Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

372. országos ülés WOí január 11-én, hétfőn. 229 elleninditványt szándékozom benyújtani éa ennélfogva azt hiszem, hogy az igen t. képviselőház meg fogja engedni azt, hogy ezt az elleninditványt azokkal az érvekkel, indokokkal és azzal az eszmemenettel indokoljam meg, a melyet annak indokolására a leghelyesebbnek tartok. Az egyik momentum, a melyet én kiemelni szándékozom, az, hogy a mikor a t. túloldal, most már egész láthatóan és világosan elhagyta a 67-es alapot, elhagyta pedig azért, mert már azt a nomenklatúrát is, mely a 67-es törvényekhez fűződik, száműzi azon alkotásokból, a melyek itt a törvényhozás termében létrejönnek és igy, mikor az egész ország előtt világosan áll, hogy az a párt, mely magát 67-es alapon állónak mondja, ezt az alapot immár teljesen elhagyta és egy harmadik, eddig még ismeretlen és névvel nem biró alapra tért át, akkor mit- látunk ? Azt, hogy a mikor erről az oldalról kísérletek történnek arra nézve, hogy a t. túloldalt, a kormánypártot és magát a kormányt .visszavezessük arra az alapra, kísérletek történnek arra, hogy a helytelen, közjogba ütköző nomenklatúra helyett a magyar álláspontnak, a magyar közjogi alapnak megfelelő helyes nomenklatúra alkalmaztassák: akkor a t. túloldal, élén a kormánynyal, mereven elzárkózik ezen jóhiszemű és jóindulstu kísérletek és törekvések elől. Hiszen mi, a kik 48-as alapon állunk, ebben a vitában, látva ezeket a hibákat, látva a lejtőn való lecsúszást, a küzdelem foylamán elhagytuk ezt az alapot és arra az álláspontra állottunk, a melyet állítólag önök foglalnak el. Mikor egy ellenzéki párt ily nagy áldozatot hoz, mikor jóakaratot és közeledést tanúsít, a mikor, mint a czimvitánál láttuk, az átalunk benyújtott határozati javaslatok egész sorozatában úgyszólván lépésről-lépésre közeledtünk az önök álláspontjához azért, hogy a mennyit csak bírunk, a magyar helyes közjogi álláspont számára megmentsünk, akkor a nélkül, hogy érveink, állításaink megczáfolása még csak meg is kiséreltetett volna, azt látjuk, hogy hiába minden beszéd, hiába minden igyekezet, minden jóakarat és minden jóhiszeműség, mert szuverén gőggel, szuverén megvetéssel térnek napirendre azok felett az igen fontos dolgok felett, melyeket mi felhoztunk. Sokat panaszkodnak önök, hogy ez a parlamentarizmus beteg. Hiszen ha beteg ez a parlamentarizmus, annak eredendő oka semmi egyéb, mint épen a kormányon lévő pártnak és magának a kormánynak hosszú időn át tanúsított magatartása, az a merev elzárkózása, a mely czáfolatlanul hagyja az ellenzéki oldalról elhangzott érveket és beszédeket, de azokat egyszerűen leszavazza. Én azt kérdem: miért nem állott itt fel a t. miniszterelnök ur, vagy a honvédelmi miniszter ur, vagy a t. kormánypártnak bármelyik tagja és vagy megczáfolta volna érveinket, vagy kimutatta volna hamis voltát annak, mikor mi itt a törvénykönyvet felütöttük és annak kifejezéseire utaltunk; vagy pedig ha ezt nem tette, kereste volna a meggyőző pontot, kereste volna az egymás megértésére és az ellentétek kiegyenlítésére alkalmas pontot. (Ugy van! balfelöl.) A kormánynak és pártjának ez a merev magatartása, a mely azzal a franczia közmondással tart: »Vous parierez, messieurs, nous voterons« : »csak beszéljenek uraim, mi majd szavazunk*:, — idézte fel a parlamentarizmusnak mai betegségét; de igazolja is a mi mostani küzdelmünket, igazolja azt, hogy minekünk még ma sincs okunk és jogunk eltérni azon bizonyos extrém eszközök alkalmazásától, melyek a t. túloldal és a t. kormány magatartása folytán egyedül lehetségesek, és egyedül képesek a mai parkmenti viszonyok között eredmények elérésére, A másik momentum, a melyre én itt ráutalni akarok és a melyet kiemelni igyekszem és a melyből meggyőződésem szerint fontoä tanulságok vonhatók le, az, hogy a kormány nem akarja felismerni azt a tényt, hogy a nemzetnek az áldozatkészsége a véderő iránt annak mostani szervezetében teljesen kiapadt. Azt mondják ott, hogy ez súlyos baj. Súlyos baj mindenesetre, — mi is elismerjük és hangoztatjuk — mert nem válhatik egy országnak, nem válhatik egy nemzetnek előnyére, hogyha annak a nemzetnek lelkében az áldozatkészség állami biztonságának, véderejének fentartása és fejlesztése iránt nincs meg, De ezen a súlyos bajon nem segítünk azzal, hogyha a tényt magát tagadásba veszszük, ha azt felismerni nem akarjuk. És habár az a tény az itt már egy év óta folyó harczokban megnyilatkozott, a kormány mégis ujonczlétszámemeléssel és ujonczmegáilapitással és ujonczmegajánlási törvényekkel jön elő, a nélkül, hogy a bajnak gyökeréig menne és a bajnak gyökerét igyekeznék orvosolni. r Én azt hiszem, hogy ezt a súlyos bajt, a melyet mi is súlyosnak ismerünk el, a kormány által követett utón megorvosolni, meggyógyítani nem lehet. Hiszen miféle eszközöket láttunk itt az alatt a körülbelül két hónap alatt, a mióta a t. kormány az ügyeket vezeti ? Változatos eszközöket vett igénybe a t, kormány. Megpróbálta erőszakkal, megpróbálta oly egyezkedésekkel, a melyek a dolog lényegére ki nem terjedtek, megpróbálta az elkedvetlenités fegyverének alkalmazásával, de tagadhatatlan eredményül jelentkezik ma is, hogy a megnyugvás, a mely szükséges volna a parlamenti és közéleti állapotok szanálásához, nincsen meg sem itt a képviselőházban, sem az ország közvéleményében. Sőt tovább megyek, és azt állítom, hogy nincs meg még abban a nagy ellenzéki pártban sem, a mely látszólag, formailag a t. kormánynyal a küzdelem módjának megváltoztatására nézve megegyezett, és a mely, a mint látjuk, ma azt a küzdelmet az eddigi