Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 19üb január 12-én, kedden. 255 triával szemben, a mely létszám tekintetében aránylag kisebb terhet képvisel, tehát gazdasági vesztesége is kisebb, másrészről pedig az ő haszn tiszti létszámot tekintve, hasonlithatlanul előnyösebb a miéEknél. Különösen a tiszti létszám, a mint kifejezik magukat, magyarok hiányában nem volt betölthető. A tiszti létszámnak ránk eső részét osztrákok töltik be, tehát a létszámnak nyereséges részét a maguk számára elkaparintják, (Ugy van! halfelöl.) nekünk pedig itt hagyják a legénység létszámának munkahasznából ránk nehezedő terhet és veszteséget: ez nem arány, sem nem helyes quóta, de nem is az a rendszer, a melynek fentartását mi megengedhetőnek tartanok. Ennek a rendszernek fentartása tehát ránk r.ézve nemcsak igazságtalan, a legénység számát tekintve nemcsak méltánytalan, hanem gazdaságilag is a legsúlyosabb és a leghelytelenebb. Ne méltóztassanak tehát nagyon felületesen tekinteni a mi küzdelmünkre. A mi küzdelmünk czélja az, hogy mindezeket alapjában, lényegében megismertessük, a kormány elé tárjuk. Igaz, hogy erre azt mondja, hogy felesleges, mert ezt meg nem hallgatja, erre rá sem hederít. Tudjuk mi azt, de mi az ország közvéleményét akarjuk felvilágosítani, (Ugy van! halfelöl.) hadd lássa az ország, hogy ezen mai hadrendszerből ezen a téren is milyen óriási kár háramlik rá, hogy abból, hogy a kaszárnyákban 140.000-nyi legénységünk van lekötve, milyen óriási munkaveszteség származik, a melyet én évi 28 millió koronában számitottam ki, míg az osztrákok vesztesége ez irányban alig 30 — 32 millió. Tehát ez is aránytalanság. (Ugy van! balfelöl.) Hallgat ezekre a kormány? Nem hallgat, hiszen előtte nem a nemzetnek érdeke, hanem azon érdek lebeg, hogy a bécsi katonai intéző ségnek eleget tegyen. (Ugy van! balfelöl) Ez a kormány minden törekvése, minden igyekezete. Ez a kérdés nem a nyelv kérdése, hanem a gazdaságnak legfontosabb kérdése, (Ugy van! balfelöl,) a mely Európát ma legbehatóbban foglalkoztatja. De nálunk hallgatnak önök némán mindenre, nem veszik észre, hogy évenkint mily súlyos veszteségeket szenvedünk ez által. Számítsák ezt ki 30 esztendőre: kimondhatatlan százmilliók azok, a melyeket az ország kárára ez alapon elpocsékoltak, azt lehet mondani, hogy a közgazdaságtól elraboltak. (Ugy van! halfelöl.) És még azt mondják, hogy ne r

hányjuk a falra a borsót, hallgassunk már el. Am hallgassanak önök, mi nem fogunk hallgatni, amig csak egy pont is van, a melyet mi sérelmesnek, igazságtalannak tartunk a nemzet érdekére nézve, (Ugy van! hal felöl.) A békelétszám megállapítására kértem, hogy adjon be a kormány javaslatot; nem is válaszolt rá. Azt mondja, minek erre válaszolni. Ugy sem tudna, mert hiszen ha a katonai bíráskodás nyelve most képezi tanácskozás tárgyát a magyar kormány kebelében, akkor a békelétszámnak ilyen vagy amolyan kérdése a magyar kormány kebelében még tárgyalás alapját sem képezi. Ez még ott van Bécsben. Hogy mi lesz, ehhez a magyar kormánynak szava nincs, mert hiszen a kérdés nem ugy forog fenn, hogy ezt nemzeti érdekből alaposan oldjuk meg, hanem a kérdés ugy áll a magyar kormány előtt, hogy meg kell oldani a bécsi katonai intózőség követelménye értelmében. Hogy minő kár származik ebből miránk és milyen óriási haszon hárul ebből velünk szemben Ausztriára, arra a magyar kormánynak a legkevesebb gondja van. Ha gondja volna és tehetné, akkor előállana és kijelentené mindezeket itten. De nem teszi, mert nem teheti. Hiszen ha ezeket mind kijelenti, akkor van jogosultsága arra, hogy már most hallgassuk meg és ha az ő érvei súlyosak lesznek, hogy akkor minekünk itt ezen a helyen ezekkel az okoskodásokkal többé megállani nem lehet, Ha tehát önök megnyugtatást keresnek az országban, ám keressék az igazi érvek előadásában, de azzal, hogy hallgatnak, nem *ognak segíteni a bajon, mert hogyha mi esetleg majd el is hallgatunk, ha kimerülünk, azért ne hígyjék, hogy ezzel már az egész dolog rendben lesz. Rendben lesz talán egy pillanatig, de a sérelmek folytonosan érlelődnek, (Helyeslések a szélsőbal oldalon.) azok a tövisszurások, a melyeket a nemzet testén tettek, kezdetben talán nem oly fájdalmasak, de a maguk helyén sebekké lesznek, azok gennyedésbe mennek, azok mind jobban terjednek és azoknak a következménye volt azután, hogy a múltban a nemzet elkiáltotta magát, hogy »sebeim fakadoznak!« Ne hagyják tehát azokat idáig terjedni, hogy azoknak ne kelljen majd a jövőben fakadozniok. Ennek óhajtjuk mi útját állani, ezért küzdünk, hogy meggyógyítsuk a nemzet sebeit, hogy behegeszszük azokat és hogy a nemzet azután ép testtel és ép lélekkel teljesíthesse a maga kötelességeit és azon hivatását, a mely hivatás rá a Duna völgyében vár, (Helyeslések a szélsőbaloldalon,) Ezeket akartam határozati javaslatom indokolására elmondani és újra ajánlom azt a t, háznak elfogadásra. (Helyeslések a szélsőbaloldalon J Elnök: Következik Okolicsánji képviselő ur zárszava. Okolicsányi Lászlő: T. képviselőház! A mikor benyújtott elleninditványom indokolása czéljából a zárszó jogával élek, tulajdonképeni feladatomat az képezné, hogy foglalkozzam első sorban azokkal az ellenvetésekkel, a melyeket az ellenindítványommal szemben a t. túloldalról felhoztak. Minthogy azonban ilyen ellenvetést egyáltalában nem hallottam, kénytelen vagyok csak azzal az egy nagyon is sovány megjegyzéssel foglalkozni, a melyet az előadói székből az összes beadott elleninditványokkal szemben a t. előadó ur odavetett. Az előadó ur ugyanis arra kérte a t. házat, hogy az összes beadott