Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

212 371. országos ülés Í90b január 9-én, szombaton. a múltkor hoztunk, de most nem időszerű annak a bolygatása. Kubik Béla : Kellemetlen dolog! B. Kaas Ivor: Énnekem nem igen van több mondani valóm erről. Előttem a kérdés homályban van, azt felderíteni képes nem vagyok. A nagyidai czigányok jutottak eszembe, a kik, a mikor kapituláltak, elárulták, hogy elfogyott a puskaporuk. T. képviselőtársaim nem azért kiáltották, hogy elfogyott a puskaporuk, hogy kapituláljanak, hanem azért, mivel egyszerűen elszólták magukat, elhibázták a taktikát, mert ha ők el nem árulják, hogy elfogyoít a puskajjoruk, Nagy-Ida aligha lett volna bevéve. (Derültség a baloldalon.) A törvényjavaslatnak idevonatkozó szakaszát el nem fogadom; határozati javaslatot sem terjesztek be, mert a honvédelmi miniszter ur nyilatkozata arra nézve, hogy ez a határidő mikor fog letelni, engem, megnyugtatott, ezért a határozati javaslat beterjesztését mellőzöm. (Élénlc helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólani. (Halljuk! HalljuJc!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Előttem felszólalt t. képviselőtársam a nála már megszokott szellem-éllel és — bocsássa meg kifejezésemet — furfanggal igyekezett egészen világos dolgokat összezavarni és igyekezett félreértéseket, kétértelműségeket hozni létre ott, a hol azok nincsenek. Hát, t. ház, én nem fogom t. képviselőtársamat egész okoskodása menetén követni; először azért nem, mert respektálom a házszabályt, és nem akarnék most egy olyan beszédet tartani, a mely a tárgyaláson levő törvényszakaszszal összefüggésben nincs; de másodszor azért sem, mert a t. képviselő ur egész nyilatkozatán végighúzódik a szándék, a mely ezen nyilatkozat megtételében vezette. »Man merkt die Absicht und wird verstimmt.« — Vagy, ha nem is »verstimmt«, de legalább is hallgataggá lesz az ember az ilyen provokáczióval szemben, a melynek czélja bizonyára nem az, hogy ezt az ügyet az ország érdekének megfelelő módon tisztázza. Ennek folytán én egyszerűen hivatkozhatom tegnapi nyilatkozatomra, a mely — azt gondolom — kizár minden félreértést, és csak egész röviden ismétlem először azt, hogy az a határozati javaslat, a melyet az egész ház párt különbség nélkül fogadott el, az alkotmányos fejedelmi jogok körére, tartalmára nem vonatkozik, ebben a tekintetben a kérdést nem érinti, és nem dönti el sem jobbra, sem balra. Ellenben az alkotmányos fejedelmi jogok közjogi természetére nézve tartalmaz egy teljesen világos deklaráeziót. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon) És én azt hiszem, hogy abban azután egyetérthetünk mindnyájan, hogy az, hogy egy deklaráczió pártkülönbség nélkül a ház összes tagjai által elfogadtatott, mindenesetre fontos tény minden olyan kísérlettel szemben, a mely a magyar király alkotmányos fejedelmi jogait máskép kívánná értelmezni. (Élénlc helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Abszolút fejedelmi jogot nem ismerünk! Gr. Tisza István miniszterelnök: A különbség az igen t. függetlenségi párti képviselőtársaim közt és közöttem abban rejlik, hogy t. képvitársaim szükségét látták annak, hogy ezen nyilatkozat a chlopyi hadiparancscsal szemben tétessék meg. Ebben a tekintetben az én nézetem az övéktől eltér, a mint ezt tegnap is kifejeztem, mert — szerintem — az a magyarázat, a mely a chlopyi hadiparancshoz ő Felsége nevében az akkori miniszterelnök által itt e házban adatott, helyreigazitott mindenféle olyan impressziót, (Ugy van! jobbfelöl.) a mely a chlopji hadipa rancsnak csakugyan ilyen módon is érthető kifejezéseire vonatkozott, és konstatálta azt, hogy ő Felsége akkor, a midőn fejedelmi jogairól beszél, azoknak semmi olyan értelmet tulajdonítani nem kivánt és nem kívánhatott, a mely a magyar alkotmányba ütköznék. (Ugy van! jobb felől.) Tehát abban különbözik a mi nézetünk, hogy szerintem arra nem volt szükség, hogy ez a nyilatkozat a chlopyi hadiparancscsal szemben megtótessék, t. képviselőtársaim szerint pedig igenis volt szükség. Gondolom, az teljesen egyéni apprecziáczió dolga, hogy ki micsoda szempontból tart egy ilyen nyilatkozatot szükségesnek. Épen azért én akkor, amidőn a függetlenségi párt manifesztuma ebből a szempontból is állította oda a kérdést, ez ellen semmi irányban kifogást nem tettem, mert ha a képviselő ur egyéni meggyőződése szerint ezt fejezi ki, ezt természetesen respektálnom kell. Egészen más lett volna a helyzet, ha Polónyi Géza t. képviselőtársam tegnapi felszólalása folytán azt az impressziót hagyhattam volna elterjedni, mintha a kormány is ebből a szempontból járult volna hozzá a határozati javaslathoz, holott ez megint az én egyéni nézetemnek meg nem felel, és ennek folytán kellett, hogy e tekintetben minden félreértést eloszlassak. Abban nézetünk talán nem egyezik, hogy én a eb!opyi hadiparancs kifejezéseinek semmi olyan értelmet nem tulajdonitok, a mely a magyar király alkotmányos fejedelmi jogaínak ilyen alkotmányos természetű magyarázataival ellentétben állana. (Egy hang bal felöl: Gyönyörű!) Kétségtelen azonban az és ezt tudjuk is, hogy Ausztriában jelentékeny faktorok részéről valóban történt kísérlet arra, hogy ő Felségének a hadsereg körüli jogai, zrint abszolút fejedelmi jogok, tüntettessenek fel, tehát mint olyan valami, a mi az alkotmányos fejedelmi jogok azon természetével nem bir, hogy azok a törvényhozásban birván alapjukat, a törvényhozás által megváltoztathatók és a törvényhozás alkotmányos befolyása alatt állanak. Én tehát azt gondolom, hogy semmi esetre sem szabad