Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

230 372. országos ülés 190b január 11-én, hétfőn. fegyverekkel nem folytatja. Nincs meg a megnyugvás, mert az a nagy párt nem azáltal vitetett oda, hogy a rendkívüli eszközökkel folytatott küzdelmet abbanhagyja, mintha vágyainak, aspiráczióinak, a nemzeti követelmények kielégítésében, a melyre nézve a közvélemény megnyilatkozott, az általa kívánt mértéket elérte volna. Annak az elhatározásnak az indokait miben találjuk? A reményvesztettségben, az elcsüggedésben, a lemondásban, a halasztásban. Nos, t. képviselőház, ezek nem oly indokok, a melyek hosszas időre és állandóan tudnák biztosítani a parlamenti békét, nem oly indokok, melyek a két párt között a rendkivüli harcz mellőzését hosszú időre lehetségessé tennék. (Igaz! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy itt a hamu alatt lappang a parázs, és közállapotainkban nagyon sok alkalom van arra, hogy a hamu alatt lappangó parázs lágra lobbanjon, és az a harcz, a melynek befejezését mindnyájan szivünkből óhajtjuk, ismét uj erővel lobogjon. (Igaz! a báloldalon.) Eo, t. képviselőház, a tárgyalás alatt levő első. szakasz ellenében, a mint mondottam, elleninditványt adok be. Magam is elismerem, hogy az nem olyan, a mely a bajokat gyökeresen orvosolná. Az elleninditványt, a melyet, hangsúlyozom, tisztán a magam nevében leszek bátor beterjeszteni, ugy fogom fel, hogy az csupán megjelölése akar lenni annak a térnek, a hol azok az ellentétes nagy szempontok, a melyek több mint egy éve a maguk nagy küzdelmét megvívják, találkozhatnak és kiegyenlítődést nyerhetnek. Csupán csak rá akarok mutatni az orvoslás útjára, rá akarok mutatni, hogy van egy tér, a hol a nemzet áldozatkészsége még nem hamvadt el, de melyen azok a hatalmi igények is, a melyek a nemzet biztonságával, fegyveres ereje hatalmának szempontjaival összefüggnek, kielégítést nyerhetnek. Azt látjuk, hogy a nemzet törekszik a maga szempontjait, nemzeti nagy érdekeit a véderő keretében megvalósítani. Ezzel szemben a kormány — meg vagyok győződve róla, hogy hatásos bécsi befolyás alatt — odatörekszik, hogy a véderőt, a nemzet biztonságának és az állam védelmének eszközeit fejleszsze, gyarapítsa, erősítse, extenzive és intenzive emelje. Azt látjuk továbbá, t. ház, hogy sem a kormány, sem annak pártja, sem a közéletnek irányadó faktora nem találta meg az utat és eszközöket, a melyekkel e két nagy szempontot kielégíteni lehet. Hiszen most is, mikor ezen küzdelem folyamán megérett a nemzeti vívmányok kérdése, mikor tehát ugy látszott, mintha a nemzet csakugyan rálépne a kibontakozás egyedüli útjára, és mikor ennélfogva minden irányadó faktornak ezt a proczesszust siettetni kellett volna, mikor felismertük azt, hogy csak ugy lehet nekünk hatalmas és nagy véderőnk, ha azt nemzeti irányban minél gyorsabban és tökéletesebben átalakítjuk : akkor elénk jött a t. kormány, és a helyett, hogy maga is hozzájárult volna ezen czél előmozdításához, a helyett, hogy megkereste volna minél bőségesebben annak eszközeit és minél bőségesebben foganatba vette volna azokat, még azon programmból is kivett egy részt és világosan elárulta azt a tendencziát, hogy nem siettetni, hanem akadályozni akarja ezt a proczesszust. Ezzel szemben — mondom, — rá akarok mutatni azon térre, a hol ezekkel a kérdésekkel megküzdeni lehet, és a nélkül, hogy lemondanék azon törekvésről, hogy abban a szervezetben is, melyet önök elég helytelenül közös hadseregnek neveznek, a nemzeti szempontokat a legteljesebb mértékben érvényesítsük, arra akarom kérni elleninditványomban a t. házat, fordítsa figyelmét arra a hadiszervezetre, a melyet ma nemzeti jellegűnek ismerünk és a mely egyes fogyatkozásai és hiányai daczára is minden magyar embernek szivéhez van nőve, és ez a honvédség. Hogy a kormányzat körében létszámemelési törekvések vannak, az kétségtelen és el nem vitatható. Azzal, hogy a múlt évben ennek a nagy harcznak a folyamán ez az ellenzék és vele együtt a nemzet visszaverte ezen létszámemelési törekvéseket, ezzel ezt a kérdést elintézettnek nem tekintem, mert meg vagyok győződve, hogy a kormány, a mint teheti, a legelső alkalmat, a leg első perczet, melyet alkalmasnak vél, fel fogja használni czélja elérésére, hogy ezen létszámemelési törekvésekkel újból előjöjjön. Mikor a múlt évben ezen létszámemelési javaslatokat a t. ház elé hozta, akkor az én meggyőződésem szerint egy nagy hibát követett el, mikor a közös hadsereg és a honvédség részére kért egyaránt létszámelést és összekapcsolta ezt a két javaslatot, t. i. a közös hadsereg létszámemelésének javaslatát a honvédség létszámemelési javaslatával, és meg sem kísérletté azt, vájjon nem lehető-e ezt a két kérdést egymástól elválasztva megoldani. így történt az, hogy az alatt az egész harcz alatt, a mely lefolyt, az a szerény létszámemelési kisérlet, melyet a kormány a honvédség részére kért, az a 3000 főnyi létszámemelés, ebben a képviselőházban, habár teljes egy évig folyt a vita, tulajdonkép meg sem vitattatott. En ezektől a szempontoktól vezettetve egy indítványt vagyok bátor tisztán a magam nevében beterjeszteni, melynek czélja az, hogy ez a két kérdés egymástól elválasztassék és melynek czélja kimutatni, hogy van egy tér, hol a nemzet áldozatkészsége még igénybevehető, hol nincs helye a közjogi vitáknak, hol a felségjogról, nyelvkérdésről vitatkozni nem kell és nem kell attól tartani, hogy ezen tisztán politikai kérdések megzavarják a kérdést magát és elvonják annak tisztázását. Indítványom, a melyet a magam nevében terjesztek elő, oda terjed, hogy azt a létszámemelést, a melyet a múlt évben a t. kormány a honvédség részére kért,