Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

206 371. országos ülés 190í január 9-én, szombaton. A 13. szakasz a közösségre nézve mást nem mond, mint egyszerűen azt, hogy a védrendszer egyenlő elvek alapján állapittatik meg. Ez a szakasz nem jelenti a közösséget, hanem csak egyenlő elveket emlit. Á 14. szakasz ismét felállítja a tilalomfát, hogy a magyar hadsereg egyes tagjainak polgári jogai miként biztositan dók. íme, t. ház, ebben ki van mutatva az, hogy az a szó, a melyet a kormányok 1876 óta becsempésztek az ujonczokról szóló törvényjavaslatba, az 1867-iki törvény világos intézkedése ellen csempésztetett be, annál is inkább, mert ba még egyéb téren lehetne is beszélni a közösségről, de az ujonczok megajánlására vonatkozó törvénynél ez nem lehetséges, mert a 67-iki törvénynek ezen általam ismertetett és azzal a jellegzetes »de« szóval kezdődő szakasza egyáltalában lehetetlenné teszi azt, hogy az ujonczjutalék megáll api fásáról szóló törvényben a »közös« szó használtassák. Én tehát, t. ház, azt kérdezem, hogy a kormány miért nem használja az egyszerű elnevezést, miért nem egyszerűsíti a törvényjavaslatokban foglalt elnevezést, miért nem haszálják az igazi szót és az igazi elnevezést? A mint tegnap a czim feletti beszédemben mondottam, azért nem, mert ezt a szót »magyar« mindenáron ki kellett küszöbölni a hadseregre vonatkozó összes törvényekből. Én átvizsgáltam az 1875 óta hozott törvényeket és valóban ugy találtam, hogy mindegyikből kiküszöbölték és végtére az 1889-ik évi, a védrendszerről szóló törvénybe egyszerűen beiktatták a »közös« szót •-- persze nem minden vita nélkül, nem minden tiltakozás nélkül. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) De hát akkoriban a t. többség Tisza Kálmán vezetése alatt még olyan hatalmas volt, hogy annak eljárása ellen minden tiltakozás hasztalan volt; a mit az akart, hatalmával keresztül is erőszakolta a képviselőházban. Én elismerem, t. képviselőház, hogy azok, a kik akkoriban ezeken a padokon ültek, mulasztást követtek el; elismerem, hogy igaza van a miniszterelnök urnak, a mikor hangoztatja azt a vádat, hogy miért nem követeltük 30 esztendő óta, a mit mi most követelünk, mert e vádban tényleg igazság van. Tagadhatatlan, hogy 1889-ben is erős volt a harcz, körülbelül egy fél esztendeig tartott a küzdelem, a véderővita, de azért nem fejtették ki azt az energiát, a melyet kifejteni kellett volna, s igy nem védelmezték meg az 1867 : XII. t.-czikket a maga szavaiban, a- maga értelmében. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) De, t. képviselőház, ha egyszer megtörtént a mulasztás, mi következik ebből:' Semmi egyéb, mint az, hogy a ki hibázott, kezdje újra. (Ugy van! Ugy van! a hahldalon.) Ha tehát benne vagyunk, már most folytatjuk addig, a meddig hirjuk. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Megmagyarázzuk önöknek, hogy minden szó, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik — az 1. §-ban is, a mint kifejteni szerencsém volt — nemcsak téves és hibás, hanem egyenesen arra számítottak, hogy az igazságot a tisztánlátás elől elrejtsék. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Mi ezt a politikát tovább tűrhetőnek nem tartjuk. (Helyeslés a haloldalon.) Álljanak önök elő egész testükkel, mondják meg, hogy mit akarnak ós miért teszik ezt, de bujkálni — a mint teszik — (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) nem szabad. Bizony furcsa, hogy egyikmásik képviselőtársunk ott feláll és azt mondja: mi is kívánjuk a magyar nyelvet, de azt ez idő szerint lehetetlennek tartjak. Ez nem férfias beszéd. Hiszen a kilenczes bizottság megállapított egy programmot. Miért kellett azt épen a legfontosabb részében megváltoztatni? Azért, hogy gr. Tisza István foglalhassa el a miniszterelnöki széket. Ez egy jel nekünk arra, hogy vigyázzunk, mert ha egyszer a saját programmjukat, a saját fészkükből kikelt madarat igy elcsúfították, el lehetünk készülve arra, hogy milyen lesz a további működésük. {Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Mindezek tehát minket arra kényszerítenek, hogy éber szemmel folytonosan vizsgáljuk és nézzük meg jól azon szavakat, a melyek az önök törvényjavaslataiban foglaltatnak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) T. képviselőtársam és barátom, Ugron Gábor hatalmas beszédében rámutatott e paragrafusban foglalt egyéb, közjogunkba ütköző kifejezésekre is, a melyek már maholnap közönségesekké lesznek; hiszen ma már ilyen kifejezések : »a monarchia két állama«, a »közös hadsereg«, azután »Szent István koronájának tartományai«, vagy »a magyar szent korona tartományai* stb.j ezek már mindennapi kifejezésekké lesznek. Itt is foglaltatnak ilyenek, a melyek ellenében Ugron Gábor t. képviselőtársam az igazi közjogi felfogást megmagyarázta és helyreállította. De azért nem mondott el mindent, (Ugy van! bál felöl.) mert hiszen ezen a téren nem is lehet mindent elmondani. Annyi hiba, közjogi botlás és szándékos visszaélés is forog fenn ezen a téren, hogy valóban, ha tisztázni akarnók a dolgokat, herkulesi erejű embereknek kellene lennünk, a kiket nemcsak izmaik, nemcsak eszük, hanem különleges testalkotásuk is képesekké tesz arra, hogy ezen küzdelmet folytassák. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Mi csekély erővel rendelkezünk, de a mi csekély erőnk van, annak segítségével s a történelem, a közélet és a törvények tanulmányozásával igyekszünk kimutatni, hogy a mit teszünk, az nem egyszerű szóbeszéd, annak mindig alapja van, czélja pedig mindig az, hogy visszaállítsuk az országnak közjogi állására és alkotmányára vonatkozó jogát és visszaállítsuk e jognak körülírását, (Ugy van! halfelöl.) ugy, a mint az a törvényekben is megállapittatott. T. ház! A kormánytól elvárhattuk volna azt, hogy a midőn a törvényjavaslat első czimé-