Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

3/2. országos ülés 1904- január ll-én, hétfőn. 225 Okolicsányi László: T. képviselőház! A tör­vényjavaslat e szakaszánál nem szándékozom előttem szólott t, képviselőtársamat arra a térre követni, hogy a hadsereg szervezete szelle­mének bírálatába bocsátkozzam, egyrészt azért, mert habár sok dologban vele egyetértek, né­mely tekintetben eltérő felfogásom van, más­részt és főkép azért, mert erre más alkalommal lesz mód és azt nem is fogjuk elmulasztani és azt hiszem, hogy általánosságban vélemény­különbség nincs köztünk, hogy az a szellem és irányzat, a mely a hadsereg jelenlegi vezetősé­gében kifejezésre jut, abban a bajban szenved, hogy a modern kor szellemétől nagyon, de na­gyon el van maradva. Én főleg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szándékozom foglal­kozni és pedig egyrészt közjogi szempontból, még egyszer rá kivánván mutatni arra, hogy ebben a szakaszban ismét találkozunk közjó gunknak meg nem felelő kifejezésekkel, másrészt lehetőleg röviden reflektálni kívánok néhány fel­szólalásra, a mely itt a házban, ezen szakasz tárgyalása közben történt, és a melyre vonatko­zólag én is bátor leszek nézeteimet kifejteni. Áz a jelenség, hogy lépten-nyomon találko­zunk a mi törvényalkotásunkban közjogellenes kifejezésekkel, valóban elszomorító és kétségtelen jele annak, hogy nálunk az az éberség, a rr>i azelőtt megvolt a magyar törvényhozásban, hogy a közjogi terminológiát mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel kezelték, a szavakat töreked­tek helyesen megválasztani, a mai időben ugy látszik veszendőben van. (Igaz! Ugy van! bal­felöl.) Még szomorúbb az a tanulság, hogy a terminoLágiának ez a helytelen irányban való elfajulása, vagyis a helyes közjogi fogalmaktól való eltérés sohasem abban az irányban történt, a mely Magyarország jogainak és alkotmányá­nak fejlesztését az önállóság és függetlenség felé jelentené, hanem mindig az ellenkező irányban, mindig Magyarország hátrányára, mindig magá­ban foglal ez a helytelen közjogi terminológia egy tendencziát az osztrák közjogi felfogáshoz, különösen az osztrák czeníralisták közjogi fel­fogásához való közeledésre. Ebben a szakaszban megint megtalálom a »közös hadsereg* kifejezést. Ezzel a kifejezéssel már a törvényjavaslat cziménél találkoztunk. Ott volt szerencsém egy határozati javaslatot is be­nyújtani, a melyet azonban a t. ház többsége nem fogadott el. Mindazonltal én ilyen siker­telenség által magamat sem elkedvetleníteni, sem elbátortalanítani nem engedem. (Helyeslés balfelöl.) Részemről kijelentem és azt hiszem, hogy ezt elvbarátaim nevében is mondhatom, hogy mi ezentúl is, valahányszor ilyen kifejezé­sekkel találkozunk a törvényjavaslatokban, eze­ket soha szó nélkül hagyni nem fogjuk, (Helyes­lés balfelöl.) ezek ellen tiltakozni fogunk mindig, mert kötelességünknek tartjuk, hogy a közvéle­mény figyelmét folytonosan ébresztgessük arra, hogy ezen kifejezések helytelenek, ezek mögött iCÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. egy magyar nemzeti szempontból elitélendő ten­denczia áll, és remélem, hogy kitartó munkával előbb-utóbb ki fogjuk irtani ezeket a magyar közélet használatából. (Helyeslés balfelöl.) A »közös hadsereg* kifejezés, a mint múlt­kor kifejtettem, nemcsak azért helytelen és köz­jogellenes, mert a mi alapvető és alapelveket felállító törvényeinkben nem fordul elő, és csak a törvényhozás kellő figyelmének és éberségének hiányában csempésztetett be, hanem nem helyes azért sem, mert olyant jelent, a mit semmiféle jóravaló magyar ember nem fog elismerni. (Igaz! balfelöl.) Mindnyájan felháborodtunk, mikor a chlopyi hadiparancsot olvastuk, azon kifejezésen: »közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem.« Ha ezen a kifejezésen fel tudtunk háborodni, s ez ellen állást foglalni kötelessé­günk volt mindnyájunknak és önöknek is a t. túloldalon, akkor ne essünk ugyanabba a hibába, a melybe estek a chlopyi hadiparancs szerencsét­len megszövegezői. Azt akarják, hogy azok, kik ezt a hadiparancsot megszövegezték, ezután a mi saját szövegezésünkre hivatkozhassanak és azt vághassák fejünkhöz: »Mit kifogásoljátok ti azt, a mit mondtunk, mikor ti ugyanazt mond­játok?* »Közös és egységes«, azt mondja a chlopyi hadiparancs. Egészen logikusan mondja saját szempontjából, mert tényleg, ha közös, akkor egységes is, a közösség fogalmából folyik az egységesség. Csak akkor nincsen egységes hadsereg, ha megtartjuk a 67 : XII. törvény­czikk terminológiáját, ha magyar hadseregről beszélünk, a mely az összes hadsereg alkotó része. Madarász József: Az egész hadseregnek! Okolicsányi László: Nem az egésznek, mert egészet nem ismerek, hanem az összes hadsereg­nek. Az 1867 : XII. t.-cz. egészen helyesen fejezi ki, hogy az összes hadseregnek alkotó része a magyar hadsereg, mert az összes hadsereg azt jelenti, hogy egyrészről van magyar hadsereg, másrészről van osztrák hadsereg és ezek együtt­véve képezik az összes hadsereget, de semmi esetre sem képeznek egy egészet. A chlopyi hadiparancson felháborodtunk, hogy közösnek és egységesnek állította a hadsereget a mi közjogi felfogásunkkal szemben. A magyar kormány elő­terjesztésében megint olvassuk ezt az odiózu3 kifejezést és a magyar képviselőház hajlandó ennek megszavazására. A másik kifejezés, melylyel szombati be­szódében Ugron Gábor részletesen foglalkozotl, a »monarckia« kifejezés. Ugron Gábor kifej­tette, hogy ezen kifejezésnek milyen értelem tulajdonitható: hogy annak tulajdonítható és bizonyos körök részérői tulajdonitta i ik is olyan értelem, mint hogyha itt a két állam felett va­lami felsőbb szuverenitás, felsőbb monarchikus állami hatalom léteznék. A magyar törvény­hozásban régebben ez a kifejezés szintén nem fordult elő sehol. Az osztrák császárok az ausz­triai császári czimnek felvétele után 1804-től kezdve kezdték használni ezt a kifejezést, meg­29

Next

/
Thumbnails
Contents