Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

228 372. országos ülés 1904 január ií-én, hétfőn. zett akként a törvényhozás, Hogy a hadsereg nyelvének meghatározását ő Felségére bízta volna? (Ugy van! ügy van! a baloldalon.)Erről van S7Ó és kizárólag e körül folyt az egész vita a chlopyi hadiparancs megjelenése óta és ezt a vitát kellett eldönteni; ennek a vitának eldön­tését pedig nem eredményezte ez a határozati javaslat, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) De nemcsak hogy nem eredményezte, hanem az én nézetem szerint rosszabb és ránk nézve kedvezőtlenebb irányban magyarázta, (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) mert a chlopy-i hadi­parancs megjelenése után történt, hogy a sza­badelvű párt elfogadta és programmjába fel­vette azt a bizonyos nyolczadik pontot, amelyet a megállapodások értelmében itt a házban soha szankczionálni nem fognak. Ebben a nyolcza­dik pontban az van mondva, hogy (olvassa) : »a királynak jogában áll a hadsereg szolgálati nydvét az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatá­rozni.* Ebben a pontban tebát a szabadelvű párt állást foglalt a mellett, a mi a vitáknak fó'kérdése volt: hogy az 1867 : XII. t.-cz.ben­foglalt jogosítvány vonatkozik-e a nyelv meg­határozására, vagy nem. Mert hiszen a felett, hogy az 1867 : XII t.-cz. 11. §-ába ő Felsé­gének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán ő Felsége által intézendő­nek ismeri el azt, a mi a hadseregnek vezér­letére, vezényletére és belszervezetére vonat­kozik, a felett közöttünk soha kétség vagy nézeteltérés nem volt. A nézeteltérés a körül forgott, hogy ezen vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkozó jogban benfogla.ltatik-e a nyelvre vonatkozó jog, a nyelv meghatározá­sára vonatkozó jog; lehet-e helye olyan fel­fogásnak, mely szerint magyar alkotmányos király más nyelvet rendeljen el vagy tűrjön meg vezérlett és szolgálati nyelvül, mint a magyar állam nyelvét, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) E kérdés körül forgott a vita, e tekintet­ben volt nézeteltérés, ezt a kérdést kellett tehát megoldani. Már most a határozati javaslat mit mond? Azt mondja: »minden jognak, és igy a védszervezetben a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó jognak is, forrása a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti akarat:« Hiszen, t. képviselőház, kétségtelen, hogy itten ő Felségének a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó azon jogáról van szó, a mely az 1867 :XII. t.-czikk 11. §-án alapszik; t. ba­rátaink : Kossuth Ferencz és az ő pártja hatá­rozati javaslata szerint ebben a jogban a nyelvre vonatkozó jog is benfoglaltatik. Ha ez a kifejezés: »a nyelvre vonatkozó jog« nem lett volna benn abban a határozati javaslatban, akkor nekem az ellen a határozati javaslat ellen- nem volna ki­fogásom, mert az akkor egy közjogi aksziomát fejezett volna ki, a melyet minden másodéves jogászgyereknek tudnia kell; de épen ez a ki­fejezés: »a nyelvre vonatkozó jog is a nemzet­nek a törvényhozásban kifejezésre jutó akaratán alapszik«, az a kifejezés, a melyet — azt hi­szem — sem Polónyi Géza, sem Kossuth Fe­rencz, sem azon az oldalon ülő egyetlen képvi­selőtársam sem akczeptálhat soha, pedig ezt még rájuk fogják egyszer olvasni, és akkor nem fog­nak protestálhatni ellene. Hogy világosan ez volt a tendencziája a miniszterelnök urnak, azt ő maga elárulja január 3-án tartott beszédében, a mikor azt mondja, hogy ő most ennek a vitatásába nem megy bele; ha rákerül a sor, nagyon szívesen veszi fel az eszmecserét és majd akkor — mondja a minisz­terelnök ur —- (olvassa): »leszünk szerencsések megkísérteni — és azt hiszem, sikerrel — an­nak bebizonyítását, hogy igenis a törvényhozás­ban megnyilatkozott magyar nemzeti akarat folyománya az, hogy ő Felségének a hadsereg körüli alkotmányos fejedelmi jogai kiterjednek arra is, hogy a közös hadsereg vezérleti és szol­gálati nyelvét ő állapithassa meg.« Azt mondja tehát a miniszterelnök ur, hogy azt sikerrel fogja bebizonyítani; igen, mert azt fogja mondani azoknak, a kik majd felszó­lalnak ellene erről az oldalról, hogy ti magatok akartátok ezt; ez a ti határozati javaslatotok, a mely ellen a miniszterelnöknek természetesen nem lehetett kifogása. Ebben a megállapodásban és az annak eredményét képező határozati javaslatban tehát, t. ház, én nemcsak hogy eredményt, nemcsak hogy vívmányt nem látok, de egy olyan rosz­szabbodást látok, a^melyet mindenáron szeret­nék megreparálni. Én azt hiszem, minél jobban fognak gondolkozni felette t. képviselőtársaink ezen az oldalon, annál inkább fel fog ébredni bennük is azon kötelesség érzete, hogy ezt meg kell reparálni, mert ez a határozati javaslat egy rosszabb irányban való fejlesztésre, egy rosszabb irányban való magyarázatra adhat okot. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az az egy a szerencse, hogy ez a határo­zati javaslat a kérdést — a mint a miniszter­elnök ur mondta — véglegesen el nem dön­tötte. Hála Istennek, hogy véglegesen el nem döntötte; nem is lehetett volna, mert egy létező, érvényes, szentesitett törvénynyel szemben ennek a határozati javaslatnak hatálya ugy sincs. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az egyetlen megnyugtató ebben a határozatban az, hogy nagy jelentőséget és hatályt nem lehet neki tu­lajdonítani, (Élénk helyeslés és éljenzés a balol­dalfn.) I Rátkay László jegyző: Lovászy Márton. | Lovászy Márton: T. képviselőház! A most folyo^vitából és a most folyó küzdelemből én csupán két momentumot, két tanúságot, két eredményt akarok megrögzíteni. Teszem ezt azért, mert e két momentum egybevetése engem egy bizonyos konklúzióra vezet, a melynek kap­csán a tárgyalás alatt lévő szakasz ellenében

Next

/
Thumbnails
Contents