeltétele legyen.« Kétségtelen, t. képviselőház, hogy akkor, a mikor magyarrá igyekeztek tenni a katonai tisztképzést, azon kimondott czélzattal, hogy a megfelelő idő után megállapítható legyen az a tétel, hogy magyar honos csak akkor lehet tiszt a magyar hadseregben, ha magyarul tud: ez mindenesetre legszerényebb mértéke volt a nemzeti követelésnek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én mai napig is meg vagyok győződve arról, hogy a t. túloldalon nincs senki, a ki ezen elv kimondásának a maga jószántából opponálni akarna. 8 mégis a miniszterelnök ur kívánságára ezt a pontot kihagyták. De vájjon megváltozott-e t. képviselőtársaim véleménye, gondolkozása és _ felfogása az által, hogy ez a pont kimaradt? Én azt hiszem, hogy nem. Már csak nem annyira ingadozók és nem annyira férfiatlanok azon az oldalon ülő t. képviselőtársaim, hogy meggyőződésüket máról-holnapra el tudják ejteni! Azt megengedem, hogy ennek hangsúlyozását bizonyos szempontokból nem kívánták, de hogy letettek volna erről, ezt még én sem akarom feltenni. Ha tehát ez a gondolat benne volt a szabadelvű párt által kiküldött bizottság programmtervezetében, és igazán csak egy hajszálon múlt, hogy párthatározattá nem emeltetett: miért ellenkeznék ennek a kimondása a véderő-bizottság felfogásával és álláspontjával? Miután tehát egyetlenegy ellenvetéssel sem találkoztam, a mely különösen az általam indítványozott szöveggel szemben felhozatott volna; miután senki sem győzött meg engem arról, hogy ez a szöveg mást fejez ki, mint a törvényjavaslat 1-ső §-a, vagy hogy azt a gondolatot kevésbbé helyesen fejezi ki: ennélfogva én elleninditványomat fentartom (Helyeslés balfelöl.) és kérem annak elfogadását, azzal a megjegyzéssel, hogy most már mindenesetre az a kérdés, hogy vájjon az általam indítványozott szöveg, vagy pedig az eredetileg javas latba hozott 1-ső §. szövege fogadtatik-e el, igazán csakis ízlés dolga lehet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: A zárbeszédek során Holló Lajos képviselő ur következik. Holló Lajos: T. képviselőház! (Ralijuk! balfelöl.) A midőn tegnap a t. miniszterelnök ur szavait hallottam, eszembe jutott az az olasz közmondás, hogy »a kinek nincs pénz a zsebében, annak legyen méz az ajkán«. A t. miniszterelnök ur idejött kormányra való megbízásokkal, lecsillapítani ezt a nagy nemzeti küzdelmet, a mely széles hullámokban az egész közvéleményt magával ragadta és mi valamenynyíen azt hittük, hogy az ő zsebében ott vannak azok az érmek, a melyekkel ő meg fogja váltani ezen küzdelmet a nemzettel szemben; hogy igazi értékeket hozott, a melyek valódi becscsel bir33