Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-371
208 371. országos ülés 190í január 9-én, szombaton. póttartalékba kellene őket helyezni, tévedésen alapul, mert a véderőtörvény 38 ik §-ának utolsó bekezdése szerint az idő, a meddig a hadköteles az elmulasztott hadkötelezettség utólagos teljesítésére szorítható, azon év deczember 31-éig terjed, melyben életkorának 36-ik évét betölti. Én e tekintetben megadom magam. A miniszter urnak igaza van abban, hogy a besorozott póttartalék hadkötelezettségének határideje a 36 éves korban jár le. De a miről én akkor beszéltem és a miről most beszélek, az nem az, hogy meddig tart a hadkötelezettség általában, hanem az, hogy meddig tart a hadkötelezettség a aorhadban, az ezredben, a tényleges szolgálatban, A törvény ugyebár egyaránt kötelező mindenkire? Mert hiszen a szentesitési záradék az, hogy »mi e törvényczikket — t. i. a véderőtörvényt — és mindazt, a mi abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük és mind magunk megtartjuk, mind más híveinkkel is megtartatjuk*, tehát a miniszterek által is és a hatóságok által is. Már most az a ténykörülmény merült fel, hogy 1904-et irunk. Semmiféle törvénymagyarázattal ezen segiteni nem lehet, mert vissza 1903-ra nem térhetünk. (Igaz! a baloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat 44.076 ujonczot követel a rendes hadseregbe és 12.500 ujonczot a honvédség részére. Már ki van osztva közöttünk a második törvény, a mely 1904-re követel a hadsereghez ismét 44.076 ujonczot és a honvédséghez szintén ujabb 12.500 at. Tehát 1904-ben besoroznak Magyarországon, ha ezek a törvényjavaslatok törvényerőre emelkedtek, a közös hadseregbe 88.142 ujonczot és a honvédséghez 25.000 ujonczot, összesen besoroznak Magyarországon 113.142 ujonczot. Gondolom, nem méltóztatnak kétségbevonni, hogy így van tervezve. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: így van! B. Kaas Ivor: De már most hogy szól az a törvény, a melynek megtartása mindnyájunknak, a hadköteleseknek épugy, mint a kormánynak, sőt a szentesítő király ő Felségének is kötelezettségéül van nyilvánítva? E törvényjavaslat ismeretes 8. § ában, abban a §-ban, a melyet e törvényjavaslat is fentartandónak nyilvánít, ekként intézkedik: » Mindazok, a kik az ujonczállitás — fősorozás és utóállitás — utján a január 1-étől október 1-éig terjedő időben soroztainak be az ujonczállitási év október 1-én veendők állományba, azaz vétetnek föl a közös hadseregnek, — haditengerészetnek — illetőleg a honvédségnek kötelékébe. Az október 1-je után deczember 31-ig besorozottak pedig, továbbá minden önkéntes és a 44., 45., 47. és 49. §§-ok alapján a korosztály és sorszám rendén kivül besorozottak a besorozás napján veendők állományba.« Ez a besorozás időszakaszait állapítja meg. Azután következik a következő: »A szolgálati idő — a 25. §-ban megjelölt eltérő esetek kivételével — az állománybavétel napján kezdődik.* Azután: » Végződik pedig minden szolgálat kötelezettségi viszonyban — tehát a tényleges állományban is — azon év deczember 31-dikén, a melyben az illető szolgálati kötelezettsége eltelt.« Ebből szó szerint következik az a teljesen abnormális állapot, hogy az idén 88.000 ujonczot soroznak a hadseregbe, 25.000-et a honvédségbe és ezen dupla szám mind azon időben lép tényleges szolgálatba, a mely január 1-től október l-ig terjed és végződik az ő hadi kötelezettségük a törvény értelmében 3, illetőleg 2 esztendő múlva azon év végével, deczember 31-dikén, 3, illetve 2 évvel azután, hogy tényleges szolgálatba beléptek, vagyis 88.000 ember, a ki az idén, 1904-ben jött a közös hadseregbe, legkésőbb 1907 deczember 31-dikén bocsátandók el és pedig egyszerre, — előbb lehet, de később nem, mert akkor mindenesetre lejár 88.000 ember hadkötelezettsége, tényleges szolgálata, — valamint két év múlva, tehát 1906-ban lejár a honvédségnél 25.000 ember tényleges szolgálati kötelezettsége egyszerre. Megvallom, hogy én erre megütközéssel gondolok, mert hogyan és mikép akarja a kormány újra beosztani ezeket az állományokat, el akarja-e engedni a hároméves szolgálati időt azoknak, akik 1903-ra esnek, hogy azok csak két esztendeig szolgáljanak ? Én, a ki a kétévi szolgálati időnek vagyok a híve, ez ellen már csak a próba szempontjából sem emelek kifogást, sőt ellenkezőleg nagyon fogom óhajtani, hogy bebizonyíttassák ezen szerencsétlen alkalomból, hogy a kétéves katonai szolgálat a rendes hadseregnél tökéletesen elég a kiképzésre. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Remélhetőleg két és fél évig szolgálnak! B. Kaas Ivor: Ámbár a rendszer szerint október elsején szokták kibocsátani a kiképzett katonákat, de mondjuk, hogy két és egy negyed évig, én nem akarok itt részletekbe bocsátkozni. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Reméljük, hogy áprilisban kapunk ujonczot, akkor két és fél évig. B. Kaas Ivor: Ez a jog és a törvény szempontjából mindenesetre tisztázandó, mert a törvény szerint ők három évre köteleztettek, s itt 88.000 embernek, vagy legalább felének sorsa van érdekelve, a kik bizonytalanságban vannak. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Majd módositványt fogunk ajánlani az ujonczmegajánlásnál erre vonatkozólag. Már el van készítve. (Helyeslés balfelöl.) Szederkényi Nándor; Miért nem adták be most?
