Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

20 364. országos ülés 1903 Ion.) Tulajdönképen, az késztetett engem felszólalásra, hogy kimulassam azt, hogy a magyar nyelv jogáért vivott harcz e határozati javaslattal be nem. fejezhető, e határozati javaslat annak eredménye nem lehet, mert ez a határozati javaslat lényegében nem más. mint a t. szabadelvű párt és a t. kormány katonai programmjának 8-ik pontja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) E határozati javaslattal tehát először azért kell foglalkoznom, mert nem elégit ki, másodszor pedig azért, mert Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam helyezte kilátásba, hogy ezt a határozati javaslatot az ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a megajánlás feltételeként fogja beterjeszteni. A kérdés az, hogy az összes hadsereg magyar részében a német nyelv használata állapot-e vagy jogosság; de az engem különösen aíért nem elégit ki, mert jogátruházást képez, és elfogadásának — a mint bizonyítani fogom — következménye lesz az, hogy csakis az 1867. évi XII. törvényczikk 11. §-ának megváltoztatásával követelheti a nemzet a magyar nyelv jogának a hadseregben való érvényesítését, nem pedig e nélkül. A már egy év óta folyó katonai vitát én a nemzet harczának tekintem a magyar állam államiságáért, állami nyelveért, zászlajáért, jelvényeiért és czimereórt. Harcz volt ez, t, ház, és harcz is marad a magyar nemzet szuverenitásáért. Nem uj harcz ez; évszázadokon keresztül meg-megujuíó harcza volt ez a nemzetnek az uralkodóház törekvései ellen, a mely államiságunkat és alkotmányunkat letiporni, megsemmisíteni törekedett. Az osztrák katonai diktatúra által felújított harcz volt ez, a midőn az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslat benyújtásával a magyar nemzettől ismét ujabb terheket követelt az osztrák katonai diktatúra. Ezzel szemben védelmi harczát vivta a nemzet nyelvének jogáért, államiságáért. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E harcz közjogi részét és ütközőpontját az a kérdés képezte, hogy az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ába be lehet-e magyarázni a magyar hadsereg, mint az összhadsereg kiegészítő része szolgálati nyelvének meghatározási jogát, vagy sem. (Ugy van! balfelöl.) Azon kérdés eldöntése képezte a diskusszió tárgyát, hogy jogállapot-e a magyar hadseregben, mint az összhadsereg kiegészítő részében a német nyelv használata, vagy csak tűrt, tényleges állapot, . . . Molnár Jenő: Visszaélés! Mukits Simon :. . . a mely legitimálva nincs; a melynek törvényes gyökere másban, mint a királyi hatalomban nincs, mert egyáltalában nincsen törvény, a mely kifejezetten vagy csak hallgatagon is, közvetve vagy közvetlenül a magyar hadseregnek, mint az összhadsereg kiegészítő részének vezényleti és szolgálati nyelvévé a németet tenné; de nincsen törvény, a mely ő Felségét feljogosítaná, hogy határozza meg a deczember z8-án, hétfőn. ! magyar hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvét. És ha nincsen törvény, ha ő Felsége az | 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában ezt a jogot nem nyerte, én abban a meggyőződésben és hitben vagyok, hogy a magyar hadseregnek nyelvét németté nem a magyar király tette; mert ha a magyar király tette volna németté, akkor esküszegést követett volna el, — én pedig a magyar királyról esküszegést feltételezni nem akarok — tehát csakis az osztrák császár tehette. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Kérdés tárgyát képezte a lefolytatott tizenkét hónapi vitában, hogy van-e létjogosultsága a német nyelvnek az egész hadsereg kiegészítő magyar részében vagy nincsen. Kérdés és vita tárgyát képezte és közjogi ütköző pontját a 12 hónapi harcznak, hogy mi a tartalma az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának. Az én közjogi meggyőződésem az, hogy a nemzeteknek két elidegeníthetetlen joguk van, ha azok államoknak tartatnak és ha igényt tartanak az államiságra és nem taríománjd állásra. Az egyik elidegeníthetetlen joga a nemzeteknek a területfensőségi jog, a másik a nyelv joga. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Sem az egyik, sem a másik felett a nemzetek nem rendelkezhetnek, s így a magyar nemzet sem rendelkezhetik nyelve felett, mert ha a felett rendelkezik, nemzeti szuverenitását semmisiti meg. B. Kaas ívor: Ez is isteni jog! (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mukits Simon: Hisz a nemzetek épen nyelvük szerint vannak egymástól elkülönítve és az államiságnak egyik attribútumát képezi a nemzeti nyelv jogának érvényesítése az állami élet minden ágazatában, Ha a nemzeti szuverenitás, ha a nyelv joga a nemzet elidegeníthetlen jogr, akkor arról le nem mondhat, azt át nem ruházhatja még királyára sem. De a nemzet nyelve feletti rendelkezési jogáról le nem mondott sem az 1867 : XII. t.-cz. 11. § ában, mint később majd rátérek, azt királyára át nem ruházta, sem más törvényben, sőt ellenkezőleg, vannak régi törvényeink Mária. Terézia, II. Lipót, I. Ferencz korából, a hol kifejezetten az ország ügyei és dolgai intézését illetőleg elrendeltetik, hogy azok magyar nyelven végeztessenek. Nevezetesen II. Lipót alatt hozatott az 1790. évi XVI. t.-cz., a melyben az foglaltatik, hogy nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassák, a magyar nyelv pedig megtartassák. Hanem a legeklatánsabb példa az 1808. évi Il-ik t.-czikk, a mely világosan rendeli, hogy a felkelő seregben a vezénylet, a jelentések és parancsok csak magyar nyelven történjenek. De hivatkozom a történelemre. Magyar nyelvű hadseregek védték meg az uralkodóháznak a trónját. Annak a kérdésnek az eldöntése tekintetében, hogy az 1867: évi XII. törvényczikkben ő Felségére, a magyar királyra a magyar nemzet által átruházott nemzeti alkotmányunk alapelve szerint a nemzeti jogok és ha-