Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-371
3?1. országos ülés 190'január 9-én, szombaton. 213 nevetségessé tenni és kicsinyelni azt, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) hogy szemben ezen törekvésekkel a magyar törvényhozás ünnepélyes formában és pártkülönbség nélkül állást foglalt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Miután még többen vannak feliratkozva . , . Polónyi Géza: Legyen szabad személyes kérdés czimén szót kérnem. (Halljuk! Halljuk.') Igen rövidre fogom nyilatkozatomat. Annak a határozati javaslatnak, a melyet mi benyújtottunk, illetőleg benyújtandók voltunk, és a melyet helyettünk mások nyújtottak be, röviden az volt a czélja, hogy minden felfogással szemben — legyen az akár örökletes jog. akár abszolút jognak minősített jog — megállapítsuk a magyar törvényhozásban azt a közjogi elvet, hogy minden jogok tekintetében, tehát a hadseregre vonatkozólag a vezérleti és vezényleti nyelv tekintetében is csak egy jogforrás létezik és ez a törvényhozási utón megnyilatkozó nemzeti akarat. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ezt már most ki érti Körberrel szemben és ki érti Chlopyval szemben, e felett lehet véleményeltérés és én e tekintetben a jóhiszeműséget konczedálom, de mi annak az elvnek a lerakásában és annak az elvnek itt való elfogadtatásában találtuk a konczessziót, hogy ezen tények, mint históriai előzmények után mondja ezt ki a magyar parlament, hogy ebben a tekintetben többé senki részéről véleményeltérés ne lehessen, és hogy a jövőben, ha valaki a nemzetre, mint az összes szerzett jogok forrására hivatkozik, erre a világosan kimondo.tt elvre is hivatkozhassak. Ezért én a magam részéről szívesen veszem tudomásul a t. miniszterelnök ur válaszát. (Mozgás a szélsöbalóldalon. Zaj.) Elnök: Minthogy szólásra többen vannak még feljegyezve és a ház határozata szerint 2 órakor az interpellácziókra térünk át, javaslom, hogy a tanácskozást ne folytassuk. Mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, javaslom a háznak, hogy legközelebbi ülését hétfőn délelőtt 10 órakor tartsa és arra tűzze ki a ma megszakított törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatását, valamint azon másik törvényjavaslat tárgyalását, mely a mai ülés napirendjére is ki volt tűzve. Hozzájárul ehhez a ház ? (Helyeslés.) Akkor ezt a ház határozatakép kimondom. Következnek az interpellácziók. Az első Ráth Endre. Ráth Endre: T. képviselőház! Az eset, a melyet a képviselőháznak tudomására hozni szerencsés leszek, hihetetlennek fog tetszeni és talán alkalmas arra, hogy azon nemzetre, a melyről azt beszélik; hogy a legalkotmányosabb, törvényeihez és szabadságához folytonosan és rendületlenül ragaszkodik, árnyékot vessen. Ez a történet, a melyet a háznak tudomására fogok hozni nem a Rab Rábyból van véve, a hol Jókai Mór mindnyájunk előtt ismeretes, megrázó színekkel ecseteli a kort, a midőn Pestmegye börtöneiben ott feledett rabok sínylődtek hosszú időkön keresztül. Az eset, mely a valóságnak mindenben megfelel, röviden a következő: 1899. november 28-dikán Zala megye Nyirád községe területén egy czigányasszonyt, névleg Sárközi Horvát Terézt fiával, Jánossal és leányával, Rozival együtt letartóztatták. A letartóztatás oka csavargás volt. Nyirád község elöljárósága ezt a három egyént ezelőtt négy és fél esztendővel átkísértette a sümegi főszolgabirósághoz, mint az eltolonczozási határozatra jogosított illetékes hatósághoz. Ott akihallgatás a tolonczsszabályzat 4. §-a alapján megtörténvén, kiderült, hogy a letartóztatottaknak összes bűne abból állott, hogy czigányok voltak és mint ilyenek természetszerűleg csavarogtak. A tolonczszabályzat előírja, hogy a letartóztatás abban az esetben mondható ki, ha arra az illető hatóság indokot lát. A hatóság természetesen, csavargásról lévén szó, az eltolonczozás mellett döntött. És erre vonatkozólag a tolonczszabályzat 8. §-a egész röviden a következőkép szól (olvassa): »Ha előbb az illetőség állapítandó meg, — mint a jelen esetben, mikor a kihallgatásnál kiderült, hogy az illető czigányasszony nem tudta megmondani sem azt, hogy hol született, sem hogy hová való, a gyermekei törvénytelenek, természetesen ezeknek az illetőségük is kiderítetlen maradt, — a letartóztatás addig tart, mig az arra vonatkozó tárgyalások be nem fejeztetnek, mi, hogy a lehető legrövidebb idő alatt történjék, a megkeresett hatóság rövid határidő alatt adandó válaszra kérendő fel, mely megkeresés nyilvántartandó és szükség esetén azonnal ismétlendő.« Itt azonban az az eset, hogy egyáltalában nem tudták a hatóságot megkeresni. A mint voltam szerencsés előbb emliteni, sem a születés, sem a tartózkodási hely kideríthető nem volt. Mi történt? Csaknem 4 1 /-! esztendő telt el azóta és a mint értesülve vagyok, ezen idő alatt az illetékes helyről már több izben felterjesztés ment tájékozást kérendő, vájjon a főszolgabiróság milyen eljárást kövessen, sőt az alispáni hivatal is több izben intézett felterjesztést a belügyminisztériumhoz, hogy a tolonczszabályzat ezen helytelen rendelkezésével szemben milyen álláspontra helyezkedjék? Az idő elmúlott és mivel csak czigányokról van szó, ez a kérdés — bár én ezt a személyes szabadság megsértésének tartom — eltekintve a személyektől, a kikről szó van, mai napig elintézetlen. Lengyel Zoltán: Csúnya dolog! Ezt nevezik jogállamnak! Ráth Endre: Az objektivitás terén szeretek maradni. ítéletet egyelőre nem szándékozom mondani, még szerény személyem ítéletét sem akarom tolmácsolni. De kénytelen vagyok konstatálni, hogy a letartóztatott egyének a csavargáson kívül semminemű vétséget és büntettet a világon nem követtek el, és ezt igazolom az
