Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

256 3"/3. országos ülés l90í január 12-én, kedden. elleninditvány okkal szemben a véderő-bizottság szövegezésében fogadja el a törvényjavaslat első szakaszát és pedig az ő szavai szerint csakis abból az indokból, mert a beadott elleninditványok és határozati javaslatok valamennyien a véderő-bizottság álláspontjával merőben ellenkeznek. Az előadó urnak ezen kijelentése nem felel meg a tényeknek, másodsorban pedig ez nem is képez indokot. Hogy nem felel meg a tényeknek, rámutatok arra, hogy pl. Ugron Gábor t. képviselőtársamnak a határozati javaslata, épen ugy, mint az én határozati javaslatom, nemcsak hogy nem ellenkezik a törvényjavaslat 1. §-ának tartalmával, hanem mindaketten ugyanazt akartuk kimondatni, a mi a törvényjavaslat 1. §-ban foglaltatik, csakhogy közjogilag is, politikailag is, mondatszerkezetileg is helyesebben. Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatára azt mondhatta volna az előadó ur, hogy a véderő-bizottság nem tudja máskép megszövegezni ezt a paragrafust. Ez egy indok lett volna. De az én elleninditványommal szemben még ezt sem mondhatta volna, mert én egy kész szövegezést nyújtottam be és azt ajánlottam elfogadásra. Ha tehát a t. előadó ur szerint ezt a szövegezést nem lehet elfogadni, akkor jobbat kellett volna neki ajánlani. Azt hiszem, a ki egy kicsit tud magyarul és járt annyit iskolába, hogy közjogot és mondatszerkezettant is tanult, meg fogja találni a különbséget a törvényjavaslat 1. §-ának szövegezése és az én szövegezésem között. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam ezt az 1. §-t, mert meg vagyok győződve, hogy vannak itten olyan t. képviselőtársaim, a kik talán még nem olvasták, mert különben lehetetlennek tartom, hogy elfogadják. Ez az első paragrafus igy hangzik (olvassa): »A véderőről szóló 1889. évi VI- törvényczikk 14. szakaszának első bekezdésében foglalt és az 1889. év óta külön törvények által évrőlévre, legutóbb az 1892. évi I. törvényczikk által az 1902. év végéig kiterjesztett, illetőleg fentartott azon rendelkezés, a mely a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalékot a monarchia két államára nézve 103.100 főben állapította meg s ugyanezen szakasz ötödik bekezdésében, valamint ezzel megegyezőleg a honvégségről szóló 1890. évi V. törvényczikk 3 ik szakaszában foglalt rendelkezés, a mely a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkénti ujonczjutalékot 12.500 főben állapította meg, az 1889. évi VI. törvényczikk 14. szakaszában foglalt összes egyéb feltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyásával, az 1903. év végéig kiterjesztetik, illetőleg fentartatik. A közös hadsereg és haditengerészet számára fentebb megállapított ujonczjutalékból az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az 1900. évi deczember 31-én foganatosított népszámlálás eredménye alapján eszközölt-felosztáshoz képest és az 1893. évi I. törvényczikk 1. §-ának megváltoztatásával, a magyar korona országaiból 44.076 ujoucz állítandó ki.« Azt hiszem, első hallásra senki sem tudná megmondani, hogy ez a szakasz tulajdonképen mit rendel. Rámutattam tegnapi felszólalásomban arra is, hogy mennyi olyan kifejezés van ebben a szakaszban, a mely ellenkezik a mi közjogunkkal és politikai gondolkodásunkkal. Azt hiszem, ilyen kifejezéseket, mint »közös hadsereg«, »monarchia«, >magyar korona országai*, önök sem helyeselnek ott a túloldalon. De ha nem mondatszerkezetileg és nem közjogilag akarnék kifogásokat tenni, olyan kifejezések is vannak itt, a melyek kétségen kívül helytelenül fejezik ki a gondolatot, igy pl.: »a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges*. A mi törvényünk nem ugy ismeri az ujonczmegállapitást, illetve megajánlást, hogy a hadsereg »fentartására«, hanem a hadsereg »kiegészitésére« szükséges. A ki törvényeket fogalmaz, miért nem használja azt a kifejezést, a mely az alapvető törvényben benne van ? Az ujonczok a hadsereg kiegészítésére szolgálnak és nem a hadsereg fentartására. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezzel szemben én igazán csak a törvényhozás reputácziójának akartam szolgálatot tenni, a midőn kísérletet tettem arra, hogy ezt a szakaszt ugyanazon gondolat kifejezésével, mindazon rendelkezések belefoglalásával, a melyek abban bennefoglaltatnak, világosan és röviden megfogalmazzam; de természetesen kihagyjam belőle azt a sok mindenféle hivatkozást, a melynek lehet helye az indokolásban, de nem lehet helye magában a törvényben. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezért hoztam javaslatba a következő szöveget (olvassa): »Az összes hadsereg és haditengerészet kiegészítésére szükséges egyévi ujonczjutalék Ausztria és Magyarország két államára nézve együtt 103.100 főben, a m. kir. honvédség kiegészítésére szükséges egyévi ujonczjutalék 12.500 főben állapittatik meg az 1903. évre.« Azt hiszem, ebben benne van minden, a mi ebben a szakaszban lényeges; ez magyarul, világosan, érthetően van mondva és ez a közjog semmiféle kifejezésébe, rendelkezésébe, vagy terminológiájába bele nem ütközik. Ezzel szemben egyszerűen csak odavetni azt, hogy méltóztassék mellőzni az összes határozati javaslatokat, mert azok a véderő-bizottság álláspontjával ellenkeznek, igazán nevetséges dolog. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen engedelmet kérek, az a véderő-bizottság nem valami olyan csalhatatlan fórum, hogy ha valami annak álláspontjával ellenkezik, azt a ház már el ne fogadja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hisz ebből természetesen az következnék, hogy ennek a háznak mindent meg kell szavazni, a mit a véderő-bizottság elébe terjeszt.