Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

371. országos ülés Í90h január 9-én, szombaton. 211 hangzott szavai között van-e különbség, akkor konstatálnunk kell sajnálkozva, hogy a jogforrásra nézve nincsen semmi, a mi kifogás alá eshetnék, mert a chlopyi napiparancsban megnyilatkozik az osztrák császári jog a maga teljességében, a Körber nyilatkozatában megnyilatkozik az osztrák alkotmányossági jog, az 1867. deczember 21-iki törvény értelmében és a miniszterelnök ur nyilatkozatában megnyilatkozik a magyar jogtörténeti jog, a mint az Pasztaszertől a mai napig kifejlett, a mint az az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában ki van fejezve, mert hiszen ott specialiter meg van mondva, hogy a hadseregben a felséges urat micsoda jogok illetik, tehát ezen jogok is a magyar törvényhozásból, annak legális akaratnyilvánitásából erednek. Van tehát három különböző jogforrás, a hadseregnél császári, Ausztriában osztrák alkotmányjog, nálunk pedig magyar alkotmányjog; ezek azok az alapok, a melyekből származik a felségjognak a hadseregben való gyakorlása. De itt aztán merülnek fel a nehézségek, a gyakorlatban miként való megvalósítás, a német nyelvnek a magyar ezredekben és a hadsereg magyar részében való fentartása mint szolgálati és vezényleti nyelvé; ez mind a három jogforrásból egyaránt származnék; és azt mondják, hogy ő Felségének joga van a néme^ nyelvet uralkodóvá tenni nemcsak a múltra nézve, de joga van a jelenben is, joga van a jövőre is, joga lesz mindaddig, mig bele nem egyezik a magyar törvényhozás és Ausztria kormánya ós törvényhozása is. Van-e, kérdezem a miniszterelnök urat, különbség közte és Körber közt, vagy közte és a chlopyi napiparancs felfogása között ezen kardinális gyakorlati kérdésben? Sőt a jogkérdésben is; mert a jogkérdés felfogását mi nem egészen világosan láthatjuk. A szabadelvű párt katonai programmjäban történtek olyan változások, a melyek azt a nézetet látják igazoltnak, hogy a miniszterelnök ur, de nemcsak a miniszterelnök ur, hanem a szabadelvű párt is a Felségre átruházottnak tartja a szolgálati nyelvnek is meghatározását oly értelemben, hogy az bármely idegen nyelv lehessen. A kormány és a függetlenségi párt között kötött egyezségben, a melyet ez a ház elfogadott, foglalt ezen határozat magyarázatára nézve nézetkülönbségek lehetnek, nemcsak lehetnek, hanem vannak is, mert hisz azért olvastam fel a függetlenségi pártnak, mint egyik szerződő félnek szózatát, nyilatkozatát, hogy azt a határozatot ilyenkép magyarázza magamagára nézve, azt ezen szavai szerint tartja kötelezőnek; viszont a miniszterelnök ur tegnapi válaszában azt mondotta, hogy az, hogy a függetlenségi párt hogyan érti az ő határozati javaslatát, az az ő dolga, én, a kormány feje, ez iránt ez úttal nem tárgyalok, ez most nincs napirenden, én azonban nem ugy értem sem a chlopy-i hadiparancscsal szemben, sem a felségjogokkal szemben : nekem mind a két alapszempontra nézve ettől eltérő, sőt ezzel ellenkező nézetem van, és én tartozom ezt őszintén és férfiasan kinyilvánítani itt, hogy félreértés e tekintetben ne legyen, hogy nekem senki se vethesse szememre azt, a mi ebben a nyilatkozatban, ebben a szózatban áll, hogy Magyarország miniszterelnöke kijelentette azt, a mit a függetlenségi párt jelentett ki, mert a miniszterelnök ezen a nyilatkozaton aláírva nincs. Hát a miniszterelnök ur nagyon korrektül cselekedett, a midőn azt mondta, hogy, a mit a függetlenségi párt határoz, gondol vagy nyilvánít, történjék az akár egy proklamáczióban, akár egy beszédben, az nem kötelezi a kormányt, nem kötelezheti a szabadelvű pártot. Igaza van. De abban is igaza van neki, hogy ő a maga nézetét nem nyilvánítja ki, mert az megfelel nemcsak a kilenczes bizottság programmján töri ént módosításnak, nemcsak az ő újévi köszöntő beszédének, hanem megfelel általában a helyzetnek és megegyezik a chlopyi hadiparancsban foglaltakkal — nem közjogilag értem, hanem a hadiparancsnak a nyelvre vonatkozó felfogását — mondom, megegyezi';: ugy a chlopyi badiparaiscscsal, mint a Körber beszédeiben foglaltakkal. Itt tehát megvan a harmónia Körber, a vezérkar és a magyar miniszterelnök felfogása között. Ellenben nincs meg az egyetértés a felfogásban a miniszterelnök ur nézete és a függetlenségi pártnak nézete között azon határozatra vonatkozólag, a mely határozathoz hozzájárult az egész ház, hozzájárult a miniszterelnök ur is. Mert a miniszterelnök ur szerint ebben a határozatban nem foglaltatik egyéb, mint a magyar jogforrásoknak elmélete, a mely jogforrások elmélete iránt nincs véleménykülönbség senki részéről, mert kétszer kettő az négy, azt sem bizonyítani, sem czáfolni nem kell. Kubik Béla: Valaki nem mondott igazat! B. Kaas Ivor: De a számítás nagyon különbözőkép ütött ki, mert a mig azok, a kik ezen az alapon leszereltek, magukat csalódottnak érezhetik — itt ne tessék félreérteni, nem azt mondtam, hogy megcsalattak, hanem csalódottnak érezhetik magukat . . . Lengye! Zoltán: Hallgatólag jóváhagyták a mi magyarázatunkat! Kubik Béla: Az magyarul volt! B. Kaas Ivor: . . . másrészt a miniszterelnök ur azon nyilatkozata, hogy ezen vitás kérdés felett máskor értekezhetünk, előttem, mint ellenzéki ember előtt, egy kissé különösnek tünteti fel a helyzetet, mert én azt ugy értem, — talán tévedés, és bár tévednék, — hogy majd ha meg lesz szavazva az 1903. évi ujoncz, az 1904. évi ujoncz és meg lesz szavazva talán a véderőtörvény is, — illó tempore — a mikor az uj választási törvény is meglesz talán és az uj választások is meglesznek: akkor beszélhetünk arról, hogy hogyan értelmezzük mi azt a házhatározatot, a melyet 27*