Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

371. országos ülés 190k január 9-én, szombaton. 207 hez érünk, a mely az ujon ez jutalék mennyiségét megállapítja, egyszersmind váltsa be azt az ígéretet is, a melyet nem ugyan ez a kormány, nem ugyan a mostani honvédelmi miniszter ur, hanem elődje tett kilátásba, hogy azután az onnan elhangzó szavakra ne kelljen azt mondani, hogy azok csak a levegőben röpkedő hópelyhek, (Igaz! balfelöl) a melyek egy darab ideig szállingóznak, a míg azokat egy melegebb légáram meg nem fújja, azután pedig elolvadnak. Megígérték, ha jól emlékszem, ismételten azt, hogy a véderőre vonatkozó törvényjavaslatot még ez őszön fogják beterjeszteni, azonban az ősz elmúlt és a véderőtörvényjavaslat tervezete még mindig késik a homályban és nem tudjuk, milyen fiókban van elbujtatva, pedig igen fontos lett volna, hogy e véderő javaslatot ismerjük, hogy tudjuk, vájjon mostani állásfoglalásunk mellett itt minő és meddig terjedő viták fognak fejlődni, mert ha a véderőről szóló törvényjavaslat előttünk feküdnék és — a mint azt a t. kormány már akkor kilátásba helyezte — a nemzeti kívánságok egyrészének teljesítése már azon javaslatba volna foglalva: már ez is nagy megnyugtatást keltett volna az országban és ez csak önöknek válnék hasznára, mert a közönség látván, hogy a kormány csakugyan komolyan foglalkozik ezekkel a dolgokkal és nemcsak ígéretekkel akarja — hogy ugy fejezzem ki magamat — elaltatni az országot. Mindenesetre a közvélemény megnyugtatása azt előidézte volna, hogy megszabhassuk, hogy ezen a téren vitáink mennyire terjedjenek és mennyire ne terjedjenek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy mi nem tudunk a további küzdelemről lemondani, mert a kormány ígéreteiben nem látjuk a komoly akaratot. Fontos dolog ránk nézve, hogy az uj véderőtörvénynél a létszám miként állapittatik meg. Hogy vájjon foglal-e magában az felemelést, vagy sem ? Erről azonban a t. kormányok bölcsen hallgatnak azért, mert ha az igazságot megmondanák, hát akkor aztán majd meglátnák, t. miniszter urak, hogy vájjon 15-en maradnánk-e itt a küzdők soraiban. (Helyeslés balfelöl.) Az ország a véderőtörvényjavaslattól várja és reméli, hogy abban létszámfelemelés nem lesz. E törvényjavaslatnak első czime sem foglal magában létszámemelést, fentartja a régit. Holló Lajos: Van benne egy kevés, de nem sok. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Szederkényi Nándor: Tehát mindig ugy állítják elő, hogy az ország nyugodt lehet, nem lesz semmi baja, létszámemelésről szó sincsen, igy tehát azoknak a küzdőknek, azoknak a harezosoknak le kell fújni. Már a miniszteri padokról egész háborút készülnek ellenünk indítani, hivatkozva a közvéleményre. Hiszen mi is a közvéleményre hivatkozunk, de mi kimutatjuk, hogy a mi hivatkozásunk igaz és őszinte alapokon állanak ígéreteikben, és azért tudjuk mi azt, hogy a közönségnek nagy része mellettünk áll és a mi küzdelmünket helyeslik. Ha a t. kormány őszinte és igaz eljárást akar követni, méltóztassék e §-nál felszólalni és megnyugtatni a közönséget, hogy nem fog a véd erő törvényjavaslatban létszámemelés foglaltatni. Ha ezt a t. kormány meg tudná mondani, pedig már meg kellene mondania, akkor talán a nagy közvéleményben még hangok is emelkednének: nohát, ti küzdő urak, lépjetek a béke útjára. A t. honvédelmi miniszter ur, a kinek a fiókjában már ott keli lenni a véd erőtörvényjavaslatnak, hiszen őszre már be akarja nyújtani, tehát erről tudnia kellene, ha pedig nem tud, hát akkor ki van állítva a bizonyítvány, hogy itt a honvédelmi miniszter ur semmit sem tud az ilyen dolgokról, az ilyen dolgokat csak akkor közli velünk, a mikor azt hadiparancsban végrehajtás végett neki kiadják. Én ez oknál fogva egy határozati javaslatot nyujiok be, hogy t. i. utasittatik a kormány, hogy a békelétszám megállapítására nézve terjeszszen elő törvényjavaslatot. E paragrafusnál látom ezt szükségesnek, hogy ezzel is tisztázódjék a helyzet, hogy a kormány igazán és őszintén beszél-e. és minden ténye, minden szava, a mit mondott, igazán a nemzet érdekében van-e? Forditsa felénk ezt a fegyvert, mi nem félünk. Ha igaza van a miniszter urnak, hogy létszámemelésről nincs szó az uj véderőtörvényben, akkor mély hódolattal és bűnbánattal fogunk mi a házban bocsánatot kérni eddigi tévedésünkért, eddigi bűneinkért. De sem nem tévedtünk, sem bűneink nincsenek. Ennélfogva törvényes és jogos az eljárásunk, (Ugy van! TJyy van! balfelöl.) mert mi követeljük a törvények teljes és tökéletes végrehajtását. Jogos az eljárásunk, hogy birálat alá veszszük ezt a gallimatiászszerü 1. §-t, a mely nemcsak a magyar nyelvet forgatja ki az 5 értelméből, nemcsak a mi szép nyelvünket teszi csúffá, hanem a törvényjavaslatnak oly elburkolása és oly elhomályositása, a mely egyenesen arra czéloz, hogy valamiképen ezen szó: »magyar« a törvénybe bele ne kerüljön. (Ugy van! balfelöl) Ezen okból tehát én a törvényjavaslat e szakaszát nem fogadom el, hanem csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatához, részemről pedig az ismert határozati .javaslatot nyújtom be elfogadásra. I Dedovics György jegyző: B. Kaas Ivor! B.Kaas Ivor: T. képviselőház! {Halljuk! Haltju/c! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Nem a Saczelláry ügyet tárgyaljuk, nem az van napirenden ! (Egy hang jobb felöl: Mi sem tárgyalunk felőle!) A mélyen t, honvédelmi miniszter ur tegnap nekem felelve azt mondotta, hogy az én állitásom, mely szerint az 1882-es korosztály azon okból, mert 1903-ban sorozás nem volt, 1904-ben a hadseregbe nem sorozható, hanem a