Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

37í. országos ülés 190í jannár 9-én, szombaton. 205 szónál és betűnél megállni, annak értelmét megmagyarázni és kimutatni, hogy mily mesterségesen és mily körmönfontan igyekeztek a múltban körülbelül 30 esztendőn keresztül a magyar nemzetnek még az 1867-iki törvényben is biztosított jogát a magyar hadsereghez elsikkasztani és azt egy, szótömkelegbe, egy gallimatiaszba rejteni. Epén azért nekünk kötelességünk tovább nem tűrni ezt a szóhalmazban való bujkálást, a mely lehetetlenné teszi a tisztán látást. Ez a paragrafus is egyenesen elkerüli az 1867-iki törvényben meglévő »magyar hadsereg« kifejezést. Mert mire hivatkozik ez az első szakasz? Az 1889-iki törvény 14-ik §-ára és azt mondja, hogy az ebben foglalt összes egyéb feltételeket és korlátozásokat érvényben kívánja tartani. A hivatkozott törvényszakasz pedig azt mondja, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11 —14-ik szakaszaiban foglalt alkotmányos jogok alapján áll és azokat tovább is fen tartani akarja. Ha tehát a kormány azt akarja, hogy a szöveg tisztán érthető legyen, egyszerű szavakkal ugy kellett volna ezt a szakaszt fogalmaznia, hogy az első szakaszban foglalt intézkedés arról szól, a mit az 1867 : XII. t.-cz. 11—14. §-ai biztosítanak a nemzetnek, ez pedig : a magyar hadsereg. Ezzel a három szóval a szakasz nemcsak világos, de megnyugtató is lenne, és akkor nem kellene ez ellen felszólalnunk annál kevésbbá, mert ezt törvényesnek kellene elismernünk. Hogy ez igy van, azt ki kell mutatnom a törvényből is. Az 1889-ik évi VI. törvényczikk 14-ik §-a azt mondja, hogy intézkedései az 1867. évi XII. törvényczikk 11 —14. §-okban foglalt alkotmányos jogok alapján állanak. Ezek a paragrafusok pedig világosan szólanak: a 11-ik §. a magyar hadsereget, mint az egész hadsereg kiegészítő részét említi; a 12-ik §-ban világosan megmondatik, hogy a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését és az ujonczok megajánlási jogát az országgyűlés tartja fenn magának; tehát nem más hadseregnek, hanem a magyar hadsereg kiegészítésére szolgáló ujonczokat köti le a magyar hadsereg részére; a 13-ik §. előírja, hogy bizonyos egyenlő elvek alapján kell a törvényeket hozni, de ez a lényegen nemcsak nem változtat, hanem ez a kifejezés is bizonyítja, hogy a magyar hadseregről van szó, vagyis hogy ugyanolyan elvek alapján kell eljárni a magyar hadseregre vonatkozólag, mint odaát az osztrák hadseregre vonatkozólag. A 14. §. is eléggé világos (olvassa): »A magyar hadsereg tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai stb. szintén a magyar törvényhozás elhatározása alá tartoznak.« Tehát miféle hadsereg tagjainak polgári kötelességeiről és jogairól szól ez a törvény? A magyar hadseregéről. Ezek a világos kifejezések kétségtelenné teszik, hogy minden törvényünket a magyar hadseregre kell értenünk. Hisz önök is azt mondják, hogy arra értik, mert hiszen hivatkoznak ezen törvényekre; de ez a hivatkozás a czigányanekdotát juttatja eszembe, hogy a rák benne van a czigány postás levelében, csak hogy a valóságban az utón elmászott. Mikor aztán kérdezték tőle, hogy hol a rák, mert hiszen a levélben ott van, azt felelte, hogy: »Hát akkor jól van, ha ott úgyis megvan!« Ha mi rámutatunk arra, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 13. és 14. § ok intézkedései a magyar hadseregről szólnak, akkor önök azt felelik, hogy ha ott van, hát jól van. De hát akkor miért nem teszik ide is? Itt már nincsen, elmászott a rák, elmászott ezen törvényekből a magyar hadsereg is, a közös hadsereg czim azonban benne maradt. Erre nézve meg kell tennem észrevételemet minden szakasznál, minden betűnél. Meg kell tennünk kifogásainkat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fel kell állítanunk a tilalomfát, hogy ez helyes, ez nem helyes, és figyelmeztetnünk kell a kormányokat, hogy ilyen dolgokat ebben a hazában többé elkövetni nem lehet. Az 1867: XII. t.-cz. 9. §-a a közös védelem eszközéül a közös hadsereget állítja fel. A 10. §. azt mondja, hogy tekintetbe véve mindazokat, a mi fent mondatott, a hadügy közösségére nézve a következő elvek állapittatnak meg. Azt mondják önök, hogy ezzel a hadsereg közössége van elismerve; de én erre azt mondom, hogy ellenkezőleg, abban van preczizirozva az, hogy meddig lehet a közösséget érteni és meddig nem. A 11. szakasz már megmondja, hogy ő Felségének bizonyos intézkedési jog tartatik fenn a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozólag ; tehát a közösség erre vonatkozólag csak annyiban áll fenn, a mennyiben az egész hadseregnek egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik ő Felségének ezen intézkedési jogköre. A 12. szakasz már kizár minden közösséget; sőt ellenkezőleg, a mint a 11. szakasz befejezi azt a körülírást, hogy ő Felségének a hadseregre vonatkozó intézkedési joga meddig és mikre terjed ki, a 12. szakasz mindjárt ekképen kezdi »De . . . « Ez a »de« szó itt nagy jelentőségű, mert ez a szó fejezi ki a tilalomfát, a mely megálljt mond, a mely azt mondja, hogy eddig és ne tovább. A 11. szakaszban meg van állapítva, hogy ő Felségének intézkedési jogköre meddig terjed, a 12. szakasz pedig azzal a szóval, hogy »de«, megállít bennünket és azt mondja: eddig és ne tovább, a mikor kijelenti: »De...« a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését stb. mindezt az országgyűlés magának tartja fenn. íme tehát, t. ház, a magyar régi közjognak összesége és a múlt század férfiaínak és országgyűléseinek is kívánalma ezen »de« szóval kezdődő szakaszban van megóva és biztosítva. Ez az alapja annak, hogy Magyarországon a hadsereg magyar, mert az ujonczokat csak annak a magyar hadseregnek lehet megszavazni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.)