Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

372. országos ülés 190k január 11-én, hétfőn. 237 óráig talán ragaszkodniuk kell ahhoz, mert érdekeiket megvédelmezi, de a jövőben talán jő egy másféle állami szervezet, a mely már megtagadja magának az államnak alapkarakterét, tehát az a hűség, a melylyel viseltetett, támaszát vesztette; hogy neki sokkal helyesebb más irányzatban, különösen az osztrák katonai irányzatban keresni jövendőjének biztosi tékáit és sokkal helyesebb az ez irányban való hűségét demonstrálni, nem pedig a magyar fajhoz való ragaszkodással, a magyar nemzethez való hozzásimulással fejezni ki az ő gravitácziója minden fenforgásának lehetőségét, a mely lelkében még él. Magyarországon tehát egészen ellenkező utón és módon lehet elérni ezt a czélt és kérdés, vájjon Ausztria területén belül csak ez az ut-e az, a melyen a nemzeteknek kifelé való gravitáozióját meggátolni lehet. Az ottani históriai nemzetek közül csak a cseh nemzet jöhet tekintetbe. Nem hiszem, hogy a szegény lengyel nemzetnek külső gravitácziója lehetne, hiszen örülhet, hogy nemzeti egyéniségét meg birja egy ilyen védett területén óvni, a hol legalább az üldözésnek és faji sajátságai letörésére irányuló törekvésnek nincsen annyira kitéve, mint abban a másik két államban, a hova többi részei jutottak. A lengyel nemzetnél tehát nem lehet külső gravitáczióról beszélni, csupán csak a nagy cseh történelmi nemzetnél. E gravitáczióval szemben a dinasztia és a monarchia védelmet keres a hadügyi szervezetben. De vájjon a cseh nemzet gravitácziója terjed-e azon a mértéken túl, hogy ha a cseh nemzet nem birja a Habsburgok uralma alatt ebben az állami szervezetben kifejteni az ő nemzeti egyéniségét, akkor talán keres nemzetközi összeköttetéseket, a melyekkel ezt a czélját eléri; de ha a maga részére biztositva látná egyéniségének nem elnyomását, történelmi jogainak nem eltiprását, hanem azt, hogy ő a Habsburgok trónja és uralma alatt történelmi egyéniségét kiépítheti, akkor abban az állami szervezetben nem szerepelne, mint olyan elem, a mely a kifelé való gravitálásban keresi a maga biztonságát, jövendőjét, jólétét, hanem a Habsburg-ház jogara alatt konszolidált nemzetté válna. Ha ugy Ausztriában, mint Magyarországon helyes kialakulást nyernének az állam rendjei, Magyarországon a nagy magyar nemzeti államnak és jogainak elismerésével és kiépítésével, Ausztriában pedig a történelmi nemzeti jogok kellő tiszteletével: ezen esetben ezen nagy katonai erő, a melyet a két állam most a dinasztia kívánalmai szempontjából kénytelen fentartani, nem volna ilyen mórtékben szükséges, hanem mindkét államnak és nemzetnek biztonsága sokkal nagyobb mértékben volna garantirozva, mint jelenleg. (Ugy van! bal felöl.) Az a konkurrenczia, a mely Közép-Európa államaiban, a világ gunyjára u. n. hármasszövetségben — mintha bizony ez a mi szövetségünk lenne, — köztünk és a másik két állam közt a katonai erők fokozására rettenetes versengésben nyer kifejezést . , . (Halljuk! Halljuk! balfelül.) Bartha Miklós: Csendesebben társalogjanak a t. képviselő urak odaát! Elnök: A képviselő urak kellő csendben vannak ! Holló képviselő ur minden szava érthető! Bartha Miklós: Ugy látszik, az elnöki székbe hallatszik! (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni! Bartha Miklós: Nem vitatkozom . . . Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne feleseljen az elnökkel. Bartha Miklós: Én csak felvilágosítottam az elnök urat. (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Nem szorultam senki felvilágosítására. Bartha Miklós: De ha nem hallja az elnök ur! Elnök: Bartha képviselő urat ezennel rendreutasítom ! (Helyesléi jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Meg van mentve a tekintély. Bartha Miklós: Csendet keíl csinálni, nem rendreutasítani az embert! (Zaj.) Holló Lajos: Ez a hármas szövetség a mi katonai erőnkre egyetlenegy szempontból folyik be, t. i. annak fokozására. Hogy bennünket ez a szövetség bármely irányban védelemben részesítsen, hogy biztonságunknak nagyobb garancziáját képezze, azt senki sem hiszi és annál kevésbbé mondhatja komolyan, mert ugyan hogyan számithatnánk arra, hogy bennünket megvédelmezzen — és ugyan ki ellenében? — akár a nagy Németország, akár pedig az Olasz királyság fegyvere. Ezek mind felesleges dolgok és csak arra valók, hogy hadírendbe állítsanak bennünket is a nagy német eszmének a védelmére, a melynek szövetséget kellett keresni Ausztria-Magyarország szövetségében, hogy megtarthasson olyan birtokokat, a melyeknek megtartását csakis ilyen szövetségek garantálják. (Ugy van! balfelöl.) Mi tehát ebben a német szövetségben egy természetellenes sarkantyút kaptunk, a mely folytonosan ösztönöz bennünket, hogy hadierőnket emelve, méltók legyünk ahhoz a nagy, feszültségben lévő, a revanche-tól tartó államhoz, a melynek helyzete egészen más Európa piaczán azon jogellenes állapotnál fogva, a melyben ő most áll egy másik nemzettel szemben. Hogy ez az állam szövetségünk folytán minket csak katonai erőnk fokozására kényszeritsen, ez olyan naiv és indokolatlan ránk nézve, a melyet sokáig eltűrni nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) Nem azt akarom ebből deriválni, hogy vájjon a hármas-szövetség, a melyet a kormányok szuggeráltak a pártoknak és a pártok szuggeráltak sajtójuk által sok ideig a nemzetnek, helyes-e, vagy nem helyes. Abban az irányban semmi esetre sem helyes, hogy bennünket nagyobb katonai terhek viselésére kényszerit. De nem ezt